Keményedünk? Vagy csak úgy mondja Szijjártó Péter?

Látványos változáson ment át Szijjártó Péter külügyminiszter vélekedése Oroszországról. Október közepén a Financial Times-nak még azt nyilatkozta, hogy az Oroszország elleni szankciók értelmetlenek, nem hozták meg a remélt eredményt, inkább Európának lett kára belőlük.

November közepén is nyilatkozott a lapnak, ám most már arról beszélt, hogy Magyarország nem akar megint a Szovjetunió szomszédja lenni, Magyarországra számíthatnak a nagy európai országok a konfliktus kezelésében, és az oroszok viselkedése elfogadhatatlan.

A hangsúlyok látványosan eltolódtak.

Hétfőn, Luxemburgban derülhet ki, hogy a magyar kormány valójában hogyan is áll ebben az ügyben. Ekkor tárgyalnak majd az EU külügyminiszterei arról, hogyan lehetne visszavágni az oroszoknak, miután újra katonákat és fegyvereket küldtek Kelet-Ukrajnába. Szijjártó felszólalása sokat elárulhat abból, hogy tényleg lett-e atlantista fordulat a magyar kormányban.

Mást mondanak itthon mint külföldön

A magyar vezetők az elmúlt másfél hétben teljesen más stílusban beszéltek külföldön mint itthon. Orbán Viktor Münchenben és Szijjártó Péter Berlinben az erős EU-t méltatták, elítélték az orosz agressziót. Ez fordulat, hiszen a nyáron és ősz elején e vezetők rendszerint oroszpárti nyilatkozatokat tettek és az EU válságáról beszéltek. Az eddigi magyar álláspontot élesen kritizálták Washingtonban, ám eddig a magyar kormány nem törődött ezzel.

A hazai fogyasztásra szánt nyilatkozataikban viszont továbbra is az USA számít ellenségnek. Orbán Viktor az amerikai nyomásgyakorlást támadta, lefecnizte a nagykövetség korrupciós ügyeket felsoroló papírját, Rogán Antal szavahihetetlennek nevezte André Goodfriend követségi ügyvivőt, a CÖF fel is jelentette.

Nehéz így összerakni, hogy mit gondolnak igazából a magyar vezetők, de nem rendkívüli ez a módszer. 2011-ben például a médiatörvény körüli botrány idején is hasonlóan járt el a magyar kormány: Brüsszelben megígérték, hogy minden kívánt módosítást átemelnek a törvénybe, míg itthon ment a szöveg az ellenállásról. Az IMF esetében is láthattunk már hasonló hintapolitikát, hol szidta a kormány a nemzetközi pénzintézetet mint a bokrot, hol pedig előadta, hogy gondolkoznak újabb hitelmegállapodáson velük.

A nagyhatalmi erőterek frontvonalában lévő országokban ismert módszer ez a hintapolitika, amivel ideális esetben a szemben álló hatalmakból egyaránt ki lehet préselni kedvezményeket. Azonban megvan a veszélye annak, hogy az egyik oldal túlzásnak érez egy másiknak adott gesztust és színvallásra kényszerít.

Viktor Janukovics ukrán elnök is évekig kísérletezett: egyszerre próbált megfelelni az orosz igényeknek és közeledni az EU-hoz, lényegében pénzt akart mindkettőtől, és sokáig kapott is. Csakhogy eljött a pillanat, amikor döntenie kellett, mert az oroszok egyértelmű, a másik oldalt durván elutasító gesztust követeltek tőle.

Berlin dönthet

Nemzetközi stratégiai ügyekben leginkább a német álláspontot követjük. A németek eddig óvatosak voltak. Egyrészt igyekeztek közvetíteni az USA és Oroszország között, másrészt nagyon határozottan elítélték az ukrajnai beavatkozást, harmadrészt féken tartották a szankciók eldurvulását, hiszen fontos kereskedelmi partnerük Oroszország.

Ha a németek tényleg bekeményítenek, akkor várhatóan a magyar kormány nem engedi meg magának, hogy ellenezze az új szankciókat. Ha a németek a tettek szintjén óvatosak maradnak, akkor tarthatja az Orbán-kormány az oroszoknak tetsző irányt a gyakorlati döntésekben. Legalábbis a magyar diplomáciát közelről ismerők így vélekednek.

Ugyan vannak arra utaló nyilatkozatok, hogy a németek egyre határozottabban fellépnének az oroszokkal szemben, de hogy mennyi ebből a retorika, és mennyi az elszántásg, az a nekünk nyilatkozó brüsszeli szakértők szerint még nem egyértelmű. A német kancellár november 11-én még arról beszélt, hogy újabb szankciók nincsenek napirenden, inkább a tűzszünet betartására és a humanitárius segítségre kellene koncentrálni. Az is igaz azonban, hogy akkor még a NATO nem látta az Ukrajnába tartó orosz tankokat.

Sok függhet attól is, hogy Merkel a hétvégén mire jut Ausztráliában, ahol a francia és az amerikai elnökkel illetve a brit miniszterelnökkel tárgyal az orosz helyzetről.

Az amerikaiak nagyon határozottan sürgetik az EU-t, hogy hozzon gazdasági szankciókat, minél durvábbakat.

A britek a legkeményebbek Európában

Az EU-ban leginkább a brit kormány akar kemény szankciókkal odacsapni az oroszoknak, és ebben szövetségeseik a balti államok, Svédország és Lengyelország is.

Az oroszbarát irányt viszi a konfliktus kezdete óta Magyarország, Szlovákia, Csehország, Finnország és Ciprus.

Érdekes, hogy Szlovákia vezetői is hasonlóan össze-vissza beszélnek mint a magyarok, igaz ott egy személy egy álláspontot képvisel, és inkább egymással nem egyeztetnek a politikusok. Az utóbbi napokban például a szlovák pénzügyminiszter óvott újabb gazdasági szankciók bevezetésétől, ám közben a szlovák EU-ügyi államtitkár azt ígérte, hogy nem fogják megakadályozni, ha a tagállamok többsége szankciót akar. És miközben a szlovák miniszterelnök nyíltan ellenezte a szankciókat, addig a szlovák köztársasági elnök arról beszélt, hogy Szlovákia morális okokból sem akadályozhatja meg a szankciók bővítését.

Hétfőn biztos nem lesz nagy fordulat

A hétfői külügyminiszteri tanácsülésen új gazdasági szankciókról nem döntenek a várakozások szerint. Eddig sem volt jellemző, hogy a külügyminiszterek ilyen fontos ügyben maguk döntöttek volna. Az újabb gazdasági szankciókról szóló döntés várhatóan most is a december 18-19-i EU-csúcsra marad, ahol a tagállamok első számú vezetői közvetlenül tárgyalnak. Viszont az irány, a hangulat, a szándékok kiderülhetnek már hétfőn, ezért is lehet érdekes, hogy milyen hangot üt majd meg Szijjártó. Ezt persze közvetlenül csak a többi külügyminiszter hallja majd, hiszen zárt lesz az ülés. Ők valószínűleg délutánra már tudni fogják, hogy az amerikai vagy a berlini nyomás milyen hatással volt a magyar kormányra.

Az inkább lehetséges, hogy bővül azon személyek köre, akiknek beutazását megtiltják és a számláikat befagyasztják. Elsősorban olyanokról lehet szó, akik részt vettek a november 2-i donyecki választások megszervezésében.