Szerdán első fokon ítélet született abban a perben, amit Tóth Bertalan szocialista képviselő indított a Főgáz ellen. A Fővárosi Törvényszék döntése szerint nyilvánosságra kell hozni, hogy a mennyiért nyomtatja, borítékolja és szállítja ki az állami tulajdonban lévő posta a szintén állami Főgáz számláit. 

A bíróság az infótörvényből és az alkotmányból vezette le, hogy ezek az adatok nem lehetnek titkosak.

Az ítélet önmagán túlmutatóan is nagyon fontos. Egy hónappal ezelőtt Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke törvényt írt arról, hogy a Magyar Postára ne vonatkozzon a közérdekű adatok nyilvánosságát biztosító törvény. A törvényt azóta a parlament elfogadta. A törvény a folyamatban lévő adatkérési eljárásokra visszamenőlegesen is érvényes, így ha Áder János köztársasági elnök aláírta volna, akkor csütörtökön a bíróság valószínűleg már nem hozhatta volna meg ezt az ítéletet. Áder azonban nem írta alá a törvényt, hanem alkotmánybírósági normakontrollra küldte.

A kormánypártok közben a Magyar Nemzeti Bank alapítványait és gazdasági társaságait is kivették egy törvénnyel az infótörvény hatálya alól. Az MNB alapítványai ellen is vannak hasonló perei Tóthnak, mint ez a postát is érintő volt. Áder az MNB alapítványaira vonatkozó törvényt sem írta alá, az is az Alkotmánybíróság előtt van most.

Tóth már a törvények beterjesztésekor azt mondta, hogy szerinte az általa indított perek vezették Németh Szilárdot és Bánki Eriket arra, hogy ezeket a titkosítási törvényeket benyújtsák. Szerinte az általa indított perek miatt volt fontos, hogy mindkét törvényt visszamenőleges hatállyal ruházzák fel, holott ez a gesztus eleve ellentmond a jogbiztonság általános elvének.

A Fővárosi Törvényszék csütörtöki ítéletéből közvetetten következik, hogy a posta kivétele az infótörvény hatálya alól ellentmond az eddigi magyar törvényeknek és az alkotmánynak is.

Miért ekkora titok?

Tóth Bertalan arra volt kíváncsi, hogy a Főgáz milyen szerződéseket kötött a Díjbeszedő vállalatcsoporttal és a Magyar Posta vállalatcsoporttal a számlázásokkal kapcsolatban. Konkrétan arra volt kíváncsi, hogy mennyiért olvassák le a Főgáznak a gázórákat, mennyiért állítják elő a gázszámlákat, mennyiért postázzák ki ezeket, és az elektronikus számlák mennyibe kerülnek. Mivel a Főgáztól az adatokat nem kapta meg, ezért perre ment.

A kérdések azért érdekesek, mert az állam által megvásárolt Főgáz Zrt. folyamatosan terjeszkedik, a kormány igyekszik elérni, hogy idén év végére az összes magyarországi háztartásnak csak ez a cég adhasson el gázt. A számlázást intéző posta, és részben a díjbeszedő is ugyanannak a miniszterelnökségi államtitkárságnak a felügyelete alatt van, mint a Főgáz, tehát az összes érintett cég részben vagy egészben Németh Lászlóné irányítása alá tartozik. A Díjbeszedő csoportban pedig a fő tulajdonos az FHB csoport egyik cége, és e bank egyéb területeken is szorosan együttműködik Némethné államtitkárságával. Vagyis az a nagy kérdés, hogy ez a frissen létrehozott, erősen koncentrált rendszer olcsóbban működik-e.

A perbe beavatkozóként megjelent a Magyar Posta, a Díjnet Zrt., a Díjbeszedő Holding és az EPBD (a posta számlanyomtatással foglalkozó cége), és e társaságok mind azt magyarázták a bíróságnak, hogy nem közérdekű adat, hogy ők mennyiért dolgoznak a tisztán állami tulajdonban lévő Főgáznak. Részben arra hivatkoztak, hogy nem közfeladatot látnak el, részben pedig arra, hogy a piaci pozícióikat rontaná, ha kiderülne, hogy mennyiért dolgoznak az államnak. A perben e közbeavatkozó cégek jogászai voltak az aktívabbak, az eredeti alperes Főgáz lényegében rájuk hagyta az érvelés nagyobbik részét. A posta érvei lényegében ugyanazok voltak, mint amelyek Németh Szilárd titkosítási törvényében is benne voltak. Ezeket az érveket a bíróság nem tartotta megalapozottnak.

Kiderülhetnek ezek valaha?

Ha a Főgáz fellebbez, akkor egyelőre tovább titkolózhat. Ekkor az lesz a nagy kérdés, hogy az Alkotmánybíróság mit kezd a posta szerződéseit titkosító törvénnyel. Ha csak a törvény visszamenőleges hatályát tartanák alkotmányellenesnek, akkor ebben az aktuális ügyben (és a további folyamatban lévő, vagy e napokban benyújtott adatigénylési ügyekben) még lenne remény arra, hogy kiderüljön, az állami pénzt kezelő cégek hogyan gazdálkodnak. Ha a teljes törvényt alkotmányellenesnek találnák, akkor később is maradna lehetősége az adófizetőknek megtudniuk, hogyan használják a pénzüket.