Philipp Lahm írása a 444-en.

Rodri nem akkora professzora a focinak, mint az edzője. De Guardiola is vicceseket nyilatkozott karrierjének legdurvább kudarca után.

Miben rejlik Gareth Southgate ereje? Hol van Dele Alli igazi posztja? Pep, Klopp vagy Pochettino: melyikük játékosából merít a legtöbbet az angol csapatjáték? A Közös Albion legújabb részében Beregi Istvánnal és Sziklai Attilával beszélgettünk. PODCAST

A PSG veszítette el, vagy a United nyerte meg? Tényleg ennyire erős a Liverpool? Mi kell az Arsenal továbbjutásához az EL-ben? A Közös Albion legújabb részében Havasi Zsolt újságíróval, és Szabó Christophe-fal, az Omlett du fromage blog futball-gourmand-jával többek között ezeket a kérdéseket jártuk körbe. PODCAST

A Chelsea olasz edzője alatt inog a kispad, nem csoda, hogy a szezon első kupagyőzelméért cserébe stílusát is feladta volna a City ellen. Végül mégis rajtavesztett. Elemzés.

Mourinho vagy Guardiola hagy többet örökül a futballra? Tényleg utolérte a Serie A a Premier League-et? A topfoci jövője: karakterek kavalkádjaként működő reality, vagy sport? Megszakértettük.

Az angolok néhány éve teljesen újrahúzták a futballfilozófiájukat, azóta pedig sorra nyerik az utánpótlás-tornákat. Ma bemutatkoznak a vb-n is.

José Mourinho megítélése itthon is felborítja az értelmes párbeszéd kereteit, mi mégis nekiveselkedünk: igenis létezik koherens vélemény, amelyet nem a szurkolói hovatartozás motivál. Mert ha nem, akkor végünk.

Mourinho nem tudta használni, Guardiola tökéletes középpályás karmestert faragott a belga Kevin de Bruynéből. Taktikai portré a világfoci egyik legizgalmasabb játékosáról.

Tiki-taka a gegenpressing ellen: szombaton kora délután a Manchester City - Liverpool slágermérkőzéssel tér vissza az angol bajnokság.

A hétvége legérdekesebb mérkőzésének egyértelműen a Tottenham manchesteri vendégjátéka ígérkezik. Amennyiben Guardiola City-je nem tud nyerni a Spurs ellenében, a Top 4-től is messzire kerülhetnek, a bajnoki címről pedig akár végleg le is mondhatnak. Persze sok van még hátra, de hazai pályán egy ilyen fontos rangadót hozniuk kell. Amennyiben viszont nyerni tudnak, akkor Antonio Conte és a Chelsea malmára hajtják a vizet, hiszen a listavezető így tovább növelheti az előnyét. Kombináltunk mi is a hétvégével kapcsolatban, a hajtás után erről olvashattok.

​A Manchester City már a hatodik fordulóban jó eséllyel szerezhet egymeccses, azaz több mint három pontos előnyt a többi csapattal szemben. Pep Guardiola pedig gyorsan rászolgált az első, szigetországi becenevére, amit még 2016 februárjában kapott. Ekkor vált ugyanis hivatalossá, hogy átveszi a Manchester City kispadját, hanem a Kékek egyik legismertebb szurkolója, Liam Gallagher pedig az önjelölt „keresztapa” címében tetszelgett. Az egykori Oasis együttes frontembere a Twitteren többször is a „Sgt. Pep” névvel illette, feltehetően a Beatles nyolcadik nagylemeze, a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band után szabadon. A City Bors Őrmestere és szakasza pedig azt csinálják, ami a név alapján el is várható tőlük: csípősen menetelnek előre. A többiek meg igyekeznek lépést tartani.

Az "egyéni hibákból kaptuk a gólt" kezdetű edzői önmosdatás az egyik legidegesítőbb dolog a futballban. Eleve visszás, mert hát ki az istennyila állította csapatba az egyéni hibákat elkövető játékosokat, ha nem maga az edző - ergo lehetne szaggatni a saját ruhákat is, ha már -, de ott van az az aprócska, ám egyesek szemében kifejezetten fontosnak tetsző részlet is, miszerint a futball, mint olyan, alapvetően ún. csapatjáték. Nem arra gondolok feltétlenül, hogy "együtt vesztünk és együtt nyerünk", hanem inkább arra, hogy amennyiben tizenegy ember mindössze egyének halmazaként ténfereg a pályán, ahelyett hogy kiérlelt csapatjátékkal menne ellenfele idegeire, megpróbálva felerősíteni az erényeit, és elrejtve a gyengéit, akkor javallott lehet inkább ezzel a ténnyel foglalkozni, és nem ráhúzni a vizes lepedőt néhány kiválasztott egyedre a falkából. De hát José ilyen, így szeretjük szoktuk meg, és valljuk be: igazából már hiányozna is, ha egyszer valamivel kevésbé lenne arrogáns paraszt, amikor a saját hibái kerülnek szóba.

A Premier League negyedik fordulójában minden a manchesteri városi rangadó körül forog majd, és bár mi lennénk a legboldogabbak, ha a meccset felhúzhatnánk arra, hogy a jelenkor két legsikeresebb edzője (22 vs. 21 darab komoly trófea) feszül egymásnak az Old Traffordon, valójában inkább médiacirkusz lesz ez az egész, mintsem komoly sportértékkel bíró labdarúgó mérkőzés. Főleg, hogy az ehhez hasonló kéthetes szünetek általában baromira nem tesznek jót a csapatok formájának, szóval kíváncsian várjuk, ki, hol folytatja azt, amit az iskolakezdés előtt abbahagyott. Hajtás után természetesen Pep és José személyi aktáját fejtjük ki a legbőségesebben, de egy-egy mondattal minden meccsről igyekszünk megmondani a tutit.

Első részünkben igyekeztünk bemutatni az angol kötődést, amely Josep Guardiola életének legnagyobb részét valamilyen módon végigkövette, és azt, ahogyan a kisgyerek labdaszedőből előbb klasszis középpályás, majd gyakorlatilag segédedző vált Juanma Lillonál. A folytatásban magáról az edzőről lesz szó – vélhetően olyan előadásban, ahogyan azt az olvasó kevésbé ismeri. Amíg a múlt heti írás elsősorban Graham Hunter Pep’s England Calling cikkére épült, most Martí Perarnaunak a mesterről szóló könyve jelenti az elsődleges forrást.