Mindenki ismeri Orbán Viktor 1989-es, később legendássá vált herderi jóslatát, amiben az akkori KISZ-es Gyurcsány Ferenc későbbi miniszterelnökre és Szilvásy György későbbi miniszterre mondta azt, hogy komolyan lehet őket venni. Az, hogy később magasra jutottak, tény, hogy komolyan lehetett őket venni, vitatható.
A világgal együtt Orbán azóta nagyot változott, de egy dologban maradt a régi: bár ritkán dicsér embereket, de amikor igen, – az olimpikonokon és a tudományos versenyek győztesein kívül – mindig váratlan emberekben látja meg azt a pici pluszt, és adott esetben nehezen indokolható, hogy miért pont őket illeti szép szavakkal. Ezek voltak a legmegdöbbentőbbek:
Igen, a tavalyi parlamenti választás előtt Mesterházy Attilához, az MSZP volt elnökéhez és miniszterelnökéhez volt egy jó szava, amikor tavaly azt mondta, hogy: „Moszkoviták, brüsszeliták, a magyar baloldal két különböző korszaka, de ugyanaz a kulturális ösztönvilág és kulturális kódrendszer. Volt idő, amikor Mesterházy Attila politikai irányvonalát nézve láttam elmozdulást, láttam a törekvést, hogy ez ne így legyen.” (Mesterházy még abban az évben lemondott mindenről.)
Ugyanakkor, amikor Mesterházyt dicsérte, Hiller Istvánról is azt mondta: „A Hiller István-féle kultúrpolitikának is voltak dimenziói, amelyekben jutott hely és szerep a nemzeti kultúrának. Volt esély arra, hogy az MSZP-nek ez az arcvonása karakteresebbé váljon, de azzal, hogy összeeszkábálták a választási szövetségüket, egy csapásra visszaállt a régi internacionalista rend.”
De valami beakadhatott neki, mert idén tavasszal is azzal jött – igaz, már egy nem nyilvános beszélgetésen –, hogy: „Érdekes módon van valaki, aki intellektuálisan ezt [a nemzetpolitikát] meg szokta oldani, de hogy az egyéb vezetői ügyekkel hogy áll, azt nem tudom, mert nem látok bele, az a korábbi pártelnök, a professzor úr, a Hiller. Ő ezt tudja, egy nemzeti érzelmű ember. Baloldalról ez nehéz dolog, de benne mocorog valami. Látom, hogy olyan nagy lelkesedést nem váltok ki ezzel a javaslattal. Nem minősítem a jövő emberének, szellemi értelemben mégis látok ott valamit.”
Az MSZP volt oktatási és kulturális minisztere – aki legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy azt javasolta, az egyetemek nyelvvizsga nélkül is adjanak diplomát – egy semmitmondó reakcióval akarta érzékeltetni, hogy tényleg mocorog benne valami.
Ugyanezen a zárt körű beszélgetésen mondta azt Czunyiné Bertalan Judit oktatási államtitkárról, hogy: „Itt van például, aki szerintem az egyik legtehetségesebb politikus, nemcsak a nők között, hanem általában. És akiből cserebogár is lehet akár. Aki az oktatási ügyeket viszi.” Orbán szerint „a humán portfoliót el tudná vinni a kormányban”, ami most még Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter szerepe.
Czunyiné tavaly váltotta Hoffmann Rózsát, és hamar felmerült a pletyka, hogy máris lecserélhetik, de végül ennek nem volt jele. Legutóbb az derült ki róla, hogy kínosan nem ismeri azt a tananyagot, amit a Fidesz írt elő a közoktatásban, illetve azzal keltette fel a figyelmet, hogy a Budai Nagy Antal Gimnáziumban nem a tantestület és a szülők támogatását élvező eddigi igazgató megbízását hosszabbította meg, hanem a tiltakozások ellenére inkább a saját ismerősét nevezte ki.
A volt szocialista házelnök, aki az MSZP után egy kamupárt élén próbálta ki magát a parlamenti választáson, havi 1 millióért dolgozik miniszterelnöki megbízottként. Később Havasi Bertalan, Orbán sajtófőnöke elmondta, hogy Szili Katalint maga a miniszterelnök kérte fel, és „Orbán Viktor megtiszteltetésnek tartja, hogy együtt dolgozhat vele”.
Bár Felcsút fideszes polgármestere nagyon hálás azért, hogy talán a Jóisten és a szerencsre mellett Orbánnak is köszönheti a karrierjét, Orbán ritkán beszélt nyíltan arról, hogy a barátja milyen közpénzeknek köszönhetően lett gázszerelőből milliárdos. Amikor viszont dicsérte, akkor olyanokkal, hogy: „Még úttörőnyakkendőt sem tudtak a nyakába kötni Lőrincnek, nem csoda, hogy most ugyanazok kötelet emlegetnek, de az sem lesz sikeres.” Amikor pedig ő maga adta át a barátjának az új mangalicatelepét, külön gratulált Mészáros Lőrincnek és családjának az elért sikerhez, amihez a kormány és az EU 430 millió forintot biztosított.
A bukott olasz miniszterelnököt Orbán Viktor még köztörvényesbűnöző-korában (mármint Berlusconi köztörvényesbűnöző-korában) is barátjának tekinti, az Európai Néppárt 2012. decemberi tanácskozásán állítólag egyedüliként dicsérte őt: amikor arról kérdezték, mit szól ahhoz, hogy Berlusconi ott van, annyit mondott: „Forza Italia!” De még a múlt hónapban is elismerőleg szólt róla.
Orbán Viktor Schmitt Pál államfői beiktatásakor már-már gyanúsan hízelgően beszélt, olyanokat mondott, hogy: „Meggyőződésem, hogy Magyarország jó döntést hozott, amikor képviselőin keresztül Schmitt Pált választotta meg köztársasági elnökének. Saját legszebb erényeinket látjuk benne: hazaszeretet, mások iránti tisztelet, egyenes beszéd, józan ész, együttérzés és csapatszellem.” Bár ekkor még senki sem tudott a végzetes plágiumról, Schmitt Pál múltja már ekkor sem volt valami tiszta (ráadásul a Fidesz előtt az MSZP támogatásával akart főpolgármester lenni).
Nem Orbán lenne Orbán, ha nem dicsérne focistákat is, de Pintér Attilának sajnos nem jutott ki a jóból. Februárban viszont a miniszterelnök a Puskás Akadémia alapítójaként adott interjút, amiben az NB I-es Felcsút játékosait dicsérte, pontosabban magasztalta az egekig: „Ha nem akarod, hogy minden hétvégén bucira verjenek, néhány rutinosabb játékost is frontvonalba kell állítani. Polonkai Attilának a szerelését vinni is kitüntető megtiszteltetés, Tóth Balázsnak megpucolni a cipőjét – ami gyanítom, már kiment a divatból – pedig jutalom. Ők mind nagyszerű harcosok, akik még tudják a régi szabályt, hogy első a csapat, és csak második a futballista.”
De indokoltak-e a nagy szavak? A középpályás Polonkai Attila háromszor lépett pályára a magyar válogatottban (gólt nem lőtt), és összesen 362 klubmérkőzésen lőtt 32 gólt. A védekező középpályás Tóth Balázs pedig 2004 és 2010 között 34-szer volt válogatott, gólt nem lőtt, 346 klubmérkőzése alatt pedig 31 gólt szerzett.
Mind sikeresek? Nem. Mind tehetségesek? Nem. Mind tisztességesek? Nem. Érdemel dicséretet bármelyikük is egy regnáló minszterelnöktől? Nem. Ez a közös bennük.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.