Az Adaptér interaktív kiállítása február elejéig látogatható.
Öt éve egy frankfurti Van Gogh-kiállításon a legtöbb figyelem egy üres képkeretnek jutott. A festményt, amit 1911-ben kiállítottak benne, előbb elkobozták a nácik, majd „megkérdőjelezhető körülmények között” cserélt gazdát két bankár között. Aztán felbukkant a történetben egy zűrös japán üzletember, egy még zűrösebb osztrák, adótartozás, százmillió dolláros adósságok, hamvasztással fenyegetés és egy hallgatag olasz család is.
A bandatagok egy aranyból, elefántcsontból és különböző drágakövekből készült műtárgyra fenték a fogaikat.
„Egy schwábista volt az, a ruhájából ítélve a Dózsa György út szemközti oldalán álló irodaházból. A nyakába akasztott abrakos tarisznyából 1x1x7 centiméteresre vágott répa-, karalábé- és zellerszárhasábok kandikáltak ki.” A Néprajzi Múzeum éhezésről szóló kiállítására indultunk, de a végére 3 tárlatot néztünk meg, és valaki éhen is halt.
Villámkönyökössel indított négy hónap kihagyás után, de vannak, akik nála is gyorsabbak.
Tarts velünk oda, ahová úgy járnak az influenszerek, mint egér a sajtra.
Eljött a pillanat, amire vártunk, Orbán lépett a mikrofonhoz. Ami azután elhangzott, arra azóta sem találok magyarázatot. A Néprajzi új állandó kiállítása viszont olyan jó, hogy minél előrébb haladsz, annál erősebb az érzés, hogy nem is 2024 Magyarországán vagy, hanem valami sokkal nyugodtabb, lazább, okosabb, kedvesebb, szabadabb országban.
Azért, mert az egy „sok időt és erőfeszítést” igénylő műalkotás volt.
Az ötvenes években csíkosruhás politikai foglyokkal bányászták le a bazaltorgonákat Magyarország legszebb vulkánjáról: kiállítás Badacsony sötétebb oldaláról a sztálinizmus szagmintáival.
A tavalyi balhé után a Fővárosi Önkormányzat vette át a rendezvényt.
A szervezők péntek este „kaptak utasítást a polgármesteri hivatalból”.
Zsidó származású magyar túlélők, szemtanúk és áldozatok holokauszt előtti, alatti és utáni műveit mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria. Így ábrázolták az ábrázolhatatlant.
1998-ban lufiztam először, a Garancsi-tó partján, a domboldalon ülve, miközben DJ Titusz a Ruffnecket játszotta a Freestylerstől. „Ilyen jó számot soha életemben nem hallottam” – gondoltam, aztán legurultam a dombról. 2024-ben Budapesten félmillió lufiból rendeztek kiállítást. Megnéztem, hogy érdemes-e elmenni rá, azóta is gurgulázik a szemem.
A kiállítás szlogenje: „Mindenképpen győzni fogunk!”
Csörgő Attila Inverz kartográfia című kiállítása olyan pillanatnyi együttállásokat mutat be, amik képesek megingatni azt a nézőpontot, amiből a körülöttünk lévő világra tekintünk.