Természetesen elsőként a világsajtó képviselői kóstolhatják a műhúst.

Terminológiai problémákkal küzdök. Minek nevezzük a húst, ami nem mű, mert igazi, de nem igazi, mert laborban készítették. Angolul In Vitro Meatnek hívják, így talán a lombikhús lehet a nyerő elnevezés.

A lombikhúst Mark Post laboratóriumában gyártják a Maastrichti Egyetemen. A tudós reményei szerint a Petri-csészében készült hús, amit hamarosan - ha minden igaz, délután kettőkor, itt élőben közvetítik - egy sajtótájékoztatón szolgálnak fel,

örökre megváltoztatja azt, ahogy az ételre tekintünk.

Miután elolvastam, hogy hogyan készül a lombikhús, ezt a magam részéről már garantálhatom is.

Így készül:

• Az egész őssejtekkel kezdődik, amiket tehenekből nyernek.
• Ezekből 20000 izomrostot tenyésztenek ki.
• A rostok egyenként növekednek zselés közegben.
• Amikor készen vannak, a tudósok egyesével kiegyenesítik a rostokat, majd összepréselik.
• A végeredmény egy, a marhahűssal biológiailag azonos készítmény.
• És mindez alig 250000 euróból kijött.

Az ár miatt a lombikhús egyelőre még nem tűnik túl versenyképesnek. Post szerint mégis a lombikhúsé a jövő, mert szerinte a tehenek nem elég hatékony hústermelők.

100 gramm növényi proteinből mindössze 15 gramm hús lesz.

Ebből adódóan az emberiség húsigényének ellátása nagyon területigényes. A Föld mezőgazdaságilag hasznosítható területeinek 30 százaléka szolgálja a hústermelést, miközben közvetlenül emberi táplálékot csak 4 százaléknyi területen termelünk. A vágóállatok tenyésztése felel a teljes széndioxid-kibocsátás 5 és a metánkibocsátás 40 százalékáért.

Ez ráadásul csak a jelenlegi állapot, a becslések szerint az évszázad közepére a mostani kétszeresére nőhet az emberiség húsigénye.

Post professzor nem végleges számításai szerint a lombikhús előállításához 70 százalékkal kevesebb energiára és 90 százalékkal kevesebb mezőgazdasági földre van szükség.

Na, milyen a lombikburger?

• Egyelőre nem túl kifinomult, gyakorlatilag tisztán protein.
• A koncepció működőképességét bizonyíthatja, de még közel sem nevezhető húspótléknak.
• Például nincs benne vér és zsír, pedig ez adja a hús ízét.

Ezért Post professzor már a következő lépéseket tervezi. Első körben lombikzsírt adna a lombikhúshoz, de gondolkodik a lombikcsonton is. De még ha ez sikerül is, akkor is távol leszünk még attól, hogy ránézésre összekeverjük a lombikhúst az igazival.

Egyelőre csak kis darabkákat tudunk gyártani, mert minden egyes szövetet külön kell táplálnunk. A nagyobb darabok előállításához új technológiát kell kifejlesztenünk. Az orvostudományban már használtunk ilyet, de húsgyártásra még nem.

Ahhoz, hogy a lombikhús valamennyire hasonlítson az igazira, vérereket kéne növeszteni, amik táplálhatnák a rájuk épülő izomrostokat. Már ha az a cél, hogy olyan terméket állítsanak elő, ami kinézetre is vonzó.

Beindul a húsgyár

• A lombikhúskisérletek 2000-ben indultak, Ausztráliában.
• Mark Post laboratóriuma 2012 februárjában az év márciusára ígérte a lombikkolbászt, szeptemberre a lombikburgert.
• Mark Post késésben van, a lombikkolbásznak nem találjuk nyomát, a lombikburgert ma kóstolják először nyilvánosan.

Via Guardian, Wikipedia