Angela Merkel és Vlagyimir Putyin négy órát beszélgettek négyszemközt a G20 birsbane-i csúcstalálkozóján. Tényleg kettesben töltöttek négy órát:

• Putyin, az egykor Drezdában állomásozó hírszerző tökéletesen tud németül;
• az NDK-ban született Merkel pedig elég jól beszél oroszul.

Nyelvi akadálya nem volt annak, hogy megértsék egymást.

Négy óra elég lehet a nézeteltérések tisztázására, gondolhatnánk. Ehhez képest

• Putyin idő előtt távozott Birsbane-ből;
• Merkel pedig úgy nyilatkozott Oroszországról, ahogy korábban sosem.

Németország eddig óvatos diplomáciát folytatott Oroszország ügyében. Erre minden oka megvolt:

• Németország Oroszország legfontosabb világkereskedelmi parntere;
• ráadásul a nyugat-európai országok között szokatlanul nagyban függ az orosz gáztól.

Merkel most mégis azt mondta, hogy az EU nem hajolhat meg az orosz nyomás előtt:

„Máskülönben be kéne ismernünk, hogy túl gyengék vagyunk. Mielőtt bármit tennénk, azt kéne mondanunk, hogy erről előbb meg kell kérdeznünk Moszkvát. Negyven éven át ez volt, és én nem szeretnék visszatérni ehhez.”

Merkel szerint a mostani válság nem kizárólag Ukrajnáról szól, és nem is regionális jellegű. Oroszország befolyást próbál szerezni európai országok felett, mondta. És bár Merkel példaként Szerbiát, Bosznia szerbek uralta részét és Macedóniát említette, a történtekről beszámoló Guardiannak

Magyarország és Szlovákia jutott eszébe.

Ez pedig jelezheti azt is, hogy mi vár ránk. Magyarországra eddig Németország nemigen gyakorolt nyomást a geopolitikai kérdésekben. Viszonylag szótlanul tűrték Magyarország közeledését Oroszországhoz. Ez ügyben jellemzően csak az amerikaiak hangoztatták aggályaikat - Andre Goodfriend, a budapesti ügyvivőjük a beutazási botránnyal kapcsolatos sajtótájékoztatóin is rendszeresen beszélt Paks és a Déli Áramlat gázvezeték ügyéről is.

Most viszont Merkel szavai alapján Orbán Viktorral és kormányával szemben is fokozódhat a nyomás, hogy valljon végre színt.