• Az oktatási rendszer központosítása és teljes átszervezése a sérült gyerekkel foglalkozó szakembereket is érintette.
• Már tavaly szeptemberben több olyan esetről is írtunk, ahol ezt a gyerekek és szüleik szívták meg.
• Most olyan intézményvezetők pályázatai kerültek hozzánk, akik sérült vagy speciális nevelési igényű gyerekekkel is foglalkoznak.
• Ők próbálják kihozni a maximumot a rendszerből, és az átszervezésekhez is igyekeznek jó képet vágni.
• De mikor a pályázati anyagban a problémákról kell írniuk, akkor kiderül: elképzelhetetlen, horrorisztikus körülmények között kénytelenek dolgozni, és a gyerekek egy részének nem is tudnak segíteni.

Amit most fognak olvasni, az nem egy abszurd regény részlete. Ezt egy vezető írja munkakörülményeikről. Arról az épületről, ahová 2013-ban költöztették a sérült gyerekekkel foglalkozó szakembereket.

"A váróként "funkcionáló" lépcsőház ablakai nem zárnak, fűtés nincs, télen meg lehet fagyni, nyáron az árnyékolás hiánya miatt elviselhetetlen a hőség. A lépcsőház szűk, babakocsit nem lehet felhozni, a mozgáskorlátozottak nem tudnak feljönni. A folyosó felső része korlát hiányában életveszélyes. A WC egy légtérben van a hűtőszekrénnyel, a mikrohullámú sütővel és raktárhelyiségként is szolgál. Az ajtók csak jelképesek, minden ki- és behallatszik amíg a szülők várakoznak. Hogyan lehet rövid távú auditív emlékezetet vizsgálni, amikor a másik szobában hangosan, ciklikusan hangsorokat, a berregő autó hangját utánozzák? A kollégák szinte folyamatosan átjárnak egymáson, a vécéhasználatot is csak így tudják a gyerekeknek biztosítani. A megbízott vezetőnek nem hogy külön szobája, de íróasztala sincs. A kollégák a WC mellett elhelyezett mikrohullámú sütőben megmelegített ebédjüket az ölükben tartva, vagy a konvektorra helyezve fogyasztják el."

Ezek az embertelen körülmények nem egyediek. Az országban sok helyen kell így dolgozniuk azoknak a pszichológusoknak, gyógypedagógusoknak és más szakembereknek, akik a sérült, vagy valamilyen speciális ellátásra, például logopédusra, vagy gyógytornára szoruló gyereknek próbálnak segíteni.

A speciális nevelési igényű és sérült gyerekekkel többek közt a Pedagógiai Szakszolgálat foglalkozik. A területi intézmények vezetésére pályázni kellett, ezeknek a pályázatoknak egy része került birtokunkba. A dokumentumokból kiderül: az évtizedek óta gyerekekkel foglalkozó, több átszervezést megélt szakemberek próbálják ellátni a feladataikat, és a maximumot kihozni a körülményeikből, sőt jó képet vágni az előző ciklusban indult átszervezésekhez. De amikor a pályázati előírások szerint a problémákat kell részletezniük, akkor elképzelhetetlenül nyomorúságos körülmények kénytelenek lefesteni.

"Érzékeljük, mennyire nincs pénz a rendszerben, az igazgatótanácsi ülésen elhangzottak szerint a működés költségeit jelentősen alul tervezték, az egész évre szánt költségvetést április végéig kimerítettük."

Olyan elképesztő pénzhiány van, hogy egyszerűen csoda, hogy ezek az intézmények egyáltalán működni tudnak. A közüzemi tartozások miatt például több helyen kikötötték a vezetékes telefont, mobiltelefon nincs, vagy már nem kezdeményezhető róla hívás.

"Azzal, hogy júniustól a kimenő hívások letiltásra kerültek szinte ellehetetlenedett a munka megszervezése. Nem tudjuk a pedagógiai, logopédiai vizsgálatokra fejlesztésre várókat értesíteni, valamint a következő év feladatainak intézményekkel történő egyeztetés is lelassult."

Ezekben az intézményekben a dolgozók és a vezetők saját mobiljukról, saját költségükre intézik a hivatali ügyeket.

Nem csak ezt, mást is hasonlóan kell megoldani: a kollégák otthonról visznek be játékot a váróba, az ezermester férj javítja a számítógépet vagy az összetört széket, visz be egy kis radiátort, hogy télen ne fázzanak meg a munkatársak és a gyerekek. Van, ahol a vizsgálatokhoz szükséges eszközöket, például fülhallgatót is saját pénzből kell megvásárolnia a dolgozóknak, mert a korábban használt elromlott, az intézménynek pedig egy fillérje sincs cserére.

Nem csak vizsgálat eszközre, másra sincsen pénz. Van, aki tisztítószereket, vagy irodai ellátmányt sem tudja mindig megvenni. A tavaly novemberben behozott kötelező tértivevényezés miatt levelezni sem nagyon tudnak a kliensekkel, mert nem kapnak tértivevényt.

A gyereket sokszor fűtetlen, csatornázatlan, meleg vízzel el nem látott intézményekben kell fogadni. Az egyik vezető így próbálja jó színben feltüntetnie az épületet, ahol dolgoznak:

"Romantikus hangulatot árasztó, századelőn épült két szintes ház. Ódon hangulatú, de szerkezetileg stabil. (...) Továbbra is kérdéses, hogy szellőztetéssel ellensúlyozható-e hosszú távon a szigetelés hiánya."

Ez azért is izgalmas kérdés, mert a pincében lévő tornaszoba éveken át olyan penészes volt, hogy nem lehetett használni. Nemrég újították fel, szóval ez még egy szerencsés körzet.

Több helyen rettegnek az ősztől bevezetni tervezett kötelező digitális rendszerek miatt. El lehet képzelni, hogy ahol fűtés, csatornázás és meleg víz, szigetelés és telefon sincs, ott milyen állapotban van az informatikai hálózat.

Az egyik intézményben 0,5 státusz van a takarítói, gondnoki és informatikai feladatok ellátására összesen.

A munkakörülmények, és a tárgyi feltételek csak a probléma egy részét jelentik. A szakmai feladatokhoz a jogszabályok az ellátott gyerekek száma alapján rendelnek státuszokat. Jellemző, hogy egyes intézményekben a minimálisan előírt státuszok felére, kétharmadára van csak elég pénz, de a szakemberhiány, az alacsony fizetések, a pokoli munkakörülmények, és a nehezen teljesíthető felvételi szabályok miatt azokat a státuszokat sem tudják feltölteni, amikre egyébként lenne engedély. Van, ahol 2011-ben a rendszer szakmai átrendezésére hivatkozva és gazdasági megfontolásból 12 szakemberrel csökkentették egy 35 fős intézmény létszámát.

Sok feladatot nem, vagy csak jelentős várólistákat maguk előtt görgetve tudják ellátni.

A logopédusok létszáma sok helyen csökkent az átszervezés óta, van, ahol a korábbi 60 százalékára. Van olyan körzet, ahol 33 óvodából csak 9-ben járt logopédus. Nem hogy a gyerekek fejlesztése nem megoldott, de még szűrés sincs, hogy egyáltalán kiderüljön: kinek van szüksége foglalkozásokra. Csak az általunk megismert pályázatok alapján több száz gyerek nem jut logopédiai ellátáshoz.

A gyógytestnevelés ha lehet még rosszabbul megoldott. Van olyan körzet, ahol a rászoruló gyerekek 20 százaléka sem kap ellátást, és a szűrés is akadozik. Mivel az intézmények jelentős része nem akadálymentesített, a mozgáskorlátozott gyerek számára a bejutás nagyon körülményes.

Szinte minden pályázatban az szerepel, hogy a kiemelten tehetséges gyerek gondozásával az intézmények nem tudnak foglalkozni. Erre sok helyen státusz sincsen, mintha a központban feladták volna, hogy a szakemberek ilyesmivel foglalkozzanak. Van, ahol az iskolában meg tudják oldani a tehetséggondozást, és olyan körzet is, ahol ilyen szolgáltatást egyáltalán nem nyújtanak a családoknak.

A fentieken kívül még néhány teljesen érthetetlen szabály is nehezíti a gyerekek ellátását.

"Az iskolában megbízási szerződéssel látta el októberben és novemberben a feladatot egy gyógytornász-testnevelőtanár végzettségű kolléga a helyi tantestület ajánlásával, aki korábban is itt látta el a feladatot. A jogszabályi előírásoknak meg nem felelés miatt decemberben meg kellett szüntetnie a tevékenységét, mert végzettsége nem pontosan felelt meg a képzési előírásoknak. Kiváló szakembert veszettünk el, a szülők elégedetlenek. [Az állásra] nem jelentkezik újabb szakember."

Az is előfordult, hogy hasonló problémák miatt a gyerekek állapotát felmérő szakbizottságokba kellett több munkatársat egyszerre lecserélni. A pontosan megfelelő végzettségű, de tapasztalatlanabb kollégák viszont folyamatos továbbképzést igényelnek, ami lassítja a munkát.

A továbbképzéseknél több pályázatban előkerül, hogy erre az intézményeknek nincs pénze. Van, ahol csak az ingyenes konferenciákon tudnak részt venni, máshol saját zsebből próbálják kifizetni a továbbképzéseket, és a dolgozók állják a szakmai könyvek, folyóiratok beszerzését is, ha tudják.

Van, ahol a kötelező, mindennapi testnevelés óra tesz keresztbe.

"A mindennapos testnevelések tömbösített órái abban a szűk intervallumban [vannak], amikor eddig a gyógytestnevelés órákat tartottuk foglalják a tornatermet, és a délután folyamán is folyamatos lefedettség jellemző ezekre a helyiségekre. (...) Kevés szülő kapacitálható, hogy gyermeke iskolájától eltérő helyszínre, kora délutáni időpontra eljuttassa gyermekét."

Az előző kormányzati ciklus nyilatkozatai alapján nem pont ilyen átszervezést képzeltek el az emberminisztériumban.

"A sok különböző szakszolgálat és nevelési tanácsadó szervezet helyett egyetlen szakszolgálat működik majd, (…) nincs olyan terv, amely leépítéshez vezetne. Sőt, a rendszer fejlesztése inkább a szakemberek létszámának növelése felé halad. A változás tehát a gyerekeket, illetve a szülőket is csak pozitívan érinti."

Ezt 2012. októberében Gloviczki Zoltán, közoktatásért felelős helyettes államtitkár mondta, nem sokkal távozása előtt.

2013 őszén, a szilvásváradi lakóotthon és a Pető Intézet finanszírozásának botránya után pedig Soltész Miklós szociális államtitkár bizonygatta, hogy a kormány számára mennyire fontosak a fogyatékkal élő emberek, és ha van itthon lemaradás, akkor arról a baloldal tehet.

Kerestük az emberminisztériumot és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, hogy nekik mi ma a véleményük a rendszer átalakításáról, és gyerekek ellátásáról, de mostanáig nem válaszoltak kérdéseinkre. Ha válaszolnak, akkor azt majd be fogjuk rakni ide.