Három fronton dúl a háború Ukrajnában, közben Putyin lóvá teszi a világot

  • Kelet-Ukrajnában szeparatisták lázadtak fel az idén beiktatott nyugatbarát kijevi kormányzat ellen.
  • Sokáig csak sejteni lehetett, hogy ezek a lázadók Oroszországból kapnak segítséget, de mára már a NATO-nak is műholdfelvételei vannak, amik bizonyítják az orosz hadsereg ukrajnai jelenlétét.
  • Az ukrán hadsereg folyamatosan harcol a szeparatistákkal, de azok már annyi segítséget kaptak Oroszországból, hogy mostanra szinte minden fronton az ukránok fölé kerekedtek.
  • Közben Minszkben tárgyalóasztalhoz ült az orosz és az ukrán vezetés.
  • De a tárgyalóasztal és a csatamezők valósága köszönőviszonyban sincs egymással.

Több fronton nyomultak előre hétfőn a Moszkva által támogatott oroszbarát szeparatisták Kelet-Ukrajnában. Közben Minszkben zajlanak az orosz-ukrán tárgyalások, a két fél közös bizottságot állított fel a helyzet rendezése érdekében. Miután az oroszok ragaszkodtak ehhez, a tárgyalásokra meghívást kapott a szakadárok egy képviselője is.

Mindkét fél előrehaladásról és az álláspontok közeledéséről számolt be, a valóságban viszont katonáik folyamatosan harcolnak, és semmi jel nem mutat arra, hogy a helyzetet a Minszkben tárgyalók valaha is képesek lesznek rendezni.

Ennek elsődleges oka az, hogy

az oroszok továbbra is zseniálisan tévesztik meg az Egyesült Államokat, az Európai Uniót, sőt még a kijevi vezetést is.

Szinte minden állami vezető minden nyilatkozatában mást mond, majd megcáfolja, amit addig állított.

Putyin például, miután a múlt héten személyesen egyeztetett Petro Porosenko ukrán államfővel, azt mondta, Porosenkóval el lehet majd érni a kompromisszumot. Egy nappal később egy oroszországi tévéinterjújában azonban visszatért korábbi álláspontjához, miszerint a jelenlegi kijevi vezetés puccsistákból áll, és a Nyugat ezt a puccsot támogatja, amikor Oroszország ellen szankciókat léptet érvénybe. Putyin ezzel a téli kijevi tüntetésekre utal, amikor a Majdanon gyülekező EU-pártiak többhetes összecsapások után távozásra kényszerítették Viktor Janukovics elnököt, aki még novemberben - Putyin nyomásának engedve – nem volt hajlandó aláírni az Ukrajna és az EU közötti társulási megállapodást.

Putyin másik nagy húzása az, hogy mindig mást mond arról, hogy a Kijev ellen lázadó szeparatisták által ellenőrzött területeknek milyen státuszt szán. A múlt héten azt bizonygatta, hogy Ukrajnán belül maradna a szeparatisták által Új-Oroszországnak nevezett tartomány, egy vasárnapi tévéinterjújában viszont a terület államiságáról beszélt, aztán hétfőn közleményt adott ki a Kreml, hogy Putyin nem úgy értette az államiságot, hanem máshogy.

Akár önálló államot akar a szakadároknak a Krímet már annektáló Putyin, akár nem,

a harcnak a következő napokban még biztos nem lesz vége.

Az ukrán vezetésnek van ugyan béketerve, de először katonailag akarja legyőzni a lázadókat. Ez érthető is, hiszen Porosenkóék sem akarnak Ukrajnán belül egy teljes orosz befolyás alatt álló régiót, amivel még katonailag sem bírna a központi kormányzat.

A szeparatisták számára is a harc az egyetlen logikus választás, ők ugyanis attól tartanak, hogy ha legyőzik őket, már nem lesz tárgyalási alapjuk Kijevvel szemben.

Az oroszok sem szeretnék, ha a szeparatistákat legyőzné az ukrán hadsereg, hiszen a Szovjetunióra nosztalgiával emlékező Putyin számára ez az Új-Oroszország nevezetű izé lenne minden, amit megtarthat abból az Ukrajnából, ami nemcsak volt szovjet tagköztársaság volt, de 2013-ig megkérdőjelezhetetlenül orosz befolyás alatt is maradt. Moszkvának eredményesen sikerült megakadályoznia Ukrajna nyugati integrációját.

Orosz előrenyomulás, ukrán visszavonulás, aztán fordítva, aztán megint fordítva

Minden ide vezethető vissza. Amikor Porosenko nagyszabású terroristaellenes akciót hirdetett a szeparatisták ellen, Oroszországnak lépnie kellett, mert ha nem segít, Luhanszk és Donyeck elestével az ukrajnai orosz befolyásnak is vége volna.

Ezért egyre több és több orosz hadianyag és katona kelt át a határon. Mostanra annyira megerősödtek a szeparatisták, hogy megfutamítják azt az ukrán hadsereget, amelyik augusztus elején még az oroszbarát erők egyik fellegvárának számító Luhanszkot ostromolta.

Szeptember 1. Kelet-Ukrajnában. Feketével karikázva a három helyszín, amiket alább említek. Forrás: LiveUAMap

Luhanszkot épp most biztosítják újra az oroszok. Hétfőn az ukrán hadsereg feladta a város repterét is, ez volt az utolsó ukrán állás Luhanszk környékén. Közben a donyecki reptéren is harcok folynak. A beszámolók szerint mindkét repteret orosz tankokkal vették tűz alá. A luhanszki reptér védelme lett volna az ukrán hadsereg egyik legfontosabb mai célja.

A másik nagy hétfői feladat az Ilovajszkban rekedt ukrán katonák kimenekítése lett volna. Ilovajszkot teljesen körülzárták a szeparatisták, és eddig nem sikerült kitalálni, hogyan lehetne kihozni a városban rekedt ukrán katonákat. A harcokban itt is rengetegen sérültek meg.

Az ukrán hadsereg harmadik nagy feladata Mariupol Azovi-tengeri kikötőváros védelme lenne. A szeparatisták és támogatóik épp a város felé tartanak, és mióta elfoglalták Novoazovszkot, semmi nincs, ami megállíthatná őket. Ráadásul a déli fronton is nagy az orosz fölény, hétfőn a Novoazovszk és Mariupol között lévő Bezimenne nevű faluból orosz katonai járművek vették tűz alá az ukrán partiőrség járőrhajóit, egyet el is süllyesztettek. A partiőrség beszámolói szerint a tűzerő és a lövések pontossága arra enged következtetni, hogy a felszerelés is Oroszországból van, és az ágyúkat is szakképzett orosz katonák működtethették.

A rövid távon para dolgok után itt egy, ami hosszútávon para

Eközben Putyin Jakutszkban járt, ahol letette az orosz-kínai gigagázvezeték alapkövét. A vezetéken csak 2019-ben indul meg a gázexport, csak azért említem meg itt az átadást, mert pont ez volt Kelet-Európa legnagyobb energiapolitikai félelme az utóbbi években.

Így avat Putyin. (AFP) They see me inauguratin' they hatin'

Kelet-Európa országainak energiaellátása ugyanis elképesztően függ az orosz gázexporttól. Ez jelenleg azért nem olyan nagy baj, mert az orosz gazdaság meg elképesztően függ az európai gázexportból származó bevételektől, szóval kölcsönösen sakkban tartják egymást a felek, de a gáz – néhány rövid közjátéktól eltekintve – jön. Az oroszok azért találták ki az EU és az USA elleni szankcióként ezt a kicsit béna élelmiszer-embargót, mert más vevő híján nem zárhatták el a gázt. Ha viszont Kína felé is kiépül az az infrastruktúra, amin keresztül Európába áramlik a gáz, Európa rosszabb helyzetbe kerül.

(Források: Washington Post, Guardian, BBC, RT)