„SIMICSKA TAKARODJ ÉS VIDD A GECI HAVEROD!!!!”

Putyin idejön, hogy megmutathassa: idejöhet. Eközben magyarok egy csoportja tüntetett a látogatás ellen, hogy megmutathassa: tüntethet. A dadaista molinókból és plakátokból már látszott, hogy ez remek dili lesz. A kedvenc plakátom az

„ELKÚRTA VASÁRNAPOD HARRACH HUGY A KDNP-RE”

feliratú valami volt.

A tüntetés kezdetére szépen megtelt a Keleti pályaudvar előtti tér, és a menet – a Beatles Back in the USSR című száma szólt ekkor! – elindulása után is érkeztek az emberek. A tömegben várakozva egyértelmű volt: a tüntetők dühösek. Sok minden miatt, sok mindenkiért szolidarítva. És a korábbi tüntetésekkel ellentétben, ahol a sok, valóban súlyos, de mégiscsak egy adott társadalmi kört érintő szemétség miatt egyenként szólaltak fel a szervezők, itt most erre nem volt lehetőség:

A tömeg vonult és óbégatott.

És minden tüntetésnek jót tesz a remek idő, a vonulás és az óbégatás. A Humán Platform (Gulyás Máton) szervezte tiltakozás formálisan Putyin látogatása ellen szólt és Európa melletti szolidaritást ígért. Én és a csillagos EU-lobogókat árusító lány is az utóbbit éreztem hangsúlyosabbnak, az elszórt ukrán és szivárvány zászlók mellett hevenyészett számításom szerint

4-1 arányban nyertek Európa csillagos zászlói a magyar ellenében.

Az egész tüntetés emiatt olyan volt, mintha egy Európa nevű focicsapat szurkolói vonulnának egy meccsre. Éltették a kedvenc csapatukat ("Európa! Európa! Európa!" illetve "Ukrajna Európa! Ukrajna Európa!") és szidták az ellenfelet ("Mocskos Fidesz!" és "Orbán takarodj!").

Heterogén tömeg volt, az első ellenkezést akkor hallottam többektől is, amikor a menet elején a tömeget hergelő aktivista a Kraftwerk Radioactivity című száma után azt mondta, hogy semmi szükség atomenergiára, és senki sem szeretne Paks 2-őt. Több úr mellettem dühösen kiabálta, hogy ők atomenergia-pártiak, de nem így szeretnék a bővítést. Szerencsére utána gyorsan visszatértek a remek rigmusok:

„KÖVÉR LÁSZLÓ TAKARODJ ÉS VÁGASD LE A BAJUSZOD!!!!”

Kérdezgettem többeket, hogy az is ugyanígy zavarta-e őket, amikor a korábbi magyar kormányfők, legfőképpen Gyurcsány Ferenc barátkozott Vlagyimir Putyinnal, de többnyire hümmögéssel válaszoltak az emberek.

A Nyugatinál a több ezres tömeg egy színpad elé vonult. Többen ekkora már elszivárogtak, körülbelül ezer-ezerötszáz ember hallgatta meg a három szónokot. Ámon Ada az energiaklubtól alapvetően Paks 2-re fókuszált, és arról beszélt, hogy Magyarországnak semmi szüksége atomenergiára. Választanunk kell a keleti és a nyugati megoldás mellett, és Paks 2 egy keleti monstrum. Ehelyett szél és napenergia kell, és még a szél is nyugatról fúj, amelyik hajthatná a szélerőműveket. Semmi jó nem érkezik keletről – keverte bele a geográfiát a politikába (bár megjegyezték mellettem, hogy a nap speciel pont keleten kel fel.)

A második beszélő egy Magyarországon doktorizó ukrán lány, Margarita Rimarenkó volt. Egyszerűsége, személyközpontúsága és kedvessége miatt a nap messze legjobb beszédét tőle hallottuk. Krímben született, félig orosz családban, de sohasem járt Oroszországban. Illetve egészen addig, amíg nemrég haza nem látogatott Krímbe, amit megszálltak az oroszok és elvették a szülőföldjét tőle.

Gulyás Márton, a Humán Platform színeiben Orbán Viktor bűnének és szégyenének nevezte a holnapi Putyin–Orbán kézfogást. Szenvedélyes (= üvöltve végigharsogott) beszédét a miniszterelnöknek címezte:

„Viktor, holnap amikor kezet rázol Vlagyimir Putyinnal, egyikévé válsz azoknak, akik Nagy Imrét fejjel lefelé eltemették.”