Azért valaki csak ráléphetne az Ön lábára, hogy ez azért durva - írja Pruck Pál lánya Schmidt Máriának a képlopásról

Levelet írt Pruck Pál lánya Schmidt Máriának, miután az 56-os megemlékezések nagyasszonya minden bizonyíték ellenére sem volt hajlandó elismerni, hogy azokon a plakátokon, amire az 56-os Emlékbizottság Dózsa László nevét írta, nem Dózsa van, hanem Pruck Pál. Sőt, Schmidt a nyilatkozatában köztörvényes bűnözőnek nevezte - a már halott - Pruckot azt sugallva, hogy valamilyen szörnyű szerepe volt a megtorlások idején és a Kádár-rendszerben.

Dózsa Lászlóról és történeteiről közben Eörsi László történész a 168 Órának adott interjújában azt mondta, hogy a színész hadilábon áll az igazmondással.

Pruck lánya Schmidtnek írt levelét a 168 óra közölte le, így szól:

„Tisztelt Schmidt Mária!

Sok mindent gondoltam erről az országról, a politikusokról, de ezt nem. Mondják, hogy a legjobb védekezés a támadás, de nem gondoltam volna, hogy ezt Önök is így gondolják.

Ön azt állítja, hogy a fotón Dózsa László látható. Én azt mondom, hogy Pruck Pál látható a fotón, sőt a fénykép készítője is azt írta a fotó alá, hogy Pál Pruck.

Forrás: RTL Híradó

Ha Dózsa László látható a fotón, akkor 1982-ben miért nem szólt a Népszabadságnak, hogy ő van rajta, vagy 1986-ban miért nem jelentkezett, hogy ő van a fotón, vagy ha esetleg félt is a megtorlásoktól, akkor miért nem jelentkezett 2006-ban, amikor a Blikkben megjelent egy másik fotó, amin ugyancsak az én édesapám látható, csak egy másik szögből készült a kép. Nem volt a képhez írva senki neve, akkor miért nem jelentkezett, hogy az bizony ő?

Az én édesapám vállalta a képet, gondolom Dózsa László a rendszerváltás előtt nem nagyon vállalta volna.

Mocskolódás helyett elég lett volna annyit mondani, bocsánat, tévedtünk, kijavítjuk. De nem, ez nem megy maguknak, inkább lebűnözőzik, bemocskolják az embert.

Igen, az édesapám rossz társaságba keveredett suhanc korában, ezt is felvállalta.  Ettől még a fotón ő látható.

Ön azt kérdezi, hogy 1990 előtt miért nem jelentkeztünk? Ugyan, minek jelentkeztünk volna? Apukámat keresték meg, pedig akkor még nem volt internet, mégis megtalálták. Sokszor, sokféleképpen megjelent ez a fotó, sokszor név nélkül, és nem szóltunk semmit. Örültünk, hogy használják, és nem rohantunk azonosítani és learatni a dicsőséget, hiszen mi tudtuk, hogy apukánk nem szabadságharcos volt, hanem csak egy kölyök, aki éppen ott volt.

Ha most is név nélkül jelent volna meg, nem szóltunk volna egyetlen szót sem, de azt nem hagyom, hogy más neve szerepeljen rajta. Mert ez így, ebben a formában: hazugság.

Azt pedig, hogy a halott édesapámat sértegesse, végképp nem tűröm.

Azt is tudom, hogy a nagykutyákat ez nem érdekli, piti plakátügy, de azért valaki csak ráléphetne az Ön lábára, hogy ez azért durva. Sem én, sem a testvéreim nem akarjuk elvenni Dózsa László érdemeit, ha vannak neki, de akkor ő se vegye el az én apám fényképét. Még akkor se, ha Pruck Pál az ’56-os forradalomban nem volt akkora hős, mint Dózsa László. Bár ahogy olvasom, úgy tűnik, az én apám is éppen akkora hős volt. Nem csinált semmit.

Két dolgot kérek: fejezze be az apám mocskolását, és kérjen bocsánatot (bár tudom, hogy ez lehetetlen kérés). A másik kérésem: javítsák ki a képen a nevet (második lehetetlen kérés).

Ön azt is mondja, hogy Dózsa Lászlót akarta védeni a fotós, azért nem Dózsa neve van a fotón. Akkor Ön szerint az én apámat pedig fel akarta áldozni, azért került oda az ő neve?

Én nem vagyok történész, de amikor ez a kép készült, még senki sem tudta, hogy itt megtorlás lesz. Miért írtak volna más nevet a valódi helyett? Ráadásul a PRUCK nem egy átlagos név, nekem általában le kell betűznöm, mert értik puknak, bruknak. És az újságíró mégis le tudta írni helyesen, talán azért mert apukám is lebetűzte, nehogy rosszul írják.

Tisztelettel: Csőkéné Pruck Erika"