„Nehéz idők következnek, a szocialisták provokálni fognak és háborút akarnak indítani. Kormányzati eredmények és tevékenység helyett, valójában gyűlöletre, megosztásra építik saját hatalmi számításaikat” – mondta 2004-ben, akkor már két éve ellenzékben Orbán Viktor.
Ez volt az az időszak, amikor a Fidesz patás ördögöt faragott Ron Werberből, az MSZP-hez 2001-ben érkezett izraeli, de nagyszülei révén magyar származású kampánytanácsadóból. Ez a sablon aztán állandó kellék lett a pártnál, szinte mindenfélre rá lehetett húzni kisebb-nagyobb változtatásokkal.
A Fideszben a 2002-es választási vereséget egyszerűen arra fogták, hogy bár remekül kormányoztak, de Ron Werber vezetésével az MSZP olyan gyűlöletkampányt folytatott, így nem tudtak érvényesülni a kormányzás eredményei.
Orbán Viktor, amellett, hogy
követelte a Ron Werber és az MSZP közöttti szerződés nyilvánosságra hozatalát,
azt mondta a 2004-es Európai Parlament-kampányban: „Meg kell védeni az emberek nyugalmát és világossá kell tenni, még akkor is, ha az ellenfél másként gondolja, hogy Magyarországon a választás nem háború, hanem kiélezett versengés.”
Miért lett ilyen ördögi figura Ron Werberből? Akkori munkáját ismerők szerint egyszerre volt kora Kubatov Gábora és Habony Árpádja, nagyjából kétharmad-egyharmad arányban. A szervezéssel többet foglalkozott, mint a kampány tartalmával. Reménytelen helyzetben vállalta el az MSZP kampányát, első kormányzati ciklusa vége felé a Fidesz biztos győztesnek tűnt. Ezt fordították meg a szocialisták.
Amiben Werber itthon újat hozott: a Nyugaton megszokott, nyomokban korábban nálunk is megjelent, de teljességében most először megtapasztalt negatív választási kampány. Ennél is fontosabb volt, hogy kiküldte az utcára az MSZP aktivistáit, hogy személyesen győzködjék a választókat, és gyűjtsenek róluk adatokat. Ez a „földharcos kampány” még nem volt megszokott nálunk; ekkor használták először a szavazókról összegyűjtött, a mozgosításhoz elengedhetetlen listát.
A módszer akkor vált igazán ismertté, amikor az Index bejutott a 2004-es EP-kampány szocialista felkészítőjére, ahol Werber futballedzőstílusban hergelte, fanatizálta az aktivistákat, Tóbiás József kampányfőnök pedig azt mondta, hogy ne foglalkozzanak a szabályokkal, a büntetéseket majd elrendezik a választások után. (A „Werber-tréning” napvilágra kerülése egyébként munciót adott a Werber-ellenes Fidesz-kampánynak. Most már valami tényalapja is volt a démonizáló kommunikációnak.)
Hogy mennyire nem érezte még ekkor, 2004-ben sem a Fidesz politikusainak a többsége az utcai kampányolás jelentőségét, arra jellemző Kövér László reakciója a kiszivárgott MSZP-s felkészítőről:
„a fogyatkozó népszerűség kapcsán sem a problémák megoldásán gondolkodnak, hanem azon, hogyan lehet 500 fiatal aktivistát kiképezni, utcai harcosként az utcára küldeni".
Szerinte a valóság problémái, tényei nem takarhatók el néhány százmillió segítségével, meg
„a Werber Jugend utcára küldésével”.
És Kövér még a legkomolyabb érvet is bemondta:
„Jó lenne a kampányra szánt pénzt lélegeztető készülékekre költeni”.
Pedig itt még tényleg csak nevetséges százmilliókról volt szó, ami most egy párhetes, közepes, a baráti médiában elköltött évközi kormányzati kampány költsége.
A most már annyira ismerős, akkor még csak próbálgatott démonizálás jegyében a Fidesz mindent Werber nyakába varrt. 2004 áprilisban összegyűjtötték a kampánytanácsadó bűnlajstromát. Ebből csak három elem:
Annyira beakadt nekik Ron Werber, hogy Répássy Róbert fideszes politikus idegenrendészeti eljárást kezdeményezett, a munkaügyi felügyelőséghez és az APEH-hez fordult, hogy nézzenek utána: megvan-e az izraeli tanácsadó minden engedélye a magyarországi munkavégzéshez.
Nem sok, de van valami közös az első Fidesz-kormány és a mostani között: az első kampánygurujuk, az orvos és filmművészetis végzettségű Wermer András nem volt hivatalos tanácsadója a pártnak, ahogyan most Habony Árpád sem az.
Wermer Andrást a Happy Enden keresztül fizették ki, a mostani megbízásokhoz képest nevetséges összegért. Hogy Habony miből tartja fent a magyar átlágnál jóval magasabb életszínvonalát, azt nem tudni. Aligha csak kölcsönökből.
Ennek ellenére a Ron Werberre megállás nélkül tüzelő Fidesz, ahogyan Orbán személyesen maga is, folyamatosan a tanácsadói szerződés nyilvánosságra hozatalát követelte, és szerette volna megtudni, mégis hogyan sikerült kiválasztani Werbert a feladatra.
Csak egy példa a sok hasonló közül, Répássy Róbert korabeli parlamenti felszólalásából:
„Milyen szakmai referenciákkal rendelkezik Ron Werber? Mi a végzettsége? Milyen szakmai tevékenységet végzett eddig, ami alapján kiválasztották? Kik voltak Ron Werber versenytársai? Kiknek az ajánlatai közül fogadták el Ron Werber ajánlatát? Miért nem engedélyezte február 25-én Áder Jánosnak az iratba való betekintést, ha három nappal később nekem már engedélyezte?”
Szemben a mostani helyzettel, amikor a Habonyra vonatkozó kérdéseket azzal hárítják el a Fideszben, hogy Habony nem is tanácsadó, és nem áll szerződésben senkivel, Ron Werberről legalább kiderült pár dolog. Előkerült egy szerződés, amit a Miniszterelnöki Hivatallal kötött, 10 ezer dollárról (2,7 millió forintról).
Ennél a két Gucci táskányi pénznél Werber nyilván többet keresett, de Szijjártó Péter akkor még ezt a tízezer dollárt is óriási pénznek tartotta:
„Az elmúlt hetek egyik legfurcsább pillanata az volt, amikor az egyik szocialista politikus Ron Werber 10 ezer dolláros megbízatását bagatell összegnek minősítette. Nem tudom, belegondoltak-e a szocialista kormány tagjai abba, hogy ma Magyarországon ennyi pénzért egy magyar orvos, mérnök vagy tanár két, míg egy minimálbéren foglalkoztatott munkás pedig öt teljes éven keresztül dolgozik.”
A Fidesz-frakcióvezetőjeként még Áder János is megkérdezte a Parlamentben:
„Megkapja-e a siklósi kórház a kormánytól az idei évi alapellátás biztosításához hiányzó 84 millió forintos fedezetet? Csodálkoznánk egy esetleges elutasításon. Úgy hírlik, Ron Werber mellényzsebébe a közpénzből ennél az összegnél jóval több jut.”
A tízezer dolláros tanulmányba némi kormányzati titkolózás után végül Répássy belenézhetett. A fideszes politikus ezután közepes minőségűnek nevezte a Werber-taulmányt. Ami ahhoz képest nem is rossz, hogy azóta megismerhettük a Fidesztől kiperelt, négymilliárdos Századvég-iratok színvonalát.
Az MSZP 2002 után egy ideig még védte Werbert, Szekeres Imre, a párt elnökhelyettese például azt mondta, hogy tíz Wermer Andrást sem adnának Ron Werberért. Kovács László pedig egy interjúban hízelgett úgy, hogy az izraeli tanácsadó hozta azt a pluszt, amivel megnyerték a választást.
A korábban az izraeli Munkapártnál, majd Romániában Ion Iliesu pártjának segítő Werberről azóta kiderül, hogy Magyarországon ugyan új dolgokat hozott a kampányban, de valójában közepes képességű szakember, ahogy későbbi, nem különösebben jelentős megbízásai is bizonyítják.
Az MSZP-vel elég viharos volt a kapcsolata. A 2002-es győztes választás után elég hamar megromlott Werber viszonya az MSZP-vel, szakítottak is, de a 2004-es EP-kampány előtt visszahívták. Azt viszont már elbukták a szocialisták. Ezután, már Gyurcsány Ferenc alatt, megint elválltak az útjaik.
Aztán Mesterházy Attila pártelnök váratlanul 2012-ben felmelegítette a kapcsolatot. Optimisták voltak, Ron Werber a szocialisták választmányi ülésen azt mondta, hogy az MSZP tízszer felkészültebb a választásokra, mint 2001-es Magyarországra érkezésekor volt. „Úgy fogalmazott, hogy ha a fele igaz annak, amit mondunk, akkor meg fogjuk nyerni a választásokat, méghozzá simán” – közölte Mesterházy Attila sajtótájékoztatón. De persze óriási bukta lett, Werber pedig szokatlan módon a sajtón keresztül kezdett üzengetni a szocialistáknak.
Az izraeli kampánytanácsadó visszatérése újraélesztette a Fidesz werberezését. Nagyon nem kellett feltámasztani a szokást, mert élt az addig is.
Selmeczi Gabriella 2013-ban sajtótájékoztatón vett elő egy tíz évvel korábbi szerződést, amiből az derül ki, hogy a „szocialisták közpénzből pénzelték a gyűlöletkampány nagy mesterét, Ron Werbert”. Tényleg csak az érdekesség kedvéért, ilyen ugyanis biztosan nem fordulhat elő a Fidesz alatt, de az történt, hogy Ron Werber cége 50 ezer forintos órabérért készíthetett szóbeli elemzéseket az állami tulajdonú Magyar Követeléskezelőnek.
Harrach Péter is kiállt a közvélemény elé, és azt mondta: a kampányban megjelent „egy derék úr”, Ron Werber és egyre inkább az ő világa tükröződik az egyes akciókban.
„Céljuk az ellenfél lejáratása, és ehhez az eszközökben nem válogatnak. Ez a kampány mocskos, a személyt és a közösséget lejárató”,
de szerinte ez ellen keményen küzdeni kell, nem úgy, mint 2002-ben.
Ez volt az az időszak, amikor megyei fideszesek sorra tartottak sajtótájékoztatót, mert a szocialisták „mocskolódással tapétázzák ki az országot”. Az történt, hogy az MSZP Matolcsy Györgyöt és Hoffmann Rózsát tette ki plakátokra, ezzel a szöveggel:
Mindezt hónapokkal azután, hogy a Fidesz kedvenc civiljei, a párt alapítványa által is támogatott CÖF már beindította az Együtt tették tönkre az országot kampányát, Gyurcsánnyal és Bajnaival. A Werber-gyalázásból a CÖF sem akart kimaradni, a 2013 októberi békemenetet például azzal hirdették meg, hogy
"Nem akarunk olyan országban élni, ahol a közéletet Ron Werber csapatának stílusa uralja!"
– fogalmaztak, és a leghatározottabban elutasították a „baloldal gyűlöletkampányát”.
A werberezés akkor ért a csúcsára, amikor Bayer Zsolt 2013 januárban cigány állatozott egyet (ezúttal egy szigethalmi késelés miatt): „gyáva, undorító, kártékony állatok” késeltek, „a tények pedig ezek, a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre”, „a cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik” és a többi, ezért pedig kisebb tüntetést szervezett a DK a Fidesz székháza elé.
És ekkor jött Selmeczi Gabriella és a Fidesz közleménye. Kristálytiszta logikával azt bizonyította be, hogy a baloldal a kampányával valójában a bűnelkövetőket bátorítja azzal, hogy szerintük nem az a bűnös, aki embert öl, hanem az, aki ezen felháborodik, vagyis nem kéne bántani a cigányállatozó Bayer Zsoltot. Majd azzal folytatta Selmeczi és a Fidesz:
„Magyarország nem kér többet Ron Werber gyűlöletkampányából, az emberek hergeléséből”.
A Werber elleni támadások másik visszatérő eleme az volt, hogy külföldi, néha közelebbről megnevezve, hogy izraeli, a MIÉP persze lnyíltan zsidózott. A legjobb idegenezéshez Kövér Lászlóhoz nyúlhatunk vissza ismét, aki titkosszolgálati hátteret is sejtet Werber tevékenysége mögött, és megjegyezte azt is:
„Eleve az a megközelítés, hogy Magyarországon egy, a magyar társadalmi közegben megvívott politikai versenyhez külső szakértőket, külső instruktorokat kell importálni, ez valahogy a szovjet tanácsadók valahai jelenlétére emlékeztet engem.”
Mátrai Márta, a Fidesz országgyűlési képviselője 2006-ban ezt a közleményt címezte az MSZP-nek:
„Szeretném leszögezni, hogy a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség mindent el fog követni azért, hogy a 2006-os választási verseny ne kampánytanácsadók által kreált műbalhékról, hanem az ország valós gondjairól szóljon. Ennek megfelelően tisztelettel megkérem Önt és az MSZP más vezetőit, hogy ne szabadítsák rá újra a társadalomra mindenen átgázoló propagandagépezetüket.”
Szép ígéret, de a Fidesz mostanra természetesen a Werber-pályáján nemhogy leelőzte, de sokszorosan lekörözte az MSZP-t.
A „földharcban” hamar erősebb lett, mint a baloldal. Az kampányaktivisták által gyűjtött adatokból összeálltott listáik sokkal részletesebbek voltak. Kubatov Gábor azt mondta a 2009-es pécsi időközi választásról: nemcsak mind a 38 ezer helyi Fidesz-szavazó nevét, címét, korát és telefonszámát ismerték, de még azt is nyilvántartották, hogy mennyire erős támogatói a pártnak, sőt nemcsak a saját szimpatizánsaikról voltak adataik. „Meg tudom mondani a városban, kik azok a komcsik, akik elmentek szavazni” – mondta az adatbázisról.
Ellenségkreálásból (menekültek, Brüsszel, Soros) már nem is egy pályán játszanak.
Habony szerződésébe nehéz belekötni, hiszen az nincs.
Kövér László számára pedig igazán rossz hír, hogy a Fidesz a magyar társadalmi közegben megvívott politikai versenyhez olyan külső szakértőt importált Arthur J. Finkelstein személyében, akihez képest Ron Werber egy nevetséges amatőr a gyűlöletkeltés porondján. Az ellenségképgyártásban páratlan „Finki” Orbán Viktor legbizalmasabb tanácsadója Habony mellett.
Az elmúlt hetek alapján úgy tűnik, hogy igen. Nem teljesen világos, hogy Finkelstein ötletére, Habony javaslatára vagy valami ismeretlen tanácsadót követve, de szintet lépett a kormányzati propaganda. Személyre szabott lejáratás korábban is volt, emlékezzünk csak Kende Péternek a választásokhoz igazított ócska könyvére Orbán Viktorról. De a mostani helyzet olyan, mintha a Fidesz vagy egy állami pénzen felpumpált kiadó hetente adna ki egy Kende-féle Viktort. Vagy mintha Kósa Lajos állítólagos, majd helyreigazított kurvázásához profi paprazziképeket adott volna „egy olvasó” a kormánysajtónak. (2002-ben a Blikk prostituáltakra és más városbeli forrásokra hivatkozva írt arról, hogy az akkori debreceni polgármester több alkalommal örömlányok szolgáltatásait vette igénybe. A cikket később helyreigazították.)
A kormányközeliből hirtelen ellenséggé vált bankár, Spéder Zoltán vagy az ellenzéki frakcióvezető, Volner János követése, lesifotózása, majd alapos végifuttatása a frissen gründolt kormánybulvársajtóban olyan gyakorlat, ami itthon korábban ismeretlen volt. Talán Oroszországig kell menni, hogy hasonló, a hatalom által szervezett lejáratóakciókat találjunk.
Megnyugtató olvasni Áder János pár évvel ezelőtti szavait a parlamentből, amikor a szocialistákhoz fordulva azt mondta:
„A Fidesz ebben a sárdobálásban nem kíván részt venni. (Derültség, szórványos taps az MSZP soraiban. - Taps a Fidesz soraiban.) Arra kérem önöket, hogy ne folytassák ebben a stílusban a kampányukat, beszéljünk inkább az embereket jobban érintő és érdeklő kérdésekről.”
Ahogy Selmeczi Gabriella is feltette a kérdést 2012-ben:
„Tisztelt Képviselőtársaim! Önök mit gondolnak, mi lesz a következménye annak, ha már bő másfél évvel a választások előtt a Gyurcsány-Bajnai-szövetség és szocialista segédcsapatai sértő és gyűlölködő szennylapokkal árasztják el a postaládákat, ha féktelen hatalomvágyuk felülírja a társadalom tagjai által megkívánt erkölcs szabályait?”
Sajnos Selmeczi Gabriella most már nincs sehol.
Ron Werber haraggal vált el az MSZP-től 2014-ben. Elmondta, vitája volt Molnár Zsolttal, az MSZP kampányfőnökével azon, hogy mihez kezdjenek Rogán Antal vagyonnyilatkozatával, amiben nem az igazság szerepelt a lakásáról. Werber ezt használni akart a kampányban, Molnár Zsolt viszont ezt nem engedte, és hetekig visszatartotta az információt, annak ellenére, hogy a Fidesz sorra vette elő a szocialista politikusok ügyeit.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.