Óriási török cselvetésnek látszik a szíriai hadjárat

  • Miért avatkozott be a török hadsereg a szíriai polgárháborúba?
  • Ki az igazi ellenség?
  • Több lehetséges magyarázat is van. Az kevéssé valószínű, hogy csak a terroristák elleni leszámolásról van szó, ahogy azt a török kormány állítja.

A török hadvezetés mindig is nagyon szerette a szimbolikus dátumokat. Budát például 1541. augusztus 29-én foglalták el, napra pontosan a mohácsi csata 15. évfordulóján. 2016. augusztus 24-én kezdődött az Eufráteszi Pajzs nevű hadművelete a török hadseregnek Szíriában. Napra pontosan 500 évvel az Aleppó mellett vívott, Dábik mezei ütközet után, ahol I. Szelim török szultán győzelmet aratott az egyiptomi Mamlúk Szultánság hadserege felett, és ezzel megnyílt az útja Afrika felé. Néhány hónappal később a törökök már a Nílusnál voltak, és évszázadokig ők uralkodtak az egész környéken.

Török katonák Szíriában. Fotó: AFP / BULENT KILIC

Az nagyon valószínű, hogy a török hadsereg most nem akar a Nílusig előre nyomulni. Ám hogy pontosan mit akar, azt nem lehet biztosan tudni.

A szíriai polgárháborúba már nagyon sok ország beavatkozott. Bombáznak az amerikaiak, a franciák, a britek. Bombáznak az oroszok. Szárazföldi csapatokat vetettek be az irániak és a libanoni Hezbollah. Önti az országba a pénzt és a fegyvert Katar.

Törökország eddig az Aszad ellen felkelő szunnita milíciákat és a határ menti türkomán kisebbség csapatait támogatta, illetve általános vélekedés szerint hozzájárult az Iszlám Állam felemelkedéséhez is: nyitva hagyták előttük a határt, hogy odafelé harcosokat és fegyvert, visszafelé pedig olajat csempésszenek. A törökök célja a polgárháborúban sokáig az volt, hogy bukjon meg Aszad szír elnök. A síita dominanciájú Aszad-rezsimet viszont a térség másik meghatározó hatalma, Irán támogatja. Törökország a háttérben tehát Iránnal rivalizál.

Két ellenség ellen mennek?

Az egy hete kezdődött török hadjárat hivatalos célja, hogy háborúzzanak a terror ellen. A török kormány szerint két terrorista csoport van a környéken: az Iszlám Állam és a szíriai kurdok. Előbbiek hivatalosan mindenkinek az ellenségei. A szíriai kurdok viszont az USA legfontosabb szárazföldi szövetségesei Szíriában, és az Iszlám Állam elleni harcukban évek óta élvezik az amerikai bombázók támogatását.

Főleg a kurdok ellen mennek

A szíriai kurdok Rojava néven lényegében saját államot szerveztek a török határ szíriai oldalán. Ennek a kis államnak a neve Nyugatot jelent kurdul, és arra utalnak ezzel, hogy a többi, iraki és törökországi, szintén kurdok lakta területekhez képest helyezik el magukat.

Ha valamit a török, az iraki és az Aszad-féle szír kormány sem akar, akkor az az, hogy a kurdoknak saját országuk legyen, főleg nem úgy, hogy mindhárom országból kiszakítsák az általuk lakott területeket, és egyszer egyesítsék azokat. (Sőt, ebben talán még az iráni kormány is egyetértene, hiszen Irán területén is jelentős kurd kisebbség él, igaz, helyzetük itt a legrendezettebb.) A török és az iraki kormány ugyan az Aszad-kormány ellenségei a polgárháborúban, de a kurdok ügyében az érdekeik hosszú távon közösek Aszaddal.

Török katona Szíriában. Fotó: AFP / BULENT KILIC

Az említett Rojava (ejtsd Rozsava) központja a szír–török határ keleti oldalán van. Nyugat felé menet van egy határszakasz, amit az Iszlám Állam bír, és utána egy újabb kurdok ellenőrizte terület következik. A kurdok nyilvánvalóan egyesíteni akarták a két enklávéjukat, és az utóbbi hónapokban egész komoly sikereket értek el, elkezdték kiszorítani a térségből az Iszlám Államot, és ebben az amerikai bombázók segítették őket.

A törökök éppen ebbe a közbülső, a két kurd enklávé közötti sávba nyomultak most be. Éppen ezért nagyon úgy tűnik, hogy a legfontosabb céljuk az, hogy megakadályozzák a két kurd terület egyesítését, nehogy a határ túloldalán egy megerősödött kurd állam jöhessen létre. A török kormány figyelmeztette a kurdokat, hogy menjenek vissza az Eufrátesz folyó keleti partjára. A kurdok viszont nem akarnak visszavonulni, és nem akarják feladni az Iszlám Államtól elfoglalt területeiket.

Az Iszlám Állam harc nélkül kivonult

A török csapatok eddigi legfontosabb hadi tette az volt, hogy elfoglaltak egy várost közvetlenül a határnál (Dzsarabluszt), ami addig az Iszlám Állam kezében volt. Itt mindenképpen érdekes körülmény, hogy éppen ennek a városnak az ostromára készülődtek a kurdok is, akik erre folytatták volna az Iszlám Állam elleni hadjáratukat.

A másik érdekes körülmény, hogy a török hadsereg veszteség nélkül foglalta el a várost, egyetlen török katona sem esett el. A török hadsereg előrenyomulásáról szóló videófelvételeken nem is látszik az ellenség.

Nagyon úgy tűnik, hogy az Iszlám Állam harc nélkül engedte át a várost a törököknek, ami egyáltalán nem jellemző a harcmodorukra. Amikor a kurdok vagy az iraki hadsereg ostromolja valamelyik településüket, akkor általában az utolsó emberig harcolnak, a városba vezető utakon pokolgépek sorát helyezik el. Lehet persze, hogy úgy érezték, most nem érdemes harcolni, vagy nagyon féltek a törököktől, de azért a térséget ismerő elemzők többsége inkább úgy véli, hogy a törökök megállapodtak az Iszlám Állammal a város átvételéről.

Mennek tovább?

A törökök minden jel szerint Mandzsib ostromára készülnek most. A várost áprilisban foglalták el a kurdok és arab szövetségeseik az Iszlám Államtól. A település néhány kilométerre az Eufrátesztől nyugatra van, tehát abban a zónában, ahonnan a törökök ki akarják űzni a kurdokat. Csakhogy a kurdok és a velük szövetséges arab fegyveresek bejelentették, hogy nem adják fel a várost.

Török katonai konvoj Szíriába menet. Fotó: Halil Fidan / Anadolu Agency/ AFP

A török hadsereg egyelőre nem túl nagy Szíriában, mintegy 450 katonáról van csak szó, viszont csatlakozott hozzájuk 5000 szíriai harcos is, különböző, a török kormány által eddig is támogatott szunnita milíciákból. És számíthatnak a török légierő támogatására is.

Amerika hova álljon?

A helyzet innentől kezdve nagyon bonyolult:

  • Az USA és Törökország elvben szövetségesek, a NATO tagjai, vagyis ha Törökországot támadás éri, akkor az USA-nak kötelessége segítenie a visszavágásban.
  • A kurdok és az USA szövetségesek az Iszlám Állam elleni háborúban.
  • A törökök terroristának és ellenségnek tekintik a kurdokat.

Az amerikai kormány egyelőre mindent megtesz, hogy megpróbálja szétválasztani a török és kurd fegyvereseket, és nagyon komoly összecsapások eddig nem is voltak, de az egymással farkasszemet néző ellenségek nem biztos, hogy sokáig kibírják harc nélkül. És akkor az amerikaiaknak el kell dönteniük, hogyan viselkedjenek. Ez a mostani török hadművelet legnehezebb dilemmája. Éppen ezért merül fel sokakban, hogy kifejezetten ennek a nehéz helyzetnek a kiprovokálása lehetett a hadjárat célja.

A török beavatkozás lehetséges okairól inkább csak találgatások szólnak, az alábbi magyarázatokról lehet olvasni a legtöbbet:

  • Csak azt teszik, amire kérték őket

Az amerikaiak már 2013-ban rá akarták beszélni a törököket, hogy menjenek be Szíriába, és tegyenek rendet. Most örülhetnének, hogy megteszik. Ez a magyarázat azért nem teljesen állja meg a helyét, mert az USA nem a kurdok ellen akarta volna használni a török hadseregt, hanem az Iszlám Állam vagy Aszad ellen.

  • Erőfitogtatás

A török elnök egy hadjárattal akarja bizonyítani, hogy a puccskísérlet után is erős a hadserege, ura a fegyveres erőknek. Lehetséges, hogy ez is egy szempont, és az időzítésnek köze van ehhez.

  • Már rég megvolt a támadás terve

Még a júliusi puccskísérlet idején jelentek meg olyan elemzések, amelyek szerint a hadsereg néhány parancsnoka azért is akart puccsot, mert Erdogan be akart avatkozni a szíriai polgárháborúba, viszont attól tartottak, hogy ez túl kockázatos lépés lenne, és hosszabb távon több kárt okozhat, mint hasznot. Mostanra az ellenálló katonai vezetőket lecsukták. A törökök a határ túloldalán régóta akartak egy demilitarizált biztonsági zónát, amit az amerikai bombázókkal ellenőriztettek volna, ám az USA ebben nem volt partner. Most megcsinálják maguknak.

  • Így tudnak még beleszólni

A törökök nem akarnak kimaradni a szír rendezésből, és az általuk eddig támogatott felkelők vereségre állnak az orosz–iráni (Aszad-párti) beavatkozás óta. Mentve a menthetőt, a törökök szeretnének részt venni a rendezésről szóló tárgyalásokban, és ehhez erőt kell mutatniuk.

Az utóbbi időben a török elnök látványosan békülni kezdett az oroszokkal és az irániakkal is, lehetséges, hogy van már egy forgatókönyv, amiben megállapodtak, és amely szerint a törökök az Aszad-kormány hatalmon maradásáért cserébe szabad kezet kaptak a határ közelében, nehogy a terület a kurdok kezén maradjon Szíria esetleges felosztása után. Ez egész reális forgatókönyvnek látszik, de nincs rá semmilyen bizonyíték.

  • Amerika sarokba szorítása

A fenti elképzelésnek egy variációja szerint a törökök az amerikaiakat hozzák éppen lehetetlen helyzetbe elsősorban, és az oroszokkal–irániakkal kötött alkunak ez is lényegi eleme. A törökök ki akarják provokálni, hogy az USA szakítson a kurdokkal, vagy a NATO-t akarják lehetetlen helyzetbe hozni, és így sértetten oldalt váltani. Amerikának nagyon kínos a mostani helyzet, hiszen két fontos szövetségese készül háborúra egymással. Az is lehet, hogy Amerikát arra akarják használni ebben a helyzetben a törökök, hogy ők küldjék az Eufrátesz mögé a kurdokat, ez egyelőre azonban nem működik. Vagy így akarnak nyomást gyakorolni, hogy az USA kiadja Gülent, a Pennsylvaniaban élő hitszónokot, akit a puccskísérlet megszervezésével vádolnak.

  • Nehogy a kurdok túl nagyot nyerjenek

Erdogan megijedt a kurdok megerősödésétől, attól, hogy esetleg ők űzik ki szíriai fővárosából, Rakkából az Iszlám Államot. Ezzel párhuzamosan az iraki kurdok az Iszlám Állam másik nagyvárosát, Moszult igyekeznek megostromolni. Ha a kurdok győznék le az Iszlám Államot, az nagyot javítana világpolitikai pozíciójukon. Ezen értelmezés szerint a törökök az egész hadjáratot csak a kurdok ellen indították.

Lehetséges, hogy a fentiek közül több szempont is érvényes, és lehetséges, hogy van még más is, amiről legfeljebb a török vezetés tud. Az biztos, hogy az eddig is rendkívül bonyolult szíriai polgárháború tovább bonyolódott a NATO második legnagyobb hadseregének beavatkozásával. És az is, hogy a török beavatkozás indítékai összetettebb annál, mint amit a török kormány hivatalosan mond.