Olyan magasan nehéz jól dönteni – meghalt Suhajda Szilárd

Szinte napra pontosan tíz évvel azután, hogy minden idők legjobb magyar hegymászója, Erőss Zsolt és fiatal társa, Kiss Péter meghaltak valahol a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsának közelében, Suhajda Szilárd egy még magasabb hegyen vesztette életét. Május második fele a legjobb időpont a Himalájának ezen a részén a hegymászáshoz, így nem véletlen, hogy a Kancsendzöngán és a Mount Everesten is ekkor történt tragédia. És sajnos az sem, hogy Suhajda, aki Erőss halála után egyértelműen a legjobb magyar volt a hegymászás magashegyi expedíciós változatában, nagyon hasonló körülmények közt veszett oda, mint az az Erőss, akit egyik lábszára elvesztése sem tudott eltántorítani a 8000 méter feletti csúcsok meghódításától.

A két tragédiát összeköti, hogy egyik esetben sem tudjuk, és talán soha nem is fogjuk tudni, hogy pontosan mi történt. Talán csak évtizedek múlva derül ki, hogy Suhajda szervezete nem bírta tovább az extrém oxigénhiányos körülményeket, vagy esetleg balesetet szenvedett. A magyar hegymászó május 24-én tervezett feljutni az Everest csúcsára, és amikor május 25-én sem tért onnan vissza, már lehetett tudni, hogy nagy szerencsére lenne szüksége a túléléséhez. 26-án már egyértelmű volt, hogy ehhez egyenesen csoda kellene, és végül magyar idő szerint május 27-én kora délután hivatalosan is bejelentették, hogy befejezték a keresését.

A Suhajda eltűnése utáni napokban több hír is terjedt azzal kapcsolatban, hogy pontosan hol és milyen állapotban van. Ez az információs káosz sajnos jellemző az ilyen esetekre, amikor mindenki másod- és harmadkézbeli hírekre támaszkodik, és aki esetleg látott valamit a helyszínen, annak az éleslátását is korlátozza az oxigénhiányos környezet. Maradjunk annál, amit biztosan tudunk.