Valami történt Oroszországban

külföld
2016 november 16., 21:56
Ezen az október 10-i felvételen együtt szerepel a történet három főszereplője, Vlagyimir Putyin (j), Igor Szecsin (középen) és a most letartóztatott Alekszej Uljukajev. Sergey Guneev/Sputnik
photo_camera Ezen az október 10-i felvételen együtt szerepel a történet három főszereplője, Vlagyimir Putyin (j), Igor Szecsin (középen) és a most letartóztatott Alekszej Uljukajev. Sergey Guneev/Sputnik

Volt valami nagyon szokatlan Alekszej Uljakov, az orosz nemzetgazdasági miniszter kedd reggeli őrizetbe vételekor. Oroszországban, ahol a korrupció inkább az államműködés szerves része, mintsem anomália, ha valakit korrupció vádjával letartóztatnak, abból igyekeznek látványos showműsort csinálni. Biztosan forog egy kamera, hogy a tévénézők milliói is gyönyörködhessenek a páncélszekrénnyi készpénzen, amivel rajtakapták a kijelölt áldozatot. Mint például szeptember elején, az orosz korrupcióellenes ügynökséget vezető, 123 millió dollárnyi kenőpénz elfogadásával vádolt Dmitrij Zaharcsenkó elfogásakor.

link Forrás

Uljakajev letartóztatásakor nem készültek felvételek.

De nemcsak ezek hiányoznak, hanem bármilyen részlet. Hogy mikor, hol és hogyan vesztegették meg a minisztert, pláne, hogy ki adta át neki a pénzt. A minisztert elfogó Nyomozóbizottságtól kiszivárgó részletek szerint őrizetbe vételekor Uljakajev rossz tréfára gyanakodott. "Mi az ördög történik itt?" - kérdezgette, ami azért szokatlan reakció valakitől, aki épp átvenni készül azt a kenőpénzt, amit a nyomozók állítása szerint fenyegetéssel zsarolt ki. A Nyomozóbizottságot Putyin 2007-ben hozta létre az egymással rivalizáló, a főügyészséget váltakozva ellenőrző hatalmi klánok megfékezésére, és az ő közvetlen felügyelete alatt áll.

A zsarolás momentuma önmagában is inkább komikus elem a történetben. Ha elhisszük a nyomozók állításait, akkor azt is el kell hinnünk, hogy Uljakajev Igor Szecsint, a Rosznyefty állami olajvállalat nagyhatalmú vezetőjét, Putyin egyik bizalmasát és az Oroszországot irányító egyik legerősebb klánt, az erőszakszervezetek egykori vagy jelenlegi tagjait tömörítő szilovikok vezérét fenyegette és zsarolta. Ha ez tényleg így történt, akkor Uljakajevet az orosz iparkamara elnöke, Alekszandr Sohin szerint "nem a Nyomozóbizottságnak, hanem a Kascsenko [a moszkvai Lipótmező] ápolóinak kellett volna elvinniük".

Mi történt?

Nem ez az egyetlen komikus elem a történetben. A vád szerint Uljakajev azért zsarolt ki kétmillió dolláros kenőpénzt, hogy az ugyan tőzsdén is jegyzett, de többségében állami tulajdonú Rosznyefty "privatizálhassa" a szintén állami tulajdonú Basnyeftyet. Azt a Basnyeftyet, amit 2014-ben koboztak el Vlagyimir Jevtyusenko oligarchától - a gyanú szerint a vállalatra már akkor szemet vető Szecsin közbenjárására.

A Rosznyefty végül kicsit több, mint 5 milliárd dollárt fizetett a Basnyeftyért, vagyis Uljakajev kétmillió dolláros kenőpénze ennek csak 0,04 százaléka volt - ami orosz viszonylatban annyira nevetségesen alacsony, hogy a közvélemény már csak ezért is kétkedve fogadta a történetet.

Valóban nehezen hihető, hogy az orosz politika egyik nagy túlélőművésze ilyen aprópénzért veszélyeztette volna karrierjét. Az orosz elit viszonylag stabil kör, Igor Szecsin például már 1991 óta Putyin környezetében mozog, 1994-2008 között pedig mindig Putyin második embere volt, függetlenül attól, hogy főnöke épp Szentpétervár alpolgármestere, a jelcini adminisztráció vezetője vagy éppen Oroszország elnöke volt épp, emellett 2004-től kezdve párhuzamosan a Rosznyefty elnöke is. De még ő se húzott le 25 évet a kormányban, miközben Uljakajev 1991, a rég elfeledett Igor Gajdar miniszterelnöksége óta kormánytag - emiatt sorolják őt a kormány liberális-reformer szárnyához, de azért senki se gondolja, hogy az egyik legjobban, évi egymillió dollár körül kereső közhivatalnok lánglelkű Putyin-ellenes forradalmár volna.

Uljakajev nem pusztán kormánytag, hanem az orosz gazdaságirányítás egyik kulcsfigurája, akinek most, az olajár összeomlása és a nyugati szankciók miatt szenvedő orosz gazdaságban a pénzügyminiszter Anton Szilujanovval és a jegybankelnök Elvira Nabjullinával együtt le kéne vezényelnie az országot a csődtől megóvó takarékossági programot.

Mi történhetett igazából?

Mivel a hivatalos verziót - hogy egy, a hivatali ranglétra viszonylag alacsony fokán álló miniszterke megzsarolja Oroszország Csányi Sándorba oltott Pintér Sándorát - nyugodtan elvethetjük, a történtek egyik lehetséges magyarázata pont az orosz gazdaság, így az ellopható vagyon zsugorodása lehet. Vagyis Uljakajevnek azért kellett buknia, hogy egy éhes szájjal kevesebbett kelljen betömni.

De mert most pusztán kétmillió dollárról volt szó, kivételesen az ennél összetettebb elméletek tűnnek valószínűbbnek.

Ezek szerint Uljakajev régóta szálka volt Szecsin szemében, mert minisztériuma szokatlanul sokszor mondott nemet a Rosznyefty inkább csak udvariasságból kérésként megfogalmazott igényeinek. 2015-ben például több támogatási kérelmüket is elutasították, személy szerint Uljukajev pedig a fő ellenzője volt annak, hogy az állami Basnyeftyet magánbefektetők helyett a Rosznyefty vásárolja fel.

Bár az is igaz, hogy miután Szecsin valahogy elérte a Basnyefty értékesítésére még júliusban kiírt nyilvános pályázat visszavonását és egyedüliként tett ajánlatot a felvásárlására, már a minisztérium ellenállása is megtört. Putyin október 12-én például már a "meglepetéséről" beszélt, hogy a kormány pénzügyekért és gazdaságért felelős tagjai már támogatták a Rosznyefty-Basnyefty üzletet.

Akárhogy is, azért az gyanús, hogy a hatóságok tájékoztatása szerint Uljukajevet már egy éve megfigyelte az az FSZB, amire Szecsinnek a mai napig befolyása van, és aminek az érdekeit a nyugati elemzők szerint ő maga képviseli az orosz olajiparban - és ami egyben azt is jelenti, hogy Putyin is végig tudhatott a minisztere ellen folyó akcióról - amit a Nyomozóbizottság részéről az a Roman Nyesztyerov vezetett, aki az ellenzéki bloggerrel, Alekszej Navalnijjal szemben is eljárt, így méltán tartják a hatalom öklének.

Ez alapján Uljakajev inkább tűnik áldozati báránynak - hacsak nem volt a letartóztatása üzenet, mégpedig egy Szecsinnek címzett üzenet.

Ennek ugyan némileg ellentmond, hogy ebben a korrupciós ügyben csak a korrumpáltat tartóztatták le, a korrumpálót, a Rosznyeftyet békén hagyják a hatóságok. Az viszont inkább erősíti ezt a képzetet, hogy idén nyáron Putyin váratlanul megvált az elnöki adminisztrációt vezető Szergej Ivanovtól, a szilovikok Szecsin utáni második emberétől, októberben pedig az FSZB is kapott egy új igazgatóhelyettest. Jevgenyij Nikolajevics Zinyicsev, Putyin volt testőre kedvéért konkrétan egy új, hatodik igazgatóhelyettesi posztot is alkottak. A kinevezése jelzi, hogy Putyin az FSZB-t is egyre inkább saját közvetlen felügyelete alá kívánja vonni - ahogy tette azt 2007-ben, amikor a klánok által ellenőrzött főügyészség hatásköreit elvonva megalkotta az Uljakajevet most letartóztató Nyomozóbizottságot.

Az orosz hatalmi viszonyok és a Kreml belső életének teljes átláthatatlansága miatt megfejtést ne várjanak - a kremlinológia annyira nem egzakt tudomány, hogy legközelebbi rokonának a római madárjóslást tekinthetjük. Azt talán megkockáztathatjuk, hogy Uljakajev bukása még csak a kezdet. A következő letartóztatás után talán okosabbak leszünk.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.