„Egy forintért megmondom!” – mondta mindig Mézga Aladár szegény édesapjának, Gézának, amikor azon kívánt nyerészkedni, hogy csak ő érti Köbükit, a jövőben élő rokont. Az 1968-as rajzfilm felidézése után

pedig következzen a 2016-os valóság, amikor a posta már csak 70 millióért mondja meg.

Eddig nem adtak ki semmit

Tóth Bertalan szocialista képviselő az utóbbi hónapokban rászállt a Magyar Postára, és a 100 százalékban állami tulajdonban lévő vállalattól számos szerződést és dokumentumokat kért ki. Eddig a postának az volt a taktikája, hogy az adatokat nem adta át, arra hivatkozva, hogy ezek üzleti titkok. Tóth több ügyben is bíróságra ment, és az eddigi első fokú ítéletekben sorra győzött e perekben.

Néhány hete ismét sok szerződést kért ki Tóth a postától. A Magyar Posta most taktikát váltott, és azt írták vissza neki, hogy átnézik, hogy a kért adatok közül szerintük melyek a közérdekűek, és ezeket oda is adják, ha előbb Tóth kifizet nekik

67.763.321 forintot, és ha az általuk most megbecsült terjedelemnél a kért dokumentumok hosszabbak volnának, akkor további 1.910 forintot minden oldal után.

A dokumentumokat Tóth egyébként elektronikus formátumban kérte, az adatok tárolásához szükséges hordozható merevlemezt pedig kész a posta rendelkezésére bocsátani. A posta szerint mintegy 35.500 oldalról van szó. Tóth szerint egy egyszerű kijelöl – másol – beilleszt parancssorral az adatok átmásolhatók. A posta ennél bonyolultabb eljárásra gondol.

A fantasztikus összeg úgy jött ki, hogy a posta szerint, hogy

• DVD-re és fénymásolásra el fog menni 206.821 forint.
  
• Érdemi feladatok elvégzésére el fog menni 66.287.375 forint. Ezt úgy számolták ki, hogy szerintük a több mint 35 ezer oldal szöveget mondatonként elemezni kell, hogy tényleg kiadhatók-e, és a nem kiadható részeket ki kell takarni. Oldalanként 0,25 munkaórával számolnak (vagyis 15 perccel), és állításuk szerint az átlagos órabér a postán 5.812 forint (!) azoknak, akik ilyen fontos dokumentumokkal bíbelődhetnek, ami pedig járulékokkal terhelve 7.469 forint.
  
• Adminisztratív feladatok elvégzésére el fog menni 1.269.125 forint szerintük. Ezt úgy számolták ki, hogy 687,5 (!) óra ennyi dokumentumot kikeresni, fénymásolni, beszkennelni és DVD-re kiírni, de itt csak 1.437 forintos órabérrel számoltak, ami járulékokkal 1.846 forint.

Így jött ki tehát a közel 70 milliós végösszeg, és az, hogy minden további oldal 1.910 forint lesz.

A szabályozatlanság diadala

2011-ben egészítette ki az infótörvényt a parlament azzal a kitétellel, hogy az egyébként nyilvános, az államnál kezelt adatokért pénzt lehet kérni. Egészen pontosan költségtérítést. Ugyanebben a törvényben szerepel az is, hogy a kormánynak rendeletet kell alkotnia arról, hogy ez a költségtérítés mennyi lehet. A rendelet azonban azóta se született meg.

2015 szeptemberében az igazságügyi tárca ugyan elkészített egy rendeletterveztet, ami egyébként elektronikus adatigénylés esetén adathordozókként 525 forintban maximalizálta volna a díjat. A rendelet szerint maximum 1100 forint/óra munkadíjat is kérhet az adatkezelő, de az elektronikus adatok másolásáért csak rendkívüli esetben engedne munkadíjat felszámolni. És legfeljebb 10 ezer forint lehetne a díj, adatkérésenként. Tóth egyébként közel 100 szerződést kért ki, így ha a rendelettervezetben meghatározott maximummal számolnának a postán, akkor sem hozhattak volna ki 1 millió forintnál nagyobb összeget. De a rendeletet végül nem hirdették ki.

Nem a posta az egyetlen állami szervezet, amelyik megpróbálta kihasználni a kormány mulasztását, vagyis azt, hogy nem rendezték a költségtérítés mértékét – noha ezt törvény írja elő a kormánynak. A közelmúltban a Szépművészeti Múzeum közölte az Átlátszóval, hogy a múzeumtól kért szerződéseket (képkölcsönzések, termek bérbe adása, stb.) 450-600 ezer forint körüli összegért tudja csak odaadni. Később az árat a múzeum levitte 420.000 forintra, majd alig egy órával később Baán László főigazgató úgy döntött, hogy kiadják a dokumentumokat ingyen.

Tóth Bertalan azt tervezi, hogy beperli a postát az adatigénylésért elkért összeg túlzott mértéke miatt.

A közelmúltban a parlament egy törvénnyel visszamenőlegesen felmentette a postát az adatigénylések teljesítése alól, legalábbis a törvény szövegét az ellenzék így értelmezte. Az Alkotmánybíróság szerint azonban a törvény csak azt erősítette meg, hogy a posta az üzleti titkait megtarthatja magának, és ami eddig közérdekű volt, az eztán is az marad. Az új törvény értelmezése így majd a bíróságokra vár, hiszen egyenként perelhetőek a szerződései.