„Nekünk, kritikus újságíróknak annál fontosabb a munkánk, minél kevesebben vagyunk. Olyan, mintha szabadságharcosok lennénk, és a harc még csak most kezdődött.”

Ezt Can Dündar török újságíró, a Cumhuriyet nevű lap főszerkesztője mondta, akit kollégájával, Erdem Güllel együtt kétszeres életfogytig tartó börtönbüntetés fenyeget egy újságcikk miatt. És nem sok jót ígér nekik, hogy miután a cikk megjelent, Recep Tayyip Erdogan elnök élő adásban jelentette be a török állami tévében, hogy aki ezt írta, kemény árat fog fizetni, és nem úszhatja meg büntetlenül. Perük a napokban kezdődött, a nyilvánosság kizárásával.
Dündar és Gül a lap szekesztősége előtt. Fotó: AFP / Ozan Kose

Bizonyítékot találtak arra, amit mindenki sejtett

2014 januárban a török hatóságok teherautókat állítottak meg a szír határ közelében. A teherautók a török titkosszolgálathoz tartoztak. Feszült helyzet alakult ki, a két oldal fegyvert is fogott egymásra. A hatóság végül átvizsgálta a teherautókat, amikben fegyvereket találtak, miközben a jármű vezetői azt állították, humanitárius segélyt visznek Szíriába a szíriai török kisebbségnek. Aztán jött egy értesítés, hogy tovább kell engedni a járműveket. (Azóta a teherautót megállító rendészek is bíróság előtt állnak.)

Az esetről megjelent akkori hírekben még fegyverekről szó sem volt, csak nemzetközi segélyről. 2015 májusában viszont Can Dündar lapja olyan felvételeket szerzett, amik teljesen világosan bizonyították, mi volt igazából a teherautókban. 

 
Ez nagyon fontos fejlemény volt. Évek óta lehetett hallani arról Törökországban, hogy Erdogan titokban felfegyverzi az Aszad ellen harcoló szíriai törököket, de korábban nem volt erre bizonyíték. Az ilyen titkos fegyverszállítás pedig háborús bűncselekmény.

Dündar tudta, hogy ez a lehető legsúlyosabb sztori. Egyeztettek a lap ügyvédeivel, a cikk megjelenésekor pedig el is utazott Londonba, mert arra számítottak, a rendőrség lerohanja a szerkesztőséget.

„Két szempont volt fontos. Az egyik, hogy igaz-e a sztori, a másik, hogy közérdekű-e. A bizonyítékok alapján nem volt kérdés, hogy igaz. És az is egyértelmű volt, hogy a nyilvánosságnak tudnia kell erről” 

– mondta Dündar arról, miért publikálták a felvételeket. 

Dündar elhagyja a bíróságot a per első napján.  Fotó: AFP / Ozan Kose

Kémkedés és hazaárulás

A cikk megjelent, ekkor fenyegette meg Erdogan a lapot. Azt még ő sem tudta kétségbe vonni, hogy igazat írtak. Ehelyett azt mondta, államtitkokat hoztak nyilvánosságra, ez pedig hazaárulás és kémkedés. 

Novemberben tartóztatták le Dündart és Gült, aki a lap ankarai irodájának vezetője. Három hónapig voltak előzetesben, az idő nagy részében magánzárkában. Aztán az alkotmánybíróság arra jutott, hogy megsértették a szabadságjogaikat, így szabadlábra kerültek. Erdogan dühösen reagált, azt mondta, nem tartja tiszteletben az alkotmánybíróság döntését, és az ügynek semmi köze a szabadsághoz, ez egyszerűen kémkedés.

Március végén pedig elkezdődött maga a per. A sajtót ugyan kizárták a tárgyalóteremből, de a sztorit óriási érdeklődés kíséri, több európai ország konzulja is megjelent a tárgyalóteremben. Ami tovább bosszantotta Erdogant.  „Kik maguk? Mi dolguk van itt? Ez nem a maguk országa, ez Törökország. A konzultásuon belül szabadon mozoghatnak. Máshova engedélyt kell kérniük” – mondta. 

„A perben magát az újságírást állították bíróság elé. Az információhoz való jogot, és a közönség jogát ahhoz, hogy értesüljenek a hírekről. Közben a másik oldalon bűncselekményt akarnak eltitkolni” – mondta Dündar.

Erdogan személyes ügye

A főszerkesztő szerint több jel is utal arra, hogy nem a török állam, hanem Erdogan titkait fedték fel, és az elnök számára ez valójában személyes ügy. Ez nemcsak a nyilatkozatokból tűnik ki, hanem például abból is, hogy a perben nem az állam, hanem maga Erdogan, és a titkosszolgálat vezetője, Hakan Fidan, Erdogan szövetségese a felperes. Dündar szerint az államtitok és a kémkedés fogalmát az elnök arra használja, hogy elhallgattassa azokat, akik számára kényes ügyekkel foglalkoznak. 

Tiltakozók a bíróság előtt.  Fotó: AFP / Ozan Kose
A napokban Washingtonban járt Erdogan a CNN-nek azt mondta, szó sincs arról, hogy háborúban állna a sajtóval. Elővette az illiberális vezetők kedvenc érvét is. „Épp ellenkezőleg, a török sajtó nagyon kritikus velem szemben, komoly támadások érnek. Ettől függetlenül nem teszünk semmit a sajtószabadság ellen.” Szerinte Barack Obama hátba támadta őt, amiért nyilvánosan azt, mondta, „figyelmeztette Erdogant, hogy ne fojtsa el a demokratikus vitakultúrát Törökországban és tartsa tiszteletben a sajtó szabadságát”, miközben személyes megbeszélésükön szerinte erről nem volt szó. 

2014 óta 1800 esetben indult eljárás az elnök megsértése miatt, nagy többségben újságírók ellen. Volt, amikor a török hatóságok szerkesztőségeket rohantak le, legutóbb épp az EU-csúcs előtt. A 30 napilapból 4-5 kritikus a kormánnyal szemben, ezek közül a legnagyobb a Cumhuriyet, napi hatvanezres példányszámmal. 

Ha egy újságírót börtönbe zárnak, mindenkit börtönbe zárnak

Ebből a sztoriból nagyobb nemzetközi ügy lett, mindenfelé foglalkoznak ezzel. Ehhez viszont kellett az is, hogy Dündar nagyvárosi, híres újságíró – a Délkelet-Törökországban dolgozó kurd kollégáival viszont még ennél is súlyosabb dolgok történnek rendszeresen, miközben történeteik egyáltalán nem kapnak figyelmet. 

„Amíg börtönben voltak, úgy döntöttem, minden letartóztatott újságírót támogatni fogok. Ha egyet bebörtönöznek, olyan, mintha mindannyiunkat bebörtönöznének” – mondta Dündar, aki nemrég felkereste Diyarbakirban Beritan Canözer kurd újságírót, aki „terrorista propaganda” vádjával töltött hónapokat börtönben, majd elengedték. 

„Azért tartóztatták le, mert jegyzetelt egy demonstráción. Hogyan lehet ez bűncselekmény? Nekünk, akik nagyobb közönséghez jutunk el, az ő hangjuknak is kell lennünk. El kell mondanunk, hogy Törökország nyitott börtön.”

link Forrás

„A magánzárka kemény, de a börtönben erősebbnek érzed magad. Ráadásul magammal tudom vinni a szakmámat. Csak toll kell és papír, és én boldog vagyok.”