Katonai tiszteletadással, az összes miniszterelnök főhajtásával, és több ezer, vörös szegfűt hozó idős emberrel eltemették Horn Gyulát, Magyarország 1994-1998 közti miniszterelnökét.

Sírja magányosan áll a Fiumei úti temetőben, Kossuth Lajos Mauzóleumával, és a lassan enyésző Munkásmozgalmi Panteonnal alkot egy nagy háromszöget. Fekete-fehér portréja állt ravatala előtt, barna fakoporsója mellett hangzottak el a beszédek.

A ravatallal szemben ült Horn Gyula családja, mellettük a politikus díszvendégek egyik oldalról, a nagykövetek a másik oldalról.

A politikusok első sora így nézett ki, a Horn-családtól kifele haladva: Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, majd a többi volt kormányfő: Boross Péter, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon. Aztán Katona Béla (a Bajnai-kormány idején volt házelnök), Mesterházy Attila, az MSZP mostani elnöke. Majd Hans-Dietrich Genscher, aki NSZK külügyminisztere volt, amikor Horn Gyula magyar külügyminiszterként kiengedte az NDK-s menekülteket 1989-ben. Majd Martin Schulz az Európai Parlament német szociáldemokrata elnöke, és még két volt magyar államfő: Sólyom László és Schmitt Pál.

A második és harmadik sorban az egykori Horn-kormány miniszterei (például Fodor Gábor, Suchman Tamás) és a mostani kormány miniszterei (például Navracsics Tibor és Martonyi János) ültek.

Katona Béla mondott egyedül beszédet a magyar politikusok közül. Jól megírt beszéd volt, néha karcos. „Nemrég vesztettük el, de már régóta hiányzik” - kezdte Katona, utalva Horn hosszú betegségére. Horn Gyula már évek óta kórházban volt halála előtt. Katona pedig fordászatban ült, amikor bemondta a rádió a volt kormányfő halálhírét. Innen kanyarodott a kisembereket megértő politikus képének megrajzolásához.

"Élete a 20. századi Magyarország története, annak cikkcakkjaival és ellentomdásaival" – mondta Katona, aki kétszer is szóba hozta, hogy 1956-ban Horn Gyula rosszul döntött. Horn fegyvert fogott a forradalmat eltipró Kádár János oldalán. Katona azonban felidézte, hogy nem az egyetlen volt, aki akkor és ott rosszul döntött, majd később arról beszélt, hogy sikeres az az ember, akinek több a jó döntése, mint a rossz. Szerinte Horn Gyula sikeres ember volt.

Olyannyira, hogy egyetértett Bede Mártonnal abban, hogy Horn volt az egyetlen miniszterelnök a rendszerváltás óta, aki jobb állapotban adta át az országot, mint ahogy átvette. És a szemben ülő miniszterelnököket egyenként fricskázva sorolta, hogy miért volt jobb szerinte mindannyiójuknál: mert divat a nagy rendszerváltó szerepében tetszelegni, de nélküle tényleg nehezebben ment volna az átállás; mert nem filozofált a baloldal jövőjéről, hanem a kisembert figyelte; mert sem magának sem a barátainak nem gyűjtött vagyont, földet, gyárat; mert nem hazaárulózta le politikai ellenfeleit; mert a nemzetközi tárgyalásokon nem ellenségeket gyűjtött, hanem barátokat.

És bár a legtöbb célozgatás nyilván Orbán Viktort érte, egyedül Sólyom Lászlót szidta meg személyesen. Felsorolta, hány nemzetközi kitüntetést kapott Horn (nagyon sokat, főleg Németországban), majd így folytatta: „ellenfelei kicsinyessége miatt magyar kitüntetést egyet sem”. (Sólyom László nem volt hajlandó kitüntetni Hornt 2007-ben, 75. születésnapján.) És ha valaki nem értette volna, még egyet szúrt Sólyomba: „a bánáti bazsarózsák nagy barátja Horger Antalként viselkedett”, majd Horn Gyula és József Attila között vont párhuzamot.

„Nem volt tökéletes, de értékes ember volt” – zárt Katona.

Schulz és Genscher rövid beszédeikben egyaránt a német újraegyesítés hőseként ünnepelték. Schulz a magyarok és az európaiak összetartozásáról beszélt, ami sajnos néha megszakad. Így fejezte be: „Nincs-e ismét ideje, hogy a szétszakadást magunk mögött hagyjuk?” –  ő is bevitt egy kis szúrást, ezúttal nyilvánvalóan Orbán Viktornak.

A jelenlegi és a volt miniszterelnökök egyenként mentek ki a ravatal elé fejet hajtani. Boross Péter botra támaszkodva, Bajnai Gordon fekete szalagot viselve a zakóján. Mindannyian részvétüket fejezték ki utána Horn Gyula özvegyények, Gyurcsány Ferenc még le is guggolt, úgy csókolt kezet. Orbán Viktor majdnem kihagyta az özvegyet, protokollfőnöke szólt neki, korrigált.

Amikor Orbán indult fejet hajtani, akkor a távolabb álló civil gyászolók – sokan MSZP-s buszokkal érkeztek – egy része fújolva felmordult, de pillanatok alatt elcsendesítették a méltatlankodókat.

Horn sírját egyelőre csak egy fekete fejfa és a rengeteg koszorú jelzi. Amikor megnyitották sírjához az utat, elsőként Bokros Lajos (ex-MSZP, ex-MDF, Horn volt pénzügyminisztere) és Kuncze Gábor (ex-SZDSZ, Horn volt belügyminisztere) tette le a piros szegfűjét. Aztán jöttek a mostani és régi MSZP-sek, végül pedig az addig távolabb, lánc mögött, körben várakozó gyászoló civilek.

Kifele menet Kovács Lászlót láttuk beszélgetni Lamperth Mónikával, tőlük pár méterre Baráth Etele állt. A 90-es évek közepe magyar politikai elitjének tagjai köszöntötték egymást, akiket Horn Gyula vitt az ország élére.