“Na szia, rólad is írni fog a Pesti srácok!”

Így köszöntötte egymást két tanár csütörtök délután a XIII. kerületi Pannónia Általános Iskola előtt, ahol a tankerületi gyűlés kezdetére várakoztak. Már a szerdai miskolci tüntetésen is feltűnő volt, ahogy a kormánymédia karaktergyilkossági kísérletein gúnyolódnak, itt már csak nevettek ezen.

Nagy várakozásaik azért nem voltak a fórum előtt.

Eddig nem jött be

A kormány ezeket a tankerületi fórumokat találta ki az indulatok csillapítására. Minden kerületben összehívják az iskolák tanárait, hogy a helyi Klik-vezetővel közösen beszéljék ki a problémákat egy fórumon. Az eddigiek nem sültek el túl jól, sőt, inkább csak élezni sikerült a feszültséget azzal, ahogy a tanárokat kezelték. Bár ezek a fórumok nem nyilvánosak, a Pannónia utcában különösebb konspiráció nélkül be lehetett jutni - elég volt egyszerűen besétálni és leülni a teremben.

Ami egyben már jelzi is, mennyire lehet komolyan venni ezeket az elvileg munkaértekezletnek nevezett eseményeket. Aki próbált már bármit is egy értekezleten megbeszélni, elképzelheti, milyen hatékony lehet, ha összegyűlik egy nagy teremben egy kerület összes iskolájának iskolánként 5-6 képviselője, egyébként is elég felfokozott hangulatban, velük szemben pedig kiáll egy színpadra a Klik kerületi vezetője. Arra, hogy mennyire volt komoly a rendezvény, jó példa, hogy a fórum kezdete után egy órával kérdezte meg az egyik tanár, hogy egyébként ki az a három másik ember, akik csendben ülnek a színpadon Szabó Diána tankerületi vezető mellett. Ekkor derült ki, hogy ők is a Klik munkatársai.

A gyerek az első (nevetés)

Az első egy óra a várható hangulatban zajlott. Szabó Diána hozta a saját szerepét, tolmácsolta a Klik üzeneteit, és nem igazán zökkentette ki, hogy többször is egy teljes teremnyi tanár neveti el magát, amikor olyanokat mond, hogy “Nekünk is a gyerek az első”, és hogy “Minden javaslatot várunk”. A tanárok zúgolódtak, bekiabáltak - pont úgy viselkedtek, mint akikben régóta elfojtott feszültségek szakadta fel. A megjegyzések nem is igazán a helyi Klik-vezető személyének, hanem a rendszernek szóltak. (Bár volt, aki megemlítette, örül azért, hogy három év után végre alkalmuk nyílt találkozni.)

"Amíg az önkormányzat volt a vezetőnk, azt éreztük, hogy kialakult valami személyes kapcsolat, most már csak egy adat vagyunk a papíron" - mondta az egyik felszólaló. Egy másik tanár két hónapja nem kapott választ emailben a kerületi Kliktől.

Nem egy nyelvet beszélünk

A fontosabb a fórum második fele volt, ahol a résztvevők elmondhatták a panaszaikat. A problémák ismerősek lehetek a tanitanek.com-on megírt történetekből, a tüntetésekről és a mindennapokból. Azért így is voltak erős idézetek.

“Kérem, nem is kérem, követelem, hogy a pedagógusokról szóló kormányzati kommunikáció változzon meg” - mondta egy tanár, akinek “elege van abból, hogy a pedagógusokat köpködni-utálni lehet”.

“Ha be lehet tömni a pofánkat, baj van” - mondta egy másik tanár arra, amit a kormány engedménynek nevez.

“Nem egy nyelvet beszélünk. Önök hivatali hatáskörökről beszélnek, mi elembertelenedésről.”

“Nem tudok még egy szakmát, ami olyan szinten lenne túlszabályozva, mint a miénk” - ami visszatérő elem volt több évtizede a pályán lévő, a minősítésekkel hadakozó tanárok felszólalásaiban.

“A központosítás az egyenlőség legrosszabb változatát hozta. Olyan ez, mint a kínai kommunizmus: attól nem lesz jobb a szegényebb iskoláknak, hogy a jobb módú iskolák helyzete is sokkal rosszabb lett.”

“Miért kellene szégyellniük a pedagógusoknak, hogy ők is pénzt akarnak keresni?” Ugyanebben a témában: “Nem kell Svédországig vagy Nyugat-Európáig menni: a horvát kollégák szégyenkeztek, amikor meghallották, hogy mennyit keresünk.”

A kísérleti tankönyvekről a legtöbbet mondó idézet: “Rettegve várom, hogy mikor lesz angolból is központi tankönyv.”

“Benne van az etikai kódexben, hogy a tanár küzd a kiégés ellen." (Itt már a tankerületi Klik-vezető sem tudta visszatartani a mosolygást kínjában.) "Az utolsó tartalékainkat éljük fel. A rendszernek kellene küzdenie a mi kiégésünk ellen!"

Az oktatás jövője szempontjából a legaggasztóbb pedig egy matematika-fizika szakos tanár hozzászólása volt, akinek már a nagyszülei is tanárok voltak. Azt mondta, az egyik gyerekét úgy kellett lebeszélnie, nehogy ő is tanár akarjon lenni. 

“A másikban szerencsére van annyi életösztön, hogy nem akar a lúzerképzőbe járni.”

(Ehhez egy másik tanár is csatlakozott, aki csak annyit tanácsolt a tanítás iránt egyébként lelkesedő gyerekének, óvakodjon a közoktatástól.)

Ahogy jöttek elő az egyre érzelmesebb, személyesebb történetek, a Klik képviselői leginkább csak bólógattak, megköszönték a hozzászólásokat, majd a végén megígérték, hogy továbbítják a panaszokat.

Nem igazi vita

Botrányba tehát nem fulladt a fórum, csak épp a helyzetben már a legelejétől kezdve feloldhatatlan ellentmondások feszültek. A tanárok problémái nyilvánvalóan a rendszer egészét érintik, és egy ilyen szinten központosított rendszerben a Klik helyi vezetője már egyáltalán nem tud mit kezdeni ezekkel.

“Mondjuk akkor ki, hogy a Klik ilyen keretek között működésképtelen” 

- mondta az egyik tanár, amikor Szabó Diána arról beszélt, náluk sincs elég ember, aki kezelni tudná a panaszokat.

Ilyen keretek között ezek a fórumok főleg arra jók, hogy a kormány elmondhassa, ők a maguk részéről nyitottak a párbeszédre. És a konkrét helyzetekben, a konkrét emberek között tényleg van is párbeszéd, csak éppen a tanárok szempontjából ez így olyan, mintha a megkötözött ember a láncaival vitatkozna.