„Hát ti sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Hogyan ment be az Isten házába, evett és adott társainak is a kitett kenyerekből, amelyekből csak a papok ehettek?”
Vértesaljai László, jezsuita szerzetes, a Vatikáni Rádió magyar adásának felelős szerkesztője szombati prédikációjában az aznapi evangélium magyarázatával (kalászszedés szombaton - Lk 6,1-5) emlékeztet mindenkit, hogy ezerszemű farizeus mentalitás a törvény szava mögé bújva, azt kicsavarva, nem segíteni a menekülteken. Mert a törvénynek más szerepe nincs is, mint hogy szolgáljon és életet mentsen.
Érdemes meghallgatni a teljes adást.
„Egy szombatnapon Jézus a vetések között jár. „Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat és kezükkel elmorzsolva eszegették”. Város és falu között, lakott helytől távol, éhesen menetelnek a tanítványok. Amikor az éhség kínja olyan nagy, megteszi a nyers gabonaszem is. Elveri az éhséget. A probléma nem teológiai, még csak nem is kánonjogi. Elementáris kérdés. Az életről szól. Persze bele lehet kötni ebbe is. Váratlan fordulat, hogy az ezerszemű farizeus mentalitás, progresszív szemüveggel az orrnyeregben, rögtön ott terem, gondolom jóllakottan-jólfésülten és rápirít a gabonaszemeket őrlő apostolokra. Érdekes, csak a tanítványok esznek. Jézus „csak úgy” mellettük menetel, de amikor az övéit jogtalan felelősségre vonás éri, ő maga válaszol. Jézus azonos azokkal, kikkel együtt vándorol, egy velük. Az éhség is közös. A vád is közös, mindenkit illet. De a válasz is közös. Szintén mindenkit illet!
A kérdés központja a tilos szó! Kiemelem: „A tilosat, miért teszitek szombaton? ...
Jézus így válaszol:
...„Hát ti sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Hogyan ment be az Isten házába, evett és adott társainak is a kitett kenyerekből, amelyekből csak a papok ehettek?” Kemény beszéd ez, kiveri még ma is a biztosítékot...
...Az a fölemlített Dávid menekülőfélben volt. Mai szóval „menekült”. És éhes. Átlép a normál körülmények között féltve tisztelt előírásokon és életet ment, mint ahogy azt a törvény is akarja az összes paragrafusaival együtt. Más szerepe nincs is. Szolgál. Az embert szolgálja. Amikor azonban a kettő keresztezi egymást, amikor a konkrét helyzet túlnő azon a gondoskodáson, amit a törvény egyébként garantálni tud, akkor Jézus ünnepélyesen azt mondja: Az Emberfia Ura a szombatnak is”.
Ezt az állítását, hogy a Törvény fölött áll, később sem vonja vissza. Valójában ezért hal meg. Mert újraírja az élet törvényét. Nem egy útszéli paragrafust értelmez, hanem az egész törvény intencionalitására kérdez rá. Hogy mit is szolgál ez vagy az a törvény, amit akár egy fehér házban, akár patkóalakú termekben hoznak meg – emberek!
Az egyház küldetése a jézusi pásztorság folytatása, ezért a szava általános érvényű...”
Vértesaljai László nem először beszél határozottan a menekültekkel kapcsolatos keresztényi kötelezettségekről. június 20-án, a menekültek világnapján emlékeztetett, hogy József, Mária és fiuk, tehát a szent család is menekülésre kényszerült, de maga a pápa is menekültek leszármazottja.
„Róma püspöke, Ferenc, maga is migránsok gyermeke. Szülei 1929-ben emigráltak az Újhazába és Buenos Airesben földet, hazát, otthont találtak. Hát persze, hogy fogékony az elvándorolni kényszerülőkre, mert az ő ivadékuk. Pápaként az első útja a lampedusai migránsok közé vitte őt, kezében virágokkal, azt szórta a mérhetetlen hullámsírra.”
A prédikáció komoly figyelmeztetéssel zárul.
„Egyszer majd mindannyiunknak számot kell adni Isten színe előtt. Meglepő módon kevés kérdés hangzik el. De a Máté evangélium 25. fejezetének hat kérdésére mindenkinek válaszolnia kell, köztük erre is: „Vándor voltam és befogadtatok?” (Mt 25,35). Befogadtatok?”
Vértesaljai atya nem csak azok számára lehet ismerős, akik a Lőrinc pap téri Jézus Szíve templom kivételesen népszerű miséit látogatták. A szerzetes mielőtt a Vatikánba utazott, meglehetősen aktívan részt vett a hazai közéletben is. A hírekben többször is szerepelt. 2006. október 23-án megverték a rendőrök, majd 2007-ben a Gyurcsány-kormány idején rendtársával együtt éhségsztrájkba kezdett, hogy felhívja a közvélemény figyelmét az országot sújtó gazdasági, morális és politikai válságra.
Közben Erdő Péter is reagált az őt és az egyházat ért vádakra. Az Indexnek cáfolta, hogy elutasították volna a menekültek megsegítését, nyilatkozatában azt mondja, hogy az egyház emberei inkognitóban voltak jelen a Keletinél.