• Kamerun-Szerbia 3:3
• Dél-Korea-Ghána 2:3
• Brazília-Svájc 1:0
• Portugália-Uruguay 2:0

14 gól, 2 továbbjutás, gyökeresen eltérő meccsek, egy egész tornára való csoda- és álomgól: a vébé hétfői napja kivételesen szórakoztatóra és tanulságosra sikeredett.

A két nulla pontos csapat meccsén Kamerun vezetett Szerbia ellen, aztán a szerbek 3-1-re fordítottak, hogy a vége a harmadik, demoralizálónak kinéző góljuk ellenére is döntetlen legyen. Ghána már 2-0-ra ment Dél-Korea ellen, amikor a kelet-ázsiaiak 3 perc leforgása alatt kiegyenlítettek 2 bombafejessel, hogy az elvileg teljesen összezuhant afrikai csapat percekkel később remek akciógóllal mégis megnyerje a meccset. Brazília addig óvatoskodott, amíg majdnem késő lett, ám ekkor jött a nagyjából legkevésbé várt góllövő, Casemiro, nem is akármilyen külsőzéssel és eldöntötte. Portugália és Uruguay talán januárig tusakodik reménytelenül, ha Bruno Fernandes nem ront el egy beadást, ami Ronaldo hajzseléje fölött 2 centivel elszállva nem esik be a kapuba.

Portugália és Brazília már most, a második kör végén továbbjutottak a legjobb 16 közé, cserébe a hétfői vesztesek közül matematikalag még nem esett ki senki.

(Ha kíváncsi vagy a részletekre, a fenti linkekre kattintva elolvashatod a vonatkozó meccstudósításokat!)

A nap legfontosabb tanulsága talán az volt, hogy a világfutball jelenlegi fejlettségi állapotában a legszórakoztatóbb vébémeccseket a kicsi és közepes csapatok vívják, persze csak akkor, ha már nincs más választásuk.

Aki megüti a vébészintet, de még messze nem topcsapat, az ma már kevés kivétellel mind képes olyan szintű csapatjátékra - mind védekezésben, mind támadásban -, hogy ha megfelelő ellenféllel találkozik, abból abszolúte élvezhető dili süljön ki. Nem az elkerülhetetlen, kabaréba illő hibák ellenére, hanem részben éppen ezek miatt.

A nap egyik legnagyobb visszajövetelét produkáló Ghána, amelynek három gólja közül egy sokáig emlékezetes szupergól és egy remek darab is akadt, és amely összességében ügyesen védekezett a ritkán látható elánnal rohamozó koreaiak ellen, a világranglistás helyezése alapján az egész mezőny leggyengébb csapata. Kamerun 1-3-nál sem adta fel az erősnek elkönyvelt szerb támadógépezet ellen és igazuk lett. A szórakoztató faktort és a lőtt gólok minőségét tekintve talán ez volt a nap legjobb meccse, hiába játszott később a világranglista vezetője a 15-dikkel.

Minél erősebb csapatok talákoznak viszont, annál nagyobb viszont az esélye, hogy a képességeik kioltsák egymást. Vagy eleve annyira tarsanak egymástól, hogy meg sem próbálják megmutatni, mire is képesek. Ez történt a brazil-svájcin és a portugál-uruguayin is.

2010-ben elmentem a budapesten rendezett futsal-Eb pár meccsére. A menők általam látott rangadói a játékosok vituozitása ellenére mind élvezhetetlenek voltak, mert mindkét csapat szinte tökéletesen védekezett. Nagypályán ennyire képtelenség hibátlanul lehozni egy meccset, de a tendencia igen hasonló. A mostani vébén eddig csak a spanyol-németen játszott jó meccset két topcsapat. Ez a jelenség abból is ered, hogy szinte mindenki magasan támad le, amit ha jól csinálnak, akciócsírák sem tudnak kibontakozni. Az is igaz, hogy a kaputól messze bemutatott préselést átjátszva kaszálónyi üres területek nyílnak, de akinek van 3-5 kellően atlétikus védője, annak ez sem okoz megoldhatatlan problémát.

De hagyjuk az okoskodást és nézzük a nap csúcspontjait!