Mit tegyen Oroszországgal az EU? A két politikai entitás közti különbség egyértelmű: Putyin gyakorlatilag azt csinál, amit akar, miközben az EU huszonheteket (lassan huszonnyolcakat) az állandó konszenzuskeresés kényszere köti. Ez világossá vált a 31. EU-Oroszország csúcson is Jekatyerinburgban hétfőn-kedden, főleg a sajtótájékoztatón.

Vlagyimir Putyin elnök beállt középre, onnan osztogatta a kokikat és a sallereket. Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az egyik, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke a másik oldalról fogta közre az orosz vezetőt. Putyin felszabadult volt, közölte eléggé frusztrált amiatt, hogy az EU nem hosszabbította meg a szíriai felkelők uniós fegyverembargóját. Az oroszok ezt rossz néven veszik, és udvariatlan lépésnek tartják a közeljövőben tervezett genfi békekonferencia előtt. A békekonferenciával kapcsolatban Putyin viccesen közölte, reméli az ellenségük szívét megevő felkelők nem utazhatnak Svájcba, mert azért az komoly biztonsági kockázatot jelentene.

A csúcstalálkozó azonban nem csak Szíria miatt volt érdekes. Az unió vezetői szeretnék elérni, hogy Moszkva függessze fel annak a július elsején életbe lépő jogszabálynak a hatályát, amely arra kötelezné az európai légitársaságokat, hogy osszák meg az orosz hatóságokkal az utasok adatait.
Az EU-t rendkívül aggasztja az ügy, mert azt sem tudni, milyen adatokra vonatkozna az orosz követelés. Ráadásul nemzetközi egyezmény nélkül európai légitársaságok nem oszthatnak meg ilyen adatokat, és egyezményestül is csak akkor, ha a másik fél garantálja az európai adatvédelmi előírások betartását. Ezt pedig erős túlzás az oroszokról feltételezni.

Nincs előrelépés a vízumliberalizáció kérdésében sem, de emiatt felírhatunk egy piros pontot az EU-nak. Az oroszok ugyanis azt szeretnék elérni, hogy a vízummentesség minél szélesebb körben, a kormányzati tisztségviselőkre is vonatkozva lépjen életbe. Ez azonban aggályos lehet az emberi jogokat alkalmanként lábbal tipró orosz bürokraták esetében. A tárgyalásokat bírálók szerint nem kellene ilyen engedményekkel jutalmazni Putyin autoriter rendszerét.

Az EU-orosz viszonyt tovább bonyolítja az, hogy júliustól az első olyan uniós tagállam veszi át az Európai Tanács elnökségét, amely korábban a Szovjetunió része volt. Litvánia vezényli le ősszel a keleti partnerségi csúcstalálkozót, melynek lényege: az EU vonzásteréhez közelíteni, Oroszországtól pedig távolítani a keleti országokat, például Ukrajnát és Grúziát. Oroszország viszont az EU harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere, tehát nehéz kötekedni a nagy medvével. Moszkva például nyugtalanul figyeli a Gazprommal szemben folytatott európai bizottsági vizsgálatot, mint ahogy annak sem örülnének, ha az EU tényleg a WTO elé vinné az importautókra kivetett orosz vámot. Évente két EU-orosz csúcs van, és ritkán vannak látványos eredmények és összeveszések. Azonban ezúttal Szíria, és Putyin kemény fellépése a külföldi finanszírozású civil szervezetek ellen feszült légkört teremtett. A se vele, se nélküle kapcsolatban ez pedig aligha kedvez.