Kezd egyre megmagyarázhatatlanabbá válni az idei Premier Leage. A legújabb fordulóban az első négy helyezett csapat mindösszesen 1 (!!) pontot tudott összekaparni, pont annyit, mint a tabella leghátsó fertályában dekkoló kvartett. A Tottenham veresége még talán benne is volt a képben - eddig sem sokan nyertek a Boleyn Groundon, és ezután sem fogják tömegével elvinni onnan a három pontokat -, de a továbbra is pocsék formát futó Manchester City újabb zakója, és főleg annak mértéke már kisebb meglepetést okozott, mint ahogyan a Leicester City pontvesztése is. Az Arsenal hazai vereségére meg aztán főleg nehéz magyarázatot találni, de mi persze hajtás után azért megpróbáljuk.

A múlt hétvégén egy régóta a bakancslistámon porosodó dolgot sikerült végre kihúznom. Eljutottam Londonba, azon belül is pedig sikerült két angol meccset – egyet a Championshipből, egyet pedig a Premier League-ből – élőben megtekinteni. A felejthetetlen három nap összefoglalója érkezik most a tovább után sok pubbal, sok focival, sok képpel, hangulatjelentéssel.

A szezon mintha csak tegnap kezdődött volna, mégis a fél világ azt próbálja megtippelni, hogy ki lesz a bajnok. Persze, ilyenkor már nem csak papíron a keretek erősségéből tudunk következtetéseket levonni, mint ahogy azt szeptemberben tettük. Mert ugye ki mondta volna, hogy a Chelsea ott lesz, ahol van és, hogy a United sem bír majd elrugaszkodni? Ha valaki mégis, akkor gondolta-e, hogy a City nem fog utcahosszal vezetni a másik két pénzeszsák gyengélkedését kihasználva? Oké, naná, hogy az Arsenal drukkerek, mi ezt mindig így gondoljuk. De akkor pont mi,  Ágyúsok gondoltuk volna-e, hogy ha már csak a City marad az úgymond nagyok közül, még akkor is bezavarhat egy harmadik?

Tizenöt forduló van még hátra a roncsderbiből, amit újra a Leicester vezet, hála annak, hogy a mögöttünk hagyott körben az Arsenal és a Manchester City is megbotlott az elé helyezett akadályban. A United veresége csak hardcore hívőknek volt meglepő, ellenben a Spurs egyre acélosabb, és selhursti győzelmével tovább lohol az éllovasok mögött. Hátul szintén egyre tisztább a kép, a Newcastle, a Sunderland és a Norwich is nyakig ül a fekáliában, az Aston Villa pedig egyenesen menthetetlen. Hajtás után érkezik szokásos retinaterhelő összefoglalónk, sok szeretettel.

A szerkesztőségből  - mint azt biztosan sokan tudjátok - többen is az NST-n nőttünk fel szocializálódtunk. Legalább ugyanennyien azt is tudjátok, hogy e blog megalakulása is a mára kicsit leamortizált, jobbára fórumként működő, fent megnevezett platformhoz kötődik. Ezért is szeretnénk továbbvinni egy pár dolgot, ami igazán faszipántos volt a világ legjobb focijával foglalkozó oldalon. Ilyen a nemrég, hosszú évek után, új néven újra életre hívott Motson-kupa és ilyen a - nálunk a tovább után az Arsenal-Chelsea kapcsán bemutatkozó - mocskos-poszt.

A kisebb csapatok meccsei olyanok, mint a magyar baloldali szavazók. Mindenki tudja, hogy léteznek, de csak kevesen láttak akár egyet is. Mivel majdnem több szerzőnk van, mint Chelsea gól a szezonban, mostantól gyakrabban számíthattok tőlünk a maihoz hasonló össszefoglalókra, ahol minden meccset igyekszünk kicsit részletesebben átnyálazni. Tovább után a 15. játéknap, avagy a nagynak mondott csapatok világégései.

A Premier League 22. fordulójában az Arsenal a Britanniából csent értékes pontot, a City otthon oktatta Pardew-ékat, Fat Sam a White Hart Lane-en próbált meglepőt húzni, a Chelsea pedig egy héten belül másodszor szúrta magát tökön. Katt után részletes beszámoló mindegyik eddig befejeződött mérkőzésről, és visszatér a hét kérdése rovat is!

Remek fordulót zártunk: lejátszották a szezon eddigi legjobb meccsét, a Leicester visszatért, Big Sam és Pulis pedig ismét varázsolt. Hajtás után rendesen átnyálazzuk a hét meccsét és ránézünk az alsóbb régiókra is. A szemfülesek még egy kind of új szerzőt is felfedezhetnek a sorok között!

A karácsony előtti utolsó fordulóban nagyjából minden és mindenki a helyére került. Kiderült, hogy McClaren mégis csak egy kókler,  van Gaal az új évet már portugál paradicsomában kezdi, a Chelsea játékosok meglepő módon mégis tudnak futballozni és hogy a Leicester valakit rettentő boldoggá tett. Ja, és az Arsenal természetesen ismét bejelentkezett a bajnoki címért, de most tényleg. Tovább után a 17. kör eseményei.

A hétközi, angol csapatok által veretlenül megvívott Bajnokok Ligája forduló, és a kicsit gyengébb Európa Liga kör után folytatódik tovább a darálás a szigeten - megint itt a Premier League! Újabb fordulóhoz pedig ismét új szerző dukál itt a Britannián: álláshirdetésünk második szerencsés tehetséges felvételizője rögtön mélyvízbe ugrik a városi és regio rangadókkal telített hétvégén.Tovább után jön a hét meccse - egyértelmű, hogy melyik lesz az -, elmondjuk mi várható a Tyne-Wear Derby-n, és a londoni rangadót sem tévesztjük szem elől, melyen José mumusa, a West Ham a feltámadni látszó Chelsea-t fogadja.

Bajnokság, ligakupa, bajnokság, FA kupa, bajnokság. A menetrend az egy dolog, máshol is van így, de a tempó az más kérdés. Az olyan angolos. A januári hajtás miatt csak kapkodjuk a fejünket, hogy már megint meccs van? Igen, már megint, úgyhogy lehet készülni, hogy szerdán, és csütörtökön reggel kicsit fáradtabban megyünk a melóba, vagy suliba.A mai megint rendhagyó beharangozó lesz, hiszen két napja a csapatok még az FA kupában léptek pályára. Emiatt ez amolyan review is lesz egyben, azaz (p)review. Vagy valami hasonló. Hétközi "hét meccse" külön nem lesz, de mind tudjuk, hogy a Liverpool - Arsenal lesz az. Hajtás után a párosítások.

"Mi is egy futball klub tulajdonképpen? Nem az épületek vagy az igazgatóság, vagy azok az emberek, akiknek fizetnek, hogy képviseljék. Nem a TV-szerződések, záradékok, marketing részlegek vagy a vezetőség. A zaj az, a szenvedély, az érzés, hogy a városod büszkeségéhez tartozol. Egy kisfiú az, aki legelső alkalommal mászik fel a stadion lépcsőin, megragadja az apja kezét, és ahogy a megszentelt gyep elterül alatta, tátott szájjal, – anélkül, hogy bármit is csinálna – szerelembe esik."Sir Bobby Robson (1933-2009)

A fenti már-már talán legendás mondat 1992 környékén hangzott el először, a közvetítési jogokat frissen elnyerő BSkyB ma már kissé homoerotikusnak ható promóvideójában, amely a frissen megalakított új bajnokságot volt hivatott népszerűsíteni.De miért volt szükség egyáltalán új bajnokságra? Mi volt előtte? Tényleg csak egy szimpla névváltoztatásról van szó? Mik lettek a következmények? Hajtás után érkezik gazdasági rovatunk, a Moneyball első darabja, és minden kiderül.

A kis José nagyon szerette a focit. Még nem is értette pontosan, hogy miről szól, hogy mi az utánozhatatlanul gyönyörű benne - de már rajongott érte. Valósággal a megszállottjává vált, ott lüktetett a fülében, ott folyt az ereiben, ott dobogott a torkában. Nem véletlenül: a nagyapja egy kis csapat, a Vitória Setubal elnöke volt, így a család minden nap testközelből érintkezett a futballal. A meccs része volt a családi ünnepeknek, előkerült a vacsoránál, az iskolában, a hétvégi programokon. Valósággal beette magát a felcseperedő José szívébe, aki hamar el is határozta, hogy játékos lesz belőle. Ha törik, ha szakad.

A Boxing Day egy elég ősi időkig visszamenő tradíció alapvetően Nagy-Britanniában, amelynek bizonyos elemeiről még ma is sokat vitatkoznak a történészek. Számunkra azonban a Boxing Day pusztán egy dolgot jelenthet, tele hassal és alkoholmámorral megspékelt futballmeccsnézést. Az alábbiakban a Premier League történetének legjobb karácsonyi találkozóira tekintünk vissza. Tíz mérkőzés december 26. napjáról.