Január 16-án este az ENSZ Nemzetközi Atomenergiaügynöksége (NAÜ) határidőre nyilvánosságra hozta várva várt jelentését az iráni atomprogramról.

Megmenekültünk! Irán a jelentés szerint betartotta a tavaly áprilisban kialkudott, júliusban véglegesített atomalkuban vállalt kötelességeit!

Arról, hogy pontosan mit és hogyan korlátozott a megállapodás, részletesen írtam áprilisban. A lényeg:

• Irán vállalta, hogy drasztikusan csökkenti urándúsító kapacitását;
  
• leadja eddig felhalmozott készleteit;
  
• és araki atomerőművében a természetes urán helyett alacsony dúsítottságú uránt használ majd fűtőanyagként.
  

Ez utóbbi technikainak tűnő részlet volt talán mind közül a legfontosabb:

természetes uránból évente akár tíz kiló plitóniumot is kinyerhettek volna, ami a bombagyártásban már oriási mennyiség.

Alacsony dúsítottságú uránból ennél jóval kevesebb uránt lehet kinyerni. Az átállás azért nagyon fontos, mert az alacsony dúsítottságú uránból előállított fűtőanyag kisebb helyet foglal el, Irán pedig vállalta, hogy lekicsinyíti az araki reaktortartályt, amely így már alkalmatlan arra, hogy természetes uránnal fűtsék.

Ez az egy lépés önmagában meghatszorozta azt az időt, amire Iránnak a "kitöréshez" vagyis a bombagyártó kapacitás eléréséhez szüksége volna.

Összességében a szakértők becslése szerint a megállapodás, melynek a NAÜ jelentése szerint Irán minden részletét betartotta, tíz évre növelte a minimális időt, amennyire Iránnak szüksége lenne, ha most mégis nekiállna bombát gyártani. De ha most nekiállna, a szerződésbe épített garanciális elemek - az iráni létesítmények nemzetközi ellenőrzése - miatt egyből újjáéledhetnének a szankciók, amelyeket most, a NAÜ bejelentésével egyidőben az EU és az Egyesült Államok is feloldott, és amelyek mostanra már-már elviselhetetlen terhet jelentettek Iránnak. Hogy mást ne mondjak, az olajtermelő országban gyakran hiány van benzinből, mert finomító kapacitások híján azt külföldről kéne beszerezni.