Egy cseppet beteg, de remek, szellemes sejtelmek: meccsek, pettyesek ketrecekben, nyertesek. Rendhagyó beharangozó a Premier League 34. fordulója és az FA-kupa elődöntői elé.

A labdarúgás több mint egy játék. Sőt, ahogyan Bill Shankly mondta, a futball nem élet-halál kérdése, hanem annál sokkal, de sokkal fontosabb. Pár fordulóval a bajnokság vége előtt pedig a sport egyenesen háborúvá fajul.

A 32. Premier League-forduló nem tartogat ugyan a klasszikus értelemben vett rangadót, az angol foci szerelmesei mégsem lehetnek majd teljesen nyugodtak kedvenc csapatuk hétvégi mérkőzésén.

Hétközi fordulóval lép be a véghajrába a Premier League, ahol máris lényegi kérdések dőlhetnek el. A Britannia meglepetést nem, de szoros meccseket bőséggel jósol, tessék figyelni.

Megcsúszott a Power Ranking ismét, mint szabadelvű tinilány havi baja a diszkószezon közepén. Az élmezőnyben - az Arsenal mélyrepülését leszámítva - a helyzet változatlan, de a kiesés elleni harc alaposan felbolydult Don Claudio távozásával.

Annak, hogy a Chelsea ebben a szezonban letarolja a mezőnyt az a hátulütője, hogy a nélkülük zajló rangadóknak van valamiféle csalódott, picit kiábrándult hangulata. Persze csak a kezdő sípszóig. Utána már beindul a varázslat, az ami miatt nekünk ez a #besztlíg. Viszont ahogyan az aktuális fordulók előtt a programot vizslatjuk, nem tudunk elvonatkoztatni attól a tízpontos előnytől, aminek birtokában Antonio Conte csapata jelen pillanatban utolérhetetlennek  tűnik. Ezen a hétvégén például a Liverpool vendégjátéka az Etihadban az abszolút főmeccs, de ahelyett, hogy ez a bajnoki címet döntően befolyásoló összecsapás lenne, igazából "csak" a dobogón elfoglalható maradék két helyről szól majd. Ettől függetlenül persze azt a megszokott minőséget várjuk vasárnap, amire Jürgen Klopp és Pep Guardiola neve a garancia, de igazán kiélezett thrillert akkor láthatnánk, ha a Chelsea botlana szombat délután. Hogy szerintünk ez előfodulhat-e, illetve, hogy mit várunk a huszonkilencedik fordulótól, az a hajtás után kiderül. 

Mino Raiolát mindenki utálja. Pénzéhes, felszínes aranyásónak tűnik nem csak az első, de a tizenhetedik ránézésre is, ráadásul ezt az imázsát csak erősíti, hogy olyan agysebészeket képvisel a nyilvánosság előtt, mint a saját házát petárdával felgyújtó Mario Balotelli, vagy az a Paul Pogba, akinek százmilliós vételára óta a legnagyobb teljesítménye, hogy saját emojit kapott a Twitteren. A felszín azonban már csak olyan, hogy szükségszerűen eltakarja a lényeget: valójában Mino Raiola is több annál a kültelki suttyónál, aminek mutatja magát.

Nem kell megijedni, nem mossuk össze a Ding-ding-dong című "slágert" a Premier League aktuális mérkőzéseivel, főleg hogy már Claudio Ranieri idevágó sajtótájékoztatója is csak egy vicces sztori a múltból, amit majd a Leicester-szurkolók mesélhetnek az unokáiknak. A fura cím az előttünk álló fordulónak szól, amelyben összesen négy bajnoki mérkőzést tudnak megrendezni az eredeti kiírásnak megfelelően. A tömeges halasztás oka az FA-kupa, ahol a negyeddöntő nyolc csapatából hat együttes elsőosztályú. Ők is pályára lépnek a hétvégén, úgyhogy amiatt nem kell aggódni, hogy nem láthatunk megfelelő mennyiségű angol focit. Premier League és FA-kupa napok jönnek tehát, mi pedig a hajtás után mindkét sorozat aktuális meccseit átfutjuk. A két kupát egyszerre megmutató nyitókép keresése közben erre a gyöngyszemre esett a választásunk, így kedveskedve a héten komoly traumán átesett Arsenal-szurkoló olvasóinknak.

45 másodperc vegytiszta erőszak.

Ugyan kevesebb mérkőzéssel, mint a megszokott, de a hétvégén végre visszatér a Premier League. A Chelsea ideiglenesen tovább növelheti az előnyét, mert a Ligakupa döntője kapcsán - ugyan nem az érintettségük miatt - az Arsenal és a Manchester City is pihenőt kapott a hétvégére. Folytatódik a harc a BL-helyekért és a bennmaradásért, továbbá a középcsapatok is tovább cséplik egymást, hogy a tévés pénzekből minél több kerüljön a kasszába.A hét legfontosabb híre csütörtök este érkezett. A bajnoki címvédő Leicester City menesztette Claudio Ranierit. 2015 őszén körberöhögték volna azt, aki a Rókák bajnoki címéről akár csak hangosan gondolkodik, egy év múlva viszont azt, aki szerint a márciust már nem a rutinos olasz mesterrel kezdi meg a Leicester City. Történelmet írt, mégis méltatlanul távozott. Kérdés, hogy tényleg miatta volt ez a csúfos bajnoki szereplés? Hétfő este kiderül. Hajtás után a csonka hét programja.

Az angol címvédő a kiesés elkerüléséért küzd, így megválnak Claudio Ranieritől, aki tavaly a klub története először a tök esélytelen csapatból bajnokot csinált.

Nincs elég pénz. Wenger nem igazol. Hiányzik egy csatár. Egy középhátvéd. Egy minőségi középpályás.Kifogások, amelyekkel szakértők, játékosok, edzők és véleményformáló szurkolók évek óta magyarázzák, miért képtelen továbbra is átlépni saját árnyékát az Arsenal. Most, hogy ismét nagyon úgy fest, a londoni klub kiszállt a Premier League megnyeréséért folytatott harcból és újfent kibucskázott a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjéből is, érdemes lehet utánanézni, hogy az unalomig mantrázott közhelyhegyek helyett mik a sikertelenség valódi okai.

Vincent Peter Jones, napjaink egyik keresett karakterszínésze alig néhány napja ünnepelte 52. születésnapját. Sokaknak ő „csak” Nagy Chris vagy Golyófogú Tony, mi azonban pontosan tudjuk, hogy színészi pályafutása előtt egy nem kevésbé sikeres, ugyanakkor megosztó labdarúgó-karriert tudhat magáénak.Tovább után az angol futball hőskorának és a PL-éra kezdeteinek egyik legmeghatározóbb játékosáról, a kőkemény Vinnie Jonesról készített portré második részét olvashatjátok.

Vincent Peter Jones, napjaink egyik keresett karakterszínésze alig néhány napja ünnepelte 52. születésnapját. Sokaknak ő „csak” Nagy Chris vagy Golyófogú Tony, mi azonban pontosan tudjuk, hogy színészi pályafutása előtt sikeres, de még inkább megosztó labdarúgó-karriert tudhatott magáénak. Lapozás után megmerítkezünk az angol futball modern hőskorában, hogy bemutassuk nektek azt a játékost, aki egyszerre vált legendává és rettegett vasököllé a Premier League születésével párhuzamosan.

A nők csak a nagy farkakat szeretik, a kis mellek nem lehetnek szexik, a Jägermeistertől nem lehet berúgni, a Beatles jobb, mint a Rolling Stones - napokig tudnánk sorolni az ahhoz hasonló tévhiteket, miszerint a Manchester City csapatának egyetlen legendája sincs. Hajtás után cáfolunk, és bemutatjuk az embert, aki alig néhány évvel a második világháború borzalmai után egykori Wehrmacht-katonaként lett legendává a Csatornán túl.