Nagyon megörült viszont egy gyulai ablakba kirakott feliratnak, a 444 pedig egy igazán különleges helyi kezdeményezésről is be tud számolni.
A két irodalmi Nobel-díjasunk irodalomtörténeti jelentőségű dokumentumaiért külföldre kell menni. Van még két magyar prózaírónk, akik nemzetközi szinten is klasszikusnak számítanak, de ők szintén inkább Berlinbe vitték az örökségüket.
Mindenkinek javára válna, ha a bálna alá beállna.
Sokan felháborodtak, hogy a világ legnagyobb könyvvásárán a friss Nobel-díjasunk alig látszott a magyar standon. A felelős vezető szerint a marketing nem is olyan fontos.
Olvasónk talált néhány nem elhanyagolható különbséget a magyar nemzeti stand és a német kiadó standja között.
Sok mindenről szó esett kormánykonform köztestület találkozóján, de a magyar kultúra idei legfontosabb eseménye majdnem kimaradt.
Miért nehéz Krasznahorkait fordítani? Mi lesz a Sziget sorsa? Ki repült Bodrogkeresztúrra? Mit gondol Trump Orbánról? Itt a 444 napindító hírlevele.
„Ha most újraolvassuk a Sátántangót, az, hogy hamis prófétáról van szó, az nagyon a mai világ egész Európában” – mondta a 444-nek a Nobel-díjas író német fordítója. Heike Flemming szerint Krasznahorkai fordításakor nem az indaszerűen tekergő hosszú mondatok jelentik a legnagyobb kihívást.
„Magyarország, Európa, a világ számára nagy kiváltság, hogy ilyen alakok járnak az élők között” – írja a Nobel-díjas író ukrán fordítója.
Ne a Sátántangóval kezdd, ha Krasznahorkai-szűz vagy.
Az író a Nobel-díj odaítélése óta először posztolt a Facebook-oldalán.
Batu, a fideszes békeharcos. Kónya Endre személyes brandje. Vadkárellenesek fenyegetik a gyerekeinket. Nyílt csalás Tiszaburán. Erőfelmérés október 23-án. Sörkorrupció. Melyik Rogán-feleség a rendszer legnagyobb nyertese?
A Nobel-díj odaítélése óta kiderült, hogy több millió olvasója és többezer közeli barátja van a mi Lacinknak. De mihez kezdjenek azok, akik most akarják megismerni, és kapálózva próbálnak kikecmeregni a szégyen mocsarából?
Azt is mondta: „A Nobel-díj a magyaroknak jogcím a létezésre.”
„Ha kikerült egy leprás tócsát, sugárfertőzött pocsolyában találta magát, s megint egy tócsában, aztán újra egy pocsolyában, s így tovább a végtelenségig. Fent kormos felhők kergettek nikotinsárga ködöket a hányáslila »mennyeknek kapujában«. A csatornabűzt nem érezte a dögszagtól. Nyuszika háza elől az utolsó busz is elment már vagy tizenhárom éve. Innen, hol a »cukor ecetízű«, s apró szüneteket sem tart a hanyatlás nagy koncertje, »a hidegre való tekintettel«. Sáros volt a koszos mocsok.”