Minden, ami megtörtént egykor, megtörténik újra. Az örök visszatérés koncepciója jóideje izgatja a filozófusokat és ez ihlette az elmúlt évtized egyik legjobb scifi-sorozatát, a Battlestar Galacticát is. És hogy milyen igaz, azt most egy váratlan példával,

a nigériai levelekével

támasztanánk alá.

Nigériai levelet már mindenki kapott. Rendszerint egy herceg, olajmágnás vagy miniszter küldi, akiknek a sorsában közös, hogy egészen váratlanul fordult rosszra.

Nagyon rosszra.

Általában szegénykéim börtönben ésvagy száműzetésben senyvednek, és ami még fontosabb

nem férnek hozzá jelentős vagyonukhoz,

amit általában félárva, magára hagyatottan szenvedő lánygyermekük javára szeretnének fordítani. És ebben maga, az olvasó segíthet neki, csak küldjön egy kis pénzt.

A jelenség nem új. Annyira nem az, hogy 1898-ban a kor internete, a New York Times is írt róla (előfizetők itt olvashatják az 1898-as eredetit), és ahogy azt a témát Virtual Unreality című könyvében feldolgozó Charles Seife elmésen megjegyzi,

"Ha már a New York Times figyelmezteti egy csalásra az olvasóit, akkor már egy csomó pénzt kicsaltak."

A csalás a kor technikai színvonalán működött csak, persze, de sok szempontból kifinomultabb volt. A levél például nem úgy nézett ki, mint egy írástudatlan első találkozása a klaviatúrával, hanem

"olyan vékony, kék, vonalas papírra írják, amilyenekre a külföldi leveleket szokták, és olyan angollal, amilyet az egész művelt külföldiek használnak. Egy-két elírt szó és néha egy idegen kifejezés."

A kerettörténet kicsit más volt: nem nigériai hercegek, hanem jellemzően politikai okból bebörtönzöttek írtak - ezért is hívták akkoriban még spanyol börtönnek a csalást -, de a lényeg ugyanaz. Némi készpénzt kellett küldeni az információért cserébe a kincsről, ami általában Floridában volt elrejtve. (Via Business Insider)