„Mert féltik saját jó hírüket, miközben elfelejtik az áldozatok szenvedését”

Húsz évvel ezelőtt egy katolikus pap zaklatta, nemrég katolikus papok jelentették fel zaklatásért. Vezetőszáron vitték kihallgatni a rendőrök 2019. augusztus 20-án, pont a Szent Jobb-körmenet alatt.

Elképesztő történet, ami evidensen a nyilvánosságra tartozik, gondoltam én, de a korábban több lapnak nyilatkozó egykori áldozat, A. elzárkózott a további szerepléstől. Azt mondta, fél a feljelentések jogi következményeitől, belefáradt a harcba a bürokráciával, és úgy érzi, hogy ha nem marad csöndben, akkor mindig utána fognak nyúlni. A feljelentésekkel nagyjából egyidőben derült ki édesanyja betegsége, aki nem sokkal később el is hunyt – ez is abba az irányba terelte A-t, hogy inkább zárja le a történetet, nem ezzel akart foglalkozni.

„Sikerült megtörniük” – idéztem az első rész végén A. nekem írt üzenetét, amihez akkor hozzátette: „...ennek ellenére is - vagy nyilván ennek hatására persze - próbáltam pozitívan hozzáállni ehhez az egészhez.”

2019 novemberében úgy tűnt, hogy a hatósági eljárás is befejeződik: a BRFK bűnügyi osztályának vezetője határozatában „bűncselekmény hiányában” megszüntette a nyomozást, amelyet az esztergomi érsekség két elöljárója, Snell György püspök és Süllei László általános helynök magánindítványai nyomán indítottak A. ellen.

Kérdés, kinek mennyire lett volna megnyugtató egy ilyen lezárás, amikor a pap áldozatát ugyan nem citálják bíróság elé, de közben A. nem meri elmondani a nyilvánosságnak, mi történt vele. Nem meri folytatni azt a nagy hatású küzdelmet, amelynek többek között a magyar püspöki kar első bocsánatkérése lett az eredménye. Lelki állapotára jellemző, hogy panaszt sem mert tenni az előállítás módja ellen, hiába érezte jogszerűtlennek és hiába tanácsolta neki a jogásza.

Aztán az ügyészség az utolsó utáni pillanatban mégis felfigyelt rá.

Miután a rendőrség novemberben megszüntette az eljárást, annak folytatását határidőn belül a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészség sem rendelte el. Két és fél hónappal később azonban a kerületi vezető ügyész mégis előszedte, és mivel ekkorra már kifutott az egyhónapos időből, ezért a bírósághoz fordult. A bíró osztotta az álláspontot, miszerint a „kapcsolatfelvételek módja, száma és időbeli eloszlása alapján a rendszeres és tartós elkövetés alapos gyanúja fennáll”, és arra lehet következtetni, hogy A. „szándéka kiterjedt arra, hogy a sértettek mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon.”

Hogyan zaklatott A.?