Az orosz bombázók az iráni katonák felvonulását fedezik

A hétvégén Aszad szír elnök hadserege megkezdte Aleppo ostromát. A város nagy része a szír ellenzék kezén van, és az elmúlt egy évben több ostrom után is megtartották. Támadta a várost korábban Aszad serege és az Iszlám Állam is, de a Szabad Szír Hadsereg (FSA) néven összefogó szunnita csoportok eddig tartani tudták magukat. Most viszont nagyon aggódnak. Ugyanis Aszad erősen megfogyatkozott serege komoly segítséget kapott.

Egyrészt az orosz légierő bombázásokkal segíti az ostromlókat. Másrészt az Iránból irányított, libanoni Hezbollah nevű fegyveres síita szervezet ide irányította szinte az összes katonáját. Csatlakoztak az ostromlókhoz iraki síita milíciák is, ezek szintén iráni parancsnokság alatt működnek. És folyamatosan érkeznek fegyveresek Iránból is. Aleppotól néhány kilométerre már kétezer iráni áll készenlétben. 

25 éve, az irak-iráni háború óta nem fordult elő, hogy az iráni hadsereg külföldön ekkora bevetésre szánja el magát. Hivatalosan most sem a reguláris iráni hadsereget vetik be, de számos jelentés szerint egyértelmű, hogy Iránból érkezett fegyveresekről van szó.

Az iráni beavatkozás nem volna lehetséges az orosz bombázók segítsége nélkül. 


Már az iraki Tikrit ostromakor is kiderült, hogy a síita milíciák csak légi támogatással képesek sikeres ostromra. Csakhogy akkor (az Iszlám Állam ellen) az USA segített bombázókkal.

Az orosz repülőgépek sem lettek volna képesek önmagukban megfordítani a háború menetét. De az iráni szervezésben összeálló szárazföldi hadműveletekkel együtt már sorsdöntő lehet a jelenlétük.

Aleppo a szír szunnita ellenzéknek nagyon fontos központja. Itt van a főparancsnokságuk, és a környék elvesztése megnehezítené, hogy utánpótláshoz jusson Törökország felől. Ráadásul az egyik legfontosabb szír városról van szó, ahol mintegy kétmillióan laknak.  

Aszad két barátja

Aszad szír elnöknek a polgárháború kezdetétől Irán és Oroszország volt a két támogatója, de közvetlenül most őszig egyik ország hadserege sem avatkozott be.

Irán már korábban is mozgósította libanoni fegyvereseit, az egyszerre politikai pártként és hadseregként is működő Hezbollahot. Továbbá szállított a szíriai frontra afgán menekülteket is: Iránban összefogdosták őket, és azt mondták nekik, hogy választhatnak a börtönbüntetés és a szíriai fegyveres szolgálat között. Sokakat közülük koholt vádakkal - például drogcsempészet miatt - ítélték volna el, vagy illegális munkavállalásért. A szír háborúra vállalkozóknak azt is ígérték, hogy a családjukat békén hagyják, és a gyerekeik iskolába mehetnek, ha vállalják a szír bevetést. Az így verbuvált katonák azonban nem voltak képesek komoly eredményekre, hiszen kényszerből harcoltak, sokszor azt se tudták, hogy hol vannak.

Oroszország eddig fegyvereket küldött Aszadnak, illetve diplomáciai vonalon akadályozta, hogy a nyugati hatalmak közvetlenül is beavatkozzanak Aszad ellenében. 

Az eddigi iráni és orosz erőfeszítések azonban kevésnek bizonyultak. 2015 nyarára Aszad már csak Szíria ötödét tartotta ellenőrzése alatt. Úgy tűnt, hogy elbukik, elfogyott a hadserege. Úgy nézett ki, hogy az Iszlám Állam és az egyéb felkelő csoportok maradnak csak a színen.

Egy titkos moszkvai utazás

Ezért utazott Kasszem Szulejmani júliusban Moszkvába. Kasszem Szulejmani Irán egyik legbefolyásosabb vezetője: ő vezeti a Kudsz nevű egységet, ami az iráni Forradalmi Gárdán belül a külföldi hadműveletekért és merényletekért felelős. Utóbbi miatt az ENSZ megtiltotta tagállamainak, hogy Szulejmanit fogadják, elvben teljes utazási embargó alatt van. Ennek ellenére feltűnt idén tavasszal Irakban is, hogy személyesen irányítsa Tikrit ostromát, és látni vélték idén többször Szíriában is. Moszkvai látogatását az orosz kormány nem ismerte el, de a nyugati kormányok tényként kezelik, hogy ott volt, titkosszolgálati információk alapján.

Állítólag ezen a júliusi látogatáson dőlt el, hogy Oroszország beavatkozik Szíriában.

Aszadot életben tartják

Az oroszok és irániak együttműködését indokolhatja, hogy mindkét ország Aszad szövetségese. Oroszország azért, mert ciprusi bázisuk mellett Szíriában van még katonai támaszpontjuk a térségben, és Szíria évtizedek óta az egyetlen stabil szövetségese az oroszoknak a Közel-Keleten. Irán pedig azért, mert a szír elnök az alavitákra, egy síita vallási irányzathoz tartozó csoportra támaszkodik, és Irán síita vallási vezetésű országként nem akarja, hogy a szunniták átvegyék a hatalmat Szíriában.

Ám a régi szövetségeken kívül vannak egészen aktuális érdekek is, amelyek összefűzték a két országot az aktívabb beavatkozásra.

Az orosz érdekek

Az orosz szempontok közül már írtunk arról, hogy az ukrán válság óta elszigetelt, és szankciókkal büntetett országot újra a nagyhatalmi alkuk partnerévé emelte a beavatkozás. Ez erősítette Putyin elnök tekintélyét külföldön és belföldön is. Obama a Krím elfoglalása óta először volt kénytelen négyszemközt tárgyalni Putyinnal, és a nyugatiaknak most minden légicsapás előtt egyeztetniük kell az oroszokkal, nehogy véletlenül egymásban tegyenek kárt a gépeik.

Sokak véleménye szerint Putyin az ukrajnai patthelyzetet és a hazai gazdasági gondjait is feledtetni akarja az orosz közvéleménnyel azzal, hogy egy egzotikus háborúban mutat erőt a hadserege, és a beavatkozás legalább annyira szolgálja az orosz tévénézők agymosását, mint amennyire világpolitikai ambícióit.

Az iráni érdekek

A térség arab országait két állam igyekszik befolyása alatt tartani: Szaúd-Arábia és Irán. Vetélkedésük nem csupán hatalmi birkózás. Mindkét ország az iszlám legfontosabb védőbástyájának tartja magát, mindkét ország irányításában kulcsszerepe van a vallási vezetőknek. Csakhogy Szaúd-Arábia a szunnita irányzat központja, Irán pedig a síitáé. Ez a két állam vetélkedését ideológiai szinten is kiélezi.

Irán arra törekszik, hogy közvetlen befolyását kiterjessze a térség országaira. És ezzel bekerítse Szaúd-Arábiát.

Északról ez részben már sikerült: Irakban síita kormány van hatalmon, amelyik teljesen lojális Iránhoz, és az országban szabadon működhetnek az Iránból pénzelt és irányított milíciák.

Délről már az év elején megkezdődtek a hadműveletek. Jemen nagy részét elfoglalták a síita, húszi-nak nevezett felkelők, akiket Iránból pénzelnek és irányítanak. Válaszul a szaúdi hadsereg beavatkozott, nyár óta bombázzák Jement, de a harc még nem dőlt el.

Nyugat felől Szíria megszerzésével záródna be a kör Szaúd-Arábia és a vele szövetséges olajkirályságok körül. (Keletről a Perzsa-öböl övezi Szaúd-Arábiát, ahova az iráni flotta bármikor kifuthat.)

Ha síita bábállamokkal veszi körbe Irán Szaúd-Arábiát, az önmagában fontos pozíciót jelent számára. De további lépésekhez is nagy segítséget jelenthet ez. Ugyanis Szaúd-Arábiában is élnek síiták, ráadásul a legnagyobb számban éppen ott, ahol a legtöbb olajat termelik, az ország keleti felén. Ha az elnyomásban élő szaúdi síitákat sikerülne Iránból felkelésre bírni, akkor az olajból élő királyság könnyen megroppanna. A vaskézzel irányított országban nem egyszerű egy ilyen felkelést kirobbantani, de ha a szaúdiaknak hatalmas területen az összes határukra figyelniük kell, mert körülöttük minden irányban ellenséges síiták vannak hatalmon, akkor ez máris könnyebbé teheti egy esetleges felkelés sikerét.

Irán az iraki, szír és jemeni zavaros viszonyokat kihasználva nagyon fontos stratégiai pozíciókhoz juthat most.

Nem is beszélve arról, hogy ha Szíriában megjelenik az iráni hadsereg, akkor az nagyon fontos pozíció számukra Izraellel szemben is. Izrael az elmúlt években rendszeresen fenyegette meg Iránt, hogy légicsapásokkal rombolja le nukleáris üzemeit. (Izrael továbbra sem bízik abban, hogy Irán nem atombombát készít, hiába írt alá az USA egy békemegállapodást erről Iránnal.) Ha az iráni fegyverek ott vannak Izrael határában, akkor elvben képesek lehetnek válaszcsapásra még az előtt, hogy az izraeli gépek elérnék Irán légterét.

Irán eddig pontosan látta, hogy légierő nélkül nem tud hatékonyan beavatkozni Szíriában, ám a saját gépeiket nem tudták volna a térségbe irányítani, ahhoz túl sok erős szereplő van arrafelé, akik nem kérnek Irán megerősödéséből: Izrael, az USA, Törökország és Szaúd-Arábia is. Az oroszok viszont túl nagyok ahhoz, hogy megakadályozhatták volna belépésüket, ráadásul nem is volt világos az elején, hogy az orosz légierő az iráni szárazföldi beavatkozást készíti elő Szíriába. A hivatalos moszkvai magyarázat a mai napig arról szól, hogy ők az Iszlám Állam ellen vannak ott.

És ahol összeérnek az érdekek

Oroszországnak azért is éri meg az iráni hatalmi ambíciókat segíteni, mert rettenetes károkat okoz a gazdaságuknak, hogy nagyon olcsó most az olaj. Ha Szaúd-Arábia (és öbölmenti szövetségesei) csökkentenék a termelést, akkor az olaj ára emelkedne. A szaúdiak valószínűleg az USA kérésére sem csökkentik a termelést, ám ha bajba kerülnének, és ezért sokkal több pénzre lenne szükségük, akkor lehet, hogy nem tartanának már ki ilyen makacsul az alacsony olajár mellett. Így ha Irán szorongatja a szaúdiakat, akkor az végső soron az oroszoknak is jól jöhet.

Van még egy fontos szempont. A nukleáris alku megkötésével az Irán elleni nyugati gazdasági szankciók idéntől fokozatosan megszűnnek. Ezzel Irán hatalmas földgázkészletei és olaja is kikerülhet a világpiacra, ami hosszabb távon nagy gondokat okozhat Oroszországnak. Egyes spekulációk szerint az oroszok azért fedezik bombázóikkal az Iránból szervezett milíciákat, hogy Irán cserébe ne akarjon földgázt és olajat vinni Európába, hanem a keleti piacokra (India, Pakisztán, Kína) koncentráljon. Így nem rontanák az oroszok üzletét. 

Akármi is a motiváció, a most hétvégi szíriai hadműveletek egyértelműen azt mutatják, hogy Irán és Oroszország közösen lép fel Szíriában, és ez az erő már képes lehet hatékonyan megfordítani a polgárháború menetét.