És sikerült. Mind az öt Michelin-csillagos hazai séf kellett hozzá, akik egyszerre főztek egy eseményen.

A faloda neve: Costes Downtown.

A Refettorio Ambrosiano fazekai fölött minden nap Michelin-csillagos séfek állnak, hogy megmaradt alapanyagokból főzzenek gyerekeknek, bevándorlóknak és hajléktalanoknak.

Szép volt, Tanti!

Gerendai Károly az első magyar Michelin-csillagos étterem mellé nyit egy másikat a belvárosban.

Megható videó arról, ahogy a Borkonyha séfje megtudta, hogy a Costes és az Onyx után ő is megkapta a Michelin-csillagot.

MIért lett az ebéd körüli vita ilyen görcsös, giccses és humortalan? Miért nem értik meg a más tányérjába belepofázók, hogy felzabálni egy zacskó gumicukrot hatalmas élmény? Miért dumál a phóról, aki soha nem járt Vietnamban? Lehet egyáltalán érteni az ételhez?