Közérdekű adatokat kértem a Miniszterelnökségtől 2014-ben -> 2016-ban jelzálogot jegyeztek be a lakásomra

Jól értem akkor, hogy késtem 10 ezer forint befizetésével, és ezért jelzálogot jegyeztek be a lakásra?

Igen. A Miniszterelnökség nem jelezte, hogy az ingatlanra ne indítsunk végrehajtást, úgyhogy nekünk azt is meg kellett csinálni.

Ezt a beszélgetést kedd délelőtt játszottam végig a bírósági végrehajtó egy kifejezetten kedves, készséges alkalmazottjával. Lehetett érezni, hogy sajnálja, ami történik, és az is teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem tehet róla.

Az elmúlt pár hétben részben a saját hibámból kavarodtam bele a magyar bürokrácia kafkai világába, és sok pénzem megy majd rá, hogy kikeveredjek belőle.

Minden Lázár János szomorúságával kezdődött

Lázár János - GIF: Botos Tamás

Majdnem két éve, 2014. júniusában írtunk egy hosszú cikket Magyari Petivel és Plankó Gergővel az Origo szétveréséről.

Ebben arról volt szó, hogy milyen események vezettek Sáling Gergő főszerkesztő kirúgásáig. Egészen pontosan arról, hogy lett az egykor független internetes portál a német gazdasági érdekek és a magyar politika áldozata.

A cikkben többek között előkerült, hogy Lázár János, aki akkor még csak államtitkárként vezette a Miniszterelnökséget, hogyan győzködte az Origo német tulajdonosait a portál „kormányellenes elfogultságáról”.

Lázár egy 150 oldalas tanulmányt is átadott, ami részletes összehasonlító elemzést tartalmazott a hirado.hu és az Origo híreiről, és természetesen azt mutatta ki, hogy a közszolgálati média híreit gyűjtő oldalhoz képest az Origo drámaian ellenzéki. Ez a tanulmány később hivatkozási alap lett a Telekomon belül.

Ezt írtuk a cikkben.

Persze nagyon kíváncsiak voltunk, hogy pontosan mi lehet ebben a 150 oldalas dokumentumban. Pár nappal a cikk megjelenése után egy informátorunk arról beszélt, hogy az említett jelentés részben vagy egészben a kormányközeli Nézőpont Intézet (illetve annak Médianéző nevű leányvállalatának) médiaelemzéseire támaszkodhatott.

Rövid keresgélés után kiderült, hogy a Médianéző évi 300+ millió forintért figyeli, és elemzi a sajtót egy 2011-es Nemzeti Fejlesztési Minisztériumos szerződés alapján. Látszott, hogy ezeknek az elemzéseknek egy részét kell megszereznünk.

Az állam szeret úgy csinálni, mintha hülye lenne

Ilyen elemzéseket kétféleképpen szerezhet meg újságíró. Vagy van egy tuti „beépített ember” a minisztériumban, aki kihozza neki a dokumentumokat, vagy közérdekű adatkérést ad be. Az utóbbi úton indultunk.

Tudni kell, hogy az állami, önkormányzati intézmények ilyen adatkérésekre nem mindig szeretnek válaszolni, és amikor nem akarnak, akkor elképesztő indokokra is tudnak hivatkozni. Például amikor a felcsúti önkormányzat többek azért utasította el az egyik kérdésünket Mészáros Lőrinc vagyonáról, mert lehet, hogy Uj Péter álfőszerkesztő.

A megtagadás egyik gyakori indoka, hogy a minisztérium „nem találja” a kért adatot, nem ő az illetékes, az adatkezelő. Például ebben az esetben is az történt, hogy a Médianézővel az elemzésekre éves szinten százmilliós szerződést kötő NFM azt válaszolta nekünk, hogy nem ő az adatkezelő, hanem a Miniszterelnökség.

A biztonság kedvéért ezért az NFM-től, a Miniszterelnökségtől és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól (ott készülhetett a Lázár által használt összefoglaló) is kértük a dokumentumokat. Egyikük sem adta ki, ezért a bírósághoz fordultunk.

Egy hír másfél év múlva már nem üt akkorát

A közérdekű adatos perekkel többek között az a baj, hogy nagyon hosszúra nyúlnak, és ezt a minisztériumok is tudják. Ha ma kérdezek valami, amire nem válaszolnak, és a bíróságra kell mennem, akkor abból másfél-két év után lesz jogerős ítélet és válasz. A napi hírújságírásban ez nyilván értékelhetetlen tempó, kevés olyan sztori van, amiben ma tennék fel kérdést, és még másfél év múlva is érdekes volna a válasz. Egy csomószor erre játszanak a másik oldalon, hogy ha elég sokáig húzzák az időt, akkor már nem lesz izgalmas a dolog. Valami ilyesmi történt a Médianézős perben is.

Első fokon a minisztériumok eljárásjogi hibára hivatkoztak, és a bíróság nekik adott igazat. 2015. január végén vesztettünk. Ügyvédünk, aki a Transparency International jogsegély szolgálatának keretében dolgozott, azt mondta, hogy buknánk a másodfokot is a dolgot, és a akkor járunk a legjobban, ha elölről elkezdjük az egészet.

Ekkor már fél év telt el az eredeti történet óta. Ha újra beadjuk a kérdést, akkor jó esetben 2017-ben kaphattunk volna választ. Addigra az Origo 2014-es szétverésének pontos háttere már tényleg senkit sem érdekelt volna, ezért elengedtük a dolgot.

A vesztes fél fizet

A közérdekű adatos perekben nincs illeték, a perköltséget viszont a vesztes fél fizeti. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben nekünk kellett megfizetni a minisztériumok jogi költségeit. Erre minisztériumonként 10-10 ezer forintot állapított meg a bíróság. A közadatos pereket nem a kiadó, hanem magánszemély indítja, így konkrétan nekem kellett befizetni ezt a pénzt.

Az első levelet 2015. nyarán kaptam az Igazságügyi Minisztériumtól és a Miniszterelnökségtől, hogy fizessem be a 10-10 ezer forintot nekik.

Itt teljesen egyértelműen hülye hibát követtem el, mert az íróasztalomon a hihetetlen kuplerájban elkavartam a papírokat, és hónapokig nem fizettem be a pénzt.

2016. januárjában viszont szerencsére előkerültek, és akkor gyorsan át is utaltam a 10-10 ezer forintot.

10 ezer forint? Küldjük a végrehajtót!

A történet ezután vett szürreális fordulatot.

Körülbelül egy hónapja levelet kaptam az Igazságügyi Minisztériumtól, hogy már 18 ezer forinttal tartozom és indítják a végrehajtást. Felhívtam a levélben szereplő hivatalnokot, aki halálosan korrektül azt mondta, nem találták meg a januári átutalásomat, de mikor átküldtem neki emailben a bizonylat fényképét, akkor rögtön visszahívott, és elnézést kért. Még az extra 8 ezer forintot sem kellett befizetnem, pedig ~6 hónapos késés után azt egyáltalán nem éreztem volna indokolatlannak.

Ezen a ponton azt hittem, hogy vége a történetnek, és az derült ki belőle, hogy a magyar közigazgatás egy része igenis korrektül működik, még ha én el is szúrom a dolgokat.

Tegnap aztán kiderült, hogy nem ez a helyzet.

A 444-et kiadó Magyar Jeti Zrt. ugyanis hétfőn felszólítást kapott a Miniszterelnökség megbízásából dolgozó végrehajtótól, hogy a következő fizetésemből tiltsanak le 35 ezer forintot.

A papíron az utolsó sorból jól látszik, hogy főkövetelés már nincs. Tudják, hogy befizettem a pénzt, de még így is 34 ezer forintot szeretnének. Ez az, ami az igazságügyi minisztériumnál 8 ezer forint lett volna, és amit végül nem is kellett befizetni.

Kedden délelőtt felhívtam a végrehajtót, hogy pontosan mi a teendő. Amikor megkérdeztem, hogy a céges levonás után vége van-e az ügynek, akkor mondta, hogy még lesz egy 6600 forintos költség a Földhivatalnál.

És oda miért kell ezt a pénzt befizetnem?

Hogy levegyék a jelzálogot a lakásról.

Jól értem akkor, hogy késtem 10 ezer forint befizetésével, és ezért jelzálogot jegyeztek be a lakásra?

Igen. A Miniszterelnökség nem jelezte, hogy az ingatlanra ne indítsunk végrehajtást, úgyhogy nekünk azt is meg kellett csinálni.

A cikk megírása előtt újra végigolvastam a 2015. januári ítéletet. Most az nyomaszt a legjobban, hogy aszerint az NFM-nek is kellett volna 10 ezer forintot fizetnem, de ők sosem jelentkeztek érte. Bele se merek gondolni, hogy az mennyibe lesz, ha egyszer rájönnek majd, hogy hiányzik nekik a pénzem.