Nincs az a pénz, amit sajnálnánk gáztárolóra

  • Kedd óta az összes magyarországi gáztároló az államé.
  • A legújabbat a Mol adta el, de eleve állami megrendelésre épült.
  • Eddig a rezsiből vonták ennek a tárolónak az árát, 2039-ig lehetett volna törleszteni. Most egy összegben 150 milliárdba került.
  • Nagyon fura ez a történet a stratégiai gázzal.

Múlt hétfőn vettünk négy gáztárolót 260 milliárdért, és máris itt a legújabb, 150 milliárdért. (Az ár becslésen és iparági pletykákon alapszik, mert nem nyilvános adat, hogy mennyibe került.) Fontos, hogy több gáztároló már nincs magánkézben Magyarországon, mostanra mindegyik az államé lett.

  • Tehenészetet vettünk, amikor egy pohár tej kellett.
  • Ennek így, pusztán közgazdasági szempontból nézve, értelme nincs.
  • A Molnak volt ez jó, nem az államnak, legalábbis az alapján, ami eddig látszik.
  • A Mol elégedett az üzlettel.

Ezeket a véleményeket a magyar gáziparban egykor vagy jelenleg dolgozó vezetők mondták, amikor kértem, hogy értelmezzék a legújabb üzletet.

Hogy miért lehet jó gáztárolót tartani? Mint a múlt hétfői nagy bevásárlás után írtam erről:

  • lehet nemzetbiztonsági – stratégiai értelme,
  • nagyon rövid távon segíthet a rezsi leverésében,
  • és jobb pozíciót adhat az államnak az oroszokkal vívott gázárvitában.

Azonban fontos kérdés még az is, hogy megéri-e ennyit költeni ezekre.

Az állam most már 6,16 milliárd köbméter gázt képest elrakni. Tavaly egész évben 9,3 milliárd köbméter fogyott összesen Magyarországon, vagyis ez jó sok. Hogy az államnak ez miért ennyire fontos, az nem teljesen világos. A készletezést eddig is Európa legszigorúbb szabálya írta elő, vagyis tartalék volt elég. Az iparágat ismerők közül a legtöbben azt találgatják, hogy leginkább valamilyen oroszokkal tervezett nagy üzlet miatt lehet ennek értelme.

Mit vettünk most?

Egy olyan gáztárolót, aminek felépítését még a Gyurcsány-kormány rendelte meg, és Kóka János minisztersége idején nyerte meg a kivitelezésről szóló tendert a Mol (az E.on előtt). A tárolóba férő gázból 1,2 milliárd köbméter úgynevezett stratégiai tartalék, amit válságos helyzetben az illetékes miniszter utasítására lehet csak felhasználni. A maradékkal a tárolót kezelő cég szabadon kereskedhet. A felállás annyiban változott, hogy a mostani kormány lehetőséget adott arra, hogy csak 600 millió köbméter legyen a stratégiai tartalék, ha éppen olyan a helyzet. Vagyis a tároló nagy része már kereskedelemre is használható. Éppen úgy, ahogy az E.on-tól a múlt héten megvett másik négy.

Kié volt?

A tároló működtetésére létrehoztak egy MMBF nevű céget, aminek nagyobbik részvényese a Mol volt, a kisebbik pedig az MSZKSZ (Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség). A most nyélbe ütött üzlet arról szól, hogy a Mol nagyobbik részét megvette az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank, a kisebbiket (21,46 százalékát) pedig az MSZKSZ. Az MSZKSZ ugyan nem kifejezetten állami cég, de a kormány jelöli ki a vezetőjét és az igazgatótanács többségét. (A sajátos konstrukcióról itt lehet olvasni.)  Az MSZKSZ hivatott arról gondoskodni, hogy mindig legyen elég olaj- és gáztartalék az országban. Kötelezően tagja ennek a szövetségnek az összes olajjal és gázzal kereskedő cég, de benne vannak a nagy felhasználók is, így például az Audi, a péti Nitrogénművek, a Magyar Telekom, és még számos cég.

Mivel a Mol negyede az államé, és az MSZKSZ-ben is az állam szava a döntő, így a Mol-MSZKSZ birtokolta tároló államosítása nem hozhat igazi felfordulást. Az állam eddig is házon belül volt.

A tulajdoni arányok így változtak:

  • Eddig: 38% MSZKSZ + 62% Mol = 100% MMBF
  • Mostantól: 49% MSZKSZ + 51% MFB = 100% MMBF

(Az MSZKSZ a maga részét (a Mol eddigi részének 21,46344%-át) bankoktól felvett hitelből fizeti.)

Mennyibe volt eddig?

A tárolót a Mol hitelből építette, 150 milliárd forintért. Az eredeti konstrukció szerint ez úgy jött volna vissza, hogy a gáz árába (rezsi!) belekerült a stratégiai tároló költsége, ami köbméterenként 2012 végére 2,06 Ft + ÁFA lett. (Induláskor még csak 60 fillér volt, aztán ezt kétszer megemelték.) A pénzt a gázszolgáltatóktól az MSZKSZ szedte be, és továbbította a Molnak. (Nem az egészet, mert ebből fizették a stratégiai készletet, vagyis a tárolóban lévő gázt is, és még néhány egyéb költséget.) A Mol a gázszámlákból 2039-ig kapta volna a pénzt az építkezésért.

Ehhez képest most egy összegben kapott a Mol 150 milliárdot, körülbelül annyit, mint amibe a beruházás a kamatok nélkül került.

A helyzetet bonyolította, hogy idén január óta a rezsicsökkentés elleni küzdelem jegyében az embereknek már nem kell fizetniük ezt a köbméterenkénti 2,06 forintot. Ez is kellett ahhoz, hogy le lehessen nyomni a lakossági gáz árát. A cégek számláihoz viszont továbbra is hozzácsapják. Ebből azonban az lett, hogy az innen származó évi kb. 20 milliárd forintos bevétel 12 milliárd körülire csökkent.

Az MSZKSZ ennek ellenére eddig rendesen fizette a díjat a Molnak. Ugyanannyit mint tavaly. Hogy a különbséget honnan pótolták, az államtitoknak tűnik, nem sikerült sehonnan kideríteni. Lehet, hogy eddig túl sokat szedtek be, de akkor meg az nem világos, hogy mostanáig mire ment el ez a 8 milliárd körüli éves bevétel.

A mostani egyösszegű megváltással többet ebből a díjból már nem kell a Molnak adni. Az olajcég elégedett, megkapta a pénzét a tároló felépítéséért és eddigi működtetéséért, nem kell 2039-ig várnia.

A cégekre hárítás nagyon fura

Mellékszál, de az egész stratégiai tároló körüli fura helyzetet jól jellemzi, hogy a mostani felállás szerint csak a cégeknek kell fizetniük a stratégiai készletezésért. Holott éppen ők valószínűleg soha egy köbcentit nem láthatnak belőle. A stratégiai készletből ugyanis a lakosság és a közintézmények kaphatnak, ha nagy a baj.

A 2009-es januári nagy gázválság idején, amikor a legnagyobb hidegben az orosz-ukrán vita miatt hetekig nem jött gáz az országba, akkor simán lekapcsolták a nagy cégeket a gázellátásról, viszont a stratégiai készlethez hozzá sem nyúltak, mondván az majd a lakosságnak akkor kell, ha még nagyobb lesz a baj.

Részben e tapasztalat, részben a stratégiai tároló lakosságvédelmi célja miatt a nagy gázfogyasztó cégek (például erőművek) nagyon nehezen nyelték le, hogy ők minek fizessenek azért, hogy a lakosságnak legyen egy ilyen biztosítéka. Most, hogy már csak ők fizetik, ez a helyzet még fonákabb lett. Kérdés persze, hogy jövőre kell-e fizetniük, hiszen a Mol már megkapta a részét az építkezésért.

Hogy még bonyolítsuk: itt olaj is van

Most, hogy az állam teljesen házon belül lesz a tárolót birtokló MMBF-ben, nem csupán egy gázt tartalmazó irdatlan nagy földalatti lyukhoz jutott. Ugyanis a Szőreg-1 nevű bányatelken (ahol a tároló is van) olajat is termelnek, és ezzel is az MMBF foglalkozik. 2012-ben az MMBF-nek összesen 27 milliárd forint árbevétele volt, ami csak részben származott a tárolt gáz kereskedelmi részének értékesítéséből. Az olaj is hozott bevételt.

Hogy még bonyolítsuk: volt itt egy 69 milliárdos tétel is

Hogy a szőregi tárolóba lehessen gázt tenni, a Mol egyik leánya, a Földgázszállító Zrt. épített egy 210 kilométeres vezetéket, az ukrán határtól Szőregig. Ez 69 milliárd forintba került. Ezzel együtt a tároló teljes ára 220 milliárd forint körül volt. Plusz a belerakott gáz. A 2009-es átadáskor szakértők azt tippelték, hogy a stratégiai tároló tokkal-vonóval benne volt 500 milliárdban is. Ez irdatlanul sok pénz, körülbelül ennyi lesz a 4-es metró ára, ha egyszer elkészül.

Kinek lesz ez jó?

Rövid távon az adásvétellel a Mol járt jól. Az állam most kifizetett egy csomó pénzt egy olyan tárolóért, amelynek stratégiai készletéről eddig is maga rendelkezett, és beleszólhatott a kereskedelmi készlet sorsába is.

Ráadásul ez eddig ingyen volt az államnak: a gázszámlán keresztül a fogyasztók fizették a tároló építésének és üzemeltetésének törlesztését, most viszont az állam bankjának ki kellett fizetnie egyben az egészet.

Hogy ennek mi értelme volt, és a sok új tárolóval mit kezd a kormány, azt nem lehet tudni.