Görögország épp tárgyal az eurócsoport vezetőivel arról, hogy mi legyen az ország bankjainak és kormányának nyújtott hitelek sorsa. Ezek a tárgyalások döntik el azonban azt is, hogy mi lesz a görög fizetőeszköz a jövőben. A Wall Street Journal egy blogposztban tök jól összeszedte, mik a lehetőségek. Ezek:

1. Görögország bennmarad az eurózónában

Ebben az esetben a görög devizagazdálkodásban semmi nem változna, maradna a görög euró, a görög jegybank továbbra is hozzáférne az Európai Központi Bank likviditási forrásaihoz, az ország bankjai pedig valószínűleg lélegeztetőgépen maradnának. Monetáris szempontból ez jelentené a legkisebb zavart a görög gazdaságban. Más szempontból viszont lehetnek gondok, ez a forgatókönyv ugyanis csak akkor válhat valósággá, ha a görög kormány simulékonyabban áll majd az IMF és az EU kéréseihez, és a javaslatokat az előírt sebességgel és intenzitással végre is hajtja.

2. Marad a görög euró, de az ország az eurózónán kívülre kerül

Erről egy Jacob Funk Kierkegaard nevű közgazdász írt bővebben itt. Ha ez történik, akkor Görögország úgy fogja használni az eurót, ahogyan Montenegró. Görögország számára ez a verzió azért nem lenne túl jó, mert nem férne többé hozzá az Európai Központi Bank forrásaihoz. Így az országban minden banki likviditási válság fizetésképtelenségi válság is lenne. Ezen úgy lehet egy kicsit segíteni, ha az ilyen devizagazdálkodással működő országok bankrendszere külföldi tulajdonban van, mert akkor a külföldi anyabankok talán meg tudják oldani a likviditási válságokat. De ettől függetlenül a legtöbb tanulmány szerint az ilyen modell nem tesz jót a növekedésnek. Jacob Funk Kierkegaard szerint mégis egy ilyen rendszer kiépítése a legvalószínűbb, ha Görögország kilép az eurózónából.

3. Valutatanács

Elég hülye szó, a magyar közgazdaságtan ezzel jelöli az angolul currency boardnak hívott valutagazdálkodási rezsimet. Ez a tanács egy olyan pénzügyi hatóság, aminek az a dolga, hogy az adott ország pénznemének árfolyamát egy másik valutához képest minden áron azonos szinten tartsa. Így működik most a bolgár lev vagy a dán korona, mindkettő az euróhoz rögzített pénz, azzal együtt mozog az árfolyamuk. Ebben az esetben mondjuk jönne a drachma, de csak annyi drachmát nyomna a görög jegybank, amennyi devizatartaléka van Görögországnak. Pont ez a para a valutatanácsos rendszerrel: Görögországnak kevés a devizatartaléka. Ebben a rezsimben egyébként el lehet kormányozni viszonylag normálisan egy országot, csak a jegybank veszíti el szabadságának egy részét, nem tud annyi pénzt önteni a piacra, amennyit akar.

4. Kettős valutarendszer

Ez tök érdekes lenne, de nem túl valószínű, hogy megvalósul. Ebben a modellben Görögország megtartaná az eurót, de mikor a kormánynak elfogy az eurója, elkezdené drachmával kiegyenlíteni a tartozásait. A két pénz között kimondhatnak valamilyen árfolyamrögzítést, viszont ilyen esetekben sem sokáig fenntartható ez a rendszer. Ennek oka, az úgynevezett Gresham-törvény, ami szerint a rossz pénz mindig kiszorítja a forgalomból a jót. A görögök éreznék, hogy az euró megbízhatóbb a drachmánál, és tartalékolnák azt, míg a drachmáiktól igyekeznének minél gyorsabban megszabadulni. Így a pénzforgalom idővel magától áttérne teljesen drachma-alapúra.

5. Drachma, lebegő árfolyammal

Ebben az esetben jönne a drachma, és a görög jegybank teljes szabadságot kapna a monetáris politikában. Ez azért lenne jó, mert a görögök visszakapnák teljes monetáris szabadságukat, úgy menthetnék magukat, ahogy tudják és akarják. Amiért viszont rossz lenne az az, hogy egy ilyen pénzügyi átállás óriási költségekkel és áldozatokkal járna, jönne a drachma devalválódása, rövid- és középtávon tuti megszenvedné ezt a görög gazdaság.