Messzire jutottunk, mióta elindult a Feminfo. A blogunk március végén lett három éves. Rengeteg változást látunk a sajtóban, a nőkkel kapcsolatos témák iránti nyitottságban, és vélemények tekintetében is.

Csak vázlatosan:

2013 tavasza

• A népességfogyás oka az, hogy a nők nem szülnek elég gyereket,
• a meddőség női probléma,
• fél év telt el a "kapcsolati erőszak" önálló büntetőjogi tényállásának kiharcolása óta, és éppen hogy túl vagyunk a basznivaló egyiptológuson, de egy szexista reklám, nőket bántóan sztereotíp módon bemutató műsor vagy celeb még senkit sem izgat,
• női közéleti hír (kis túlzással) csak a háborítatlan szülés, nők elleni erőszak, a kismamák újrafoglalkoztatásának nehézségei, abortusz és prostitúció kapcsán íródik.

2016 tavasza

• Fiatalok, vagy fiatal párok gyerekvállalásáról beszél a kormány, a statisztikákban, intelligensebb elemzésekben sem a nők hibájának róják fel a népességfogyást. Lassan a politikusok szókészletéből is kikopik a csak nőket célkeresztbe állító abszurditás.
• Az állami törvények már nem büntetik a kisgyerekes dolgozó anyákat és apákat, már a gyerekük féléves korától megkötés nélkül vállalhatnak munkát anélkül, hogy megvonnák a juttatásaikat.
• Már tudjuk, milyen férfiként meddőségi központban mintát adni, és folyamatosan napirenden a hír, hogy spermaimportra szorul az ország. (Az kevésbé örömteli, hogy a változás részeként mostanában jelennek meg az első publicisztikák az elpuhult, gyereket vállalni nem akaró, használhatatlan spermájú férfiakról.)
• Túl vagyunk a vak komondoron, gólyatáborokon, ezzel való viccelődésen a Morning Showban és a Maksa Híradóban, Baranya megyei rendőrségi videókon, Éden Hotelen és Ákoson, és lassan talán Kiss László ügyén is. Aczél Endre nem írhat többet a Népszabadságba. A szexista bunkóságnak már hírértéke és komoly ára van.
• A női rovatok és magazinokon túl a hírekben is lassan de biztosan egyre több kül- és belföldi nőket érintő közéleti hír szerepel (és ezt nem csak azért írjuk, mert Herczeg Márk nemrég gyorsabban tett ki egy szoptatás vs. tápszer cicaharcról szóló cikket, mint mi),

• Különösebb feminista hiszti, felszólítás, vagy felvonulás nélkül is szinte percről-percre hozza a sajtó Kiss László úszó szövetségi kapitány - pletykák szerint az úszósportban eleve köztudott - ügyét, és már tényleg ujjal mutogat mindenki arra, aki azzal jön, hogy dehát sok évvel ezelőtt történt, ha egyáltalán megtörtént, kit érdekel ez már.

Jól látszik, sok minden változott három év alatt.

Így amikor egy minapi beszélgetésen előkerült a kérdés, halad-e itthon a nemi egyenlőség ügye, és ha igen, milyen irányba, mi azokkal voltunk, akik szerint ha lassan is, de mozgásba lendült a közvélemény, a társadalom nemi szerepekről, nők és férfiak helyéről és szabadságáról és lehetőségeiről alkotott véleménye.

Szerintünk határozottan sokat haladtunk.

Az emberek vitatkoznak, véleményük van, és rengeteget változott az átlagember nézőpontja és hozzáállása is.

Nyilván elsősorban a vak komondoros, a gólyatáboros, és más sokkoló történeteknek köszönhetően, de rengeteget fejlődött az emberek érzékenysége, nyitottsága, empátiája a témában. Sajnálatos tény, hogy ehhez csupa erőszakos esemény vezetett, de nemcsak azok.

Itthon is elindult a nők helyzetéről, tapasztalatairól, a férfiak és nők valós lehetőségeiről és korlátairól való gondolkodás, beszélgetés, vita

• Ma már mindenki tudja - részben a baranyai rendőrkapitányságnak köszönhetően -, hogy az áldozathibáztatás micsoda, és a többség azt is, hogy nem azért erőszakolnak meg nőket mert ittak, vagy mert szoknyát viseltek, vagy mert kiprovokálták
• mindenkinek van véleménye anyaságról, apaságról, Doboz-ügyről, a női princípiumról, a nők 40 év utáni nyugdíjazásáról, de a női főszereplős filmekről és magáról a feminizmusról is
  
• egyre többen helyeslik és támogatják, hogy az apák több időt tölthessenek otthon a családjukkal, és azt is, hogy a nőknek - legalábbis a gyerekeik bizonyos kora után - szabad teljes életet élni, és szakmai célokat is kitűzniük maguk elé.

Bár továbbra is vannak erős megszólalások a nők és anyák helye, a feminizmus, a feministák, vagy népesedéspolitikai kérdések kapcsán, ezek egyre kevésbé számítanak szalonképesnek.

Van még mit tenni

A Kiss László elítélt nemi erőszaktevő körüli ügy hullámai azonban sajnálatos módon élesen rávilágítanak arra is, hogy

dacára annak, hogy a nagyvállalatok, a sajtó és számtalan magánember szemében 2016-ban már nem kérdés, hogy mi a megengedhetetlen és mi a védendő érték, még ma is elkeserítően sokan és könnyen relativizálnak szörnyű bűncselekményeket.

Elítélt bűnelkövető melletti nyilvános kiállások, elmaradt bocsánatkérések sora jelezte a héten azt, hogy Magyarország egyes közszereplői a média, a politikai és a sportvilágban még mindig a normalitás mögött messze lemaradva kullognak.

Ők bizony a múltban ragadtak, felettük már eljárt az idő.

A nőket nem lehet már csupán kellemes megjelenésük, vagy épp a gyerekhozam szempontjából számon tartani, négy fal közé zárni, vagy következmények nélkül nyilvánosan megalázni, az ellenük elkövetett tetteket relativizálni.

És ez sem semmi, hanem nyilvánvaló és örömteli változás.

Kép: Giphy.com