Zsolti és a kis csapat franciaországi kirándulása

  • Sokan azt hiszik, hogy Becsó Zsolt csak a politikának és az üzletnek él.
  • A Fidesz Nógrád megyei parlamenti képviselőjének franciaországi osztálykirándulásáról eddig előkerült képek viszont pont arról tanúskodnak, hogy a mindenre nyitott Zsolti és kompániája kiélvezik a nyugat-európai vakáció minden percét.
  • Pár napra elegendő hideg élelemmel, tisztasági csomaggal, játszóruhával és váltócipővel érkezve, néhány euró költőpénzzel járják be Bordeaux-t, Marseille-t és Lyont.
  • A Facebookon közzétett fotói alapján megpróbáltuk rekonstruálni Becsó Zsolti, a Horthy Miklós Általános Iskola 3. osztályos tanulójának kalandjait.

1. nap

Az izgalmas, de kimerítő repülőút után Zsolti ezzel a képpel tudatta az otthoniakkal, hogy rendben megérkezett a festői Franciaországba:

Nem voltak már szomjasak (Fotó: Becsó Zsolt / Facebook)

„Kedves Barátaim! 49 évesen szeretettel üdvözlök mindenkit Bordeauxból. Köszönöm a kedves jókívánságokat. Hajrá MAGYAROK!” – írta a szülinapos Zsolti, aki viccből egy négyest is odaírt a valós életkora elé. A bort természetesen csak a képhez vette a kezébe, Hugyovics testnevelés tanár úr engedélyével, aki megtanította a gyerekeket, hogy franciául, „merci”-vel köszönjék meg a vacsorát. Zsolti azzal hetvenkedett osztálytársainak, Mikinek, Tóninak, Cilinek és Bandinak, hogy a kis adagjairól híres francia konyha menüje a fél fogára sem volt elég, és még legalább négy palacsintát meg tudna enni, nem úgy mint a Viki, aki már odafelé elcsapta a hasát egy zacskó kolbászos chipsszel.

Az osztály – ami a tanév végén állami támogatással utazhatott el egy hétre – későn ért ki, de a fáradt lurkók este mégis nagy izgalommal vették tudomásul, hogy megtekinthetik az Ausztria–Magyarország mérkőzést a labdarúgó-Európa-bajnokságon. Zsolti a kis tesóját is magával vitte: „Ausztria -Magyarország mérkőzés előtt. Egyre többen vagyunk. Láthatóan mindenki hozott magával még egy embert. Én az öcsémet hoztam.😁

A két muskétás (Fotó: Becsó Zsolt / Facebook)

A kölykök a meccs nagy részében azon bosszankodtak, hogy szomjasak, de a kóla olyan drága, hogy a Zolin kívül senki sem volt hajlandó arra költeni. Aztán persze a 2-0-s magyar győzelem után ez már nem is érdekelte őket, ugyanis átragadt rájuk is a nagyok örömmámora.

Egy mosoly többet ér, mint bármi más (Fotó: Becsó Zsolt / Facebook)

Zsolti a nap végén fáradtan, új élményekkel gazdagodva hajtotta álomra a fejét, és csak találgatni tudott, hogy vajon mi várhat rá a második napon...

2. nap

Zsolti szülei egy ideje meglepetten tapasztalták, hogy a kisgyerekük hamarosan nagyfiú lesz. Már most látszik rajta, hogy lassan benő a feje lágya: az erdő állatainak hajkurászása helyett már egyre szívesebben tölti az időt művelődéssel, és még a templomok ódon falai között is egyre többször talál valami érdekeset. Miután szivacsként szívta magába az információkat, büszkén mesélte el, mi minden érdekeset tanult: „LOURDES a világ egyik legjelentősebb spirituális helyszíne. Több mint 200 szálloda található itt és közel 6 millió látogató érkezik évente ide a világ minden tájáról. Mióta a Szent Szűz 1858-ban többször megjelent Bernadett Soubirous előtt, a látogatók békével töltik meg a pireneusi várost.”

Zsoltit az eső sem kedvetlenítette el (Fotó: Becsó Zsolt / Facebook)

A délutáni program szabad foglalkozás volt. A fiúknak a lelkükre kötötték, hogy vacsorára érjenek vissza – persze végül fél órával tovább csatangoltak a kelleténél, de hát Istenem, ilyenek az egészséges gyerekek! Az estét játékkal, majd pihenéssel töltötték, hiszen másnap a messzi Izlanddal mérkőzött meg hazánk nemzeti válogatottja, de azért lefekvés előtt még megegyeztek a srácok, hogy ki kicsoda a válogatottból (Zsolti Dzsudzsák szeretett volna lenni, de végül Bese lett).

3. nap

Másnap reggelire eperdzsemes croissant-t ettek, ami nagyon ízlett Zsoltinak, majd a kis csapat útnak indult, de Marseille felé még megálltak Európa legnagyobb középkori váránál. Zsoltinak talán ez a látványosság tetszett a legjobban. A tanárnőnek úgy kellett rászólnia, hogy maradjon a csoporttal, ne szaladjon annyira előre, mert még a végén eltéved.

Fotó: Becsó Zsolt / Facebook

Zsolti csak azt sajnálta, hogy nem volt ideje bejárni a hatalmas erődítményt, de nem volt mit tenni, muszáj volt továbbállni, mert így is csak késő este érték el az úti céljukat. (A srácok azzal ijesztgették egymást, hogy ha lerobban a buszuk, farkasok fogják megtámadni őket. A tanárnőnek ez nagyon nem tetszett, mert több lánynak is rémálma volt utána.)

4. nap

A kis csapat reggel a nyakába is vette Marseille-t, ami Franciaország második legnagyobb városa. Az osztályfőnök kérésére Zsoltiék össze is álltak egy közös képre a városuk lobogójával.

Fotó: Becsó Zsolt / Facebook

Az osztály bohóca persze ragaszkodott egy humoros fotóhoz is:

Fotó: Becsó Zsolt / Facebook

Este jó előre elfoglalták a helyüket a stadionban. Zsolti a bravúrral döntetlenre kihozott izlandi–magyar meccsen azt játszotta, hogy ő a szakkommentátor. Később izgatottan mesélte a szüleinek a telefonba, hogy „beszurkolta” a kapuba a labdát.

Szemüveget a bírónak!☺ (Fotó: Becsó Zsolt / Facebook)

A stadion előtt a fiúk még megpróbálták újrajátszani a meccs legakciódúsabb jeleneteit, aztán visszamentek a szálláshelyükre.

Fotó: Becsó Zsolt / Facebook

5. nap

Vasárnap a banda hamar kikászálódott az ágyból, hogy újra útra keljen. Már csak egy cél volt, Lyon. A város neve a közhiedelemmel ellentétben nem a lion, azaz az oroszlán szóból ered – magyarázta Zsolti a társainak a buszon. Mivel a padtársa, Janesz a rossz magaviselete miatt extra házi feladatot kapott, így nem tudott velük menni Franciaországba, a kettővel följebbi osztályba járó Vityát pedig családi okok miatt hívták haza, ezért Zsolti időről időre megírta nekik, hogy éppen merre járnak: „Közelítünk Lyonhoz. A képek AVIGNON városában készültek, melyet szoktak a Pápák városának is hívni.”

Fotó: Becsó Zsolt / Facebook

6. nap

A rövid nyaraláson Zsolti láthatóan érettebbé vált, Lyonban már úgy latolgatta az esélyeket, ahogy a felnőttek: „Lyonban èlet van! Bár ott vagyunk a legjobb 16 között, de Norvégia óta megtanultuk, hogy csak a saját magunk által elért eredmények a fontosak.”

Fotó: Becsó Zsolt / Facebook

Bár Zsoltiban egyre nőtt a honvágy, mégis vidáman tekintett a magyar–portugál meccs elé, és remélte, hogy az iskolai levelezőpartnerével, Pepével is találkozhat végre, amikor pedig megtudta, hogy Dzsudzsák milyen szépeket mondott róluk, akkor már biztos volt benne: ez élete legszebb kirándulása, és bármi is lesz a szerdai, Portugália elleni eredmény, az száz százalék, hogy az éjjel soha nem érhet véget!