Iszonyatosan ramaty állapotban van a magyar társadalom

  • A legnagyobb és legelismertebb európai társadalmi felmérés elég nyomorult képet fest Magyarországról.
  • Az egészségünk rottyon van, az embereket megosztja a politika, a rossz oktatási rendszerünk és a pesszimizmusunk pedig gúzsba köti a társadalmunkat.
  • Ahhoz, hogy képesek legyünk megoldani ezeket a problémákat, először meg kell értenünk őket.
  • Ebben segítenek az MTA kutatói.

Létezik egy European Social Survey, vagy röviden ESS nevű, nagy nemzetközi kérdőíves felmérés. Ennek keretében kétévente több európai országban felteszik a lakosságnak ugyanazokat a kérdéseket, a válaszokból pedig létrehoznak egy hatalmas adathalmazt, amin keresztül aztán szabadon kutathatnak a világ társadalomtudósai.

Az ESS-t azért szeretik a szociológusok, mert rengeteg embert kérdez meg Európában, így minden résztvevő országban reprezentatívnak tekinthető a kutatás, ráadásul a kérdéseket is elég nagy szakmai szigorral állítják össze.

Magyarország az ESS 2002-es indulása óta részt vesz az adatfelvételben, itthon a Magyar Tudományos Akadémia koordinálja a kérdezőbiztosokat, és az MTA kutatói sokat is dolgoznak a válaszokból létrehozott adatbázissal. A 2002 óta halmozódó adatokon keresztül pedig nemcsak a magyar társadalom állapotáról és annak változásáról lehet átfogó képet kapni, hanem könnyebb is elhelyezni Magyarországot Európában, és megtudni, hogy bizonyos kérdésekben hogyan viszonyul a magyar társadalom más európai országokhoz.

Csütörtökön délután az MTA kutatói éppen az ESS adatbázisa alapján végzett kutatásaikról tartottak konferenciát a Várban Hol van Magyarország az európai társadalmak térképén? címmel.

Egyben meghallgatva az összes előadást, a legszembeötlőbb tény, hogy

a magyar társadalom állapota iszonyatosan ramaty.

A legegyszerűbb egészségi jellemzőtől kezdve a legösszetettebb társadalmi problémákig alig van olyan terület, amiben Magyarország ne az utolsó helyek valamelyikén tűnne fel az ESS-ben résztvevő országok között. Persze ugyanez elmondható az egész posztszocialista országcsoportról, de Magyarország sok tekintetben még ebben a szűkebb régióban is rosszabbul áll az átlagnál.

Nem bízunk az intézményekben

Boda Zsolt és Medve-Bálint Gergő kutatásukban a politikai intézményekbe vetett bizalmat tanulmányozták, és arra jutottak, hogy

Kelet-Európában nemcsak kevésbé bíznak az emberek a politikai intézményekben, mint nyugaton, de még ezt a kis bizalmat is a politikai történések befolyásolják.

Ezen az ábrán látszik, hogy a választások, amik az ESS mintavétele közben történtek, csak a keleti országokban növelték szignifikánsan a bizalomindexeket. Ebből is a bizalom átpolitizáltságára lehet következtetni.

Sőt, ebben a régióban az emberek nem igazán tesznek különbséget sem az egyes intézmények között, általában ugyanúgy változik az adóhatóságba vetett bizalom, ahogyan a jogrendszerbe vagy a rendőrségbe vetett bizalom.

Ez azt jelenti, hogy míg Nyugat- és Észak-Európában az emberek inkább tudnak különbséget tenni az egyes intézmények között, addig nálunk a bizalomérzet inkább általános, és nagyon változékony a politikai változások függvényében. Az adatokon az is látszik, hogy azok az emberek, akik az legutóbbi választáson az éppen hatalmon lévő kormányra szavaztak, jobban bíznak az intézményekben, míg az ellenzékiek kevésbé. Az ellenzékiek és a kormánypártiak bizalomindexei között ugyan nyugaton is van némi különbség, de az eltérés sokkal nagyobb a kelet-európai társadalmakban.

Ennek viszont az a legnagyobb hátránya, hogy az egyes intézményeket a kelet-európai társadalmak hozzáállása nem ösztönzi jobb teljesítményre, hiszen az emberek úgyis csak a politikának megfelelően ítélik majd meg őket, nem pedig a tényleges teljesítményük alapján. Egyszerűbben fogalmazva: Magyarországon például egy adóhatósági vezetőnek nem éri meg pozitív irányba változtatni az adóhatóság működésén, hiszen az emberek nagyon nehezen vennék ezt észre.

Magyarországon az öregek, Skandináviában a fiatalok a legbizalmatlanabbak

Ságvári Bence már háromféle bizalmat vizsgált egyszerre: az intézményekbe vetett bizalmat, a velünk kapcsolatba kerülő emberekbe vetett bizalmat és az embertársainkba vetett általános bizalmat. Természetesen a mi régiónk mindhárom értékben le van maradva, míg a legjobb mutatókat a skandináv országok produkálják.

Az ESS legutóbbi adatfelvételén résztvevő országok összesített bizalomindexei - kiemelve Magyarország.

Összesítve az ESS-ben 2002 óta résztvevő országok indexeit, látszik, hogy Európában talán egy kicsit nőtt az intézményekbe és embertársainkba vetett bizalom az utóbbi 13 évben. A világgazdasági válság idején, 2008 és 2010 között az értékek ugyan stagnáltak, de az összesített mutató soha nem csökkent.

Az embereknek a bizalommal kapcsolatos kérdésekben egy 0-tól 10-ig terjedő skálán kellett elhelyezniük magukat az ESS adatfelvételén, és az összesített értékek a 2002-es enyhén pozitív 5,3-tól 2014-15-re 5,5-re nőttek.

Ha viszont ezt az átlagolt mutatót országcsoportokra bontjuk, kijön, hogy míg a skandináv és nyugati országok a 10-es skála felső részében nagyjából stagnáló bizalmi indexeket mutatnak, addig a kelet-európai társadalmak jóval alattuk vannak, és nem is stagnálnak, hanem ide-oda ugrálnak a bizalmi mutatóik. Magyarország például 2002 és 2008-ig a nyugati államokhoz hasonló növekedési pályán volt a bizalmi indexekben, de aztán 2008-tól bezuhant a mutató. Onnan sikerült újra felkapaszkodnia 2012-re,

2014-re viszont ismét brutálisan visszaesett.

A bizalmi indexek változásai országonként. Magyarország sárgával kiemelve, legfelül Dánia, legalul Bulgária.

Az ESS adatain látszik, hogy a bizalom összefügg a boldogsággal, az egy főre jutó GDP-vel, de az élettel való elégedettség is befolyásolja. Összefügg azonban az életkorral is, és ebben a tekintetben a bizalmi indexekben éllovas Skandinávia és a sereghajtó Kelet-Európa pont ellentétes pályán halad. Ugyanis a friss adatok szerint

míg keleten (Magyarországon is) a fiatalok bizalmi indexei növekedni kezdtek és az időseké alacsony, addig Skandináviában pont az idősebbeké magas és a fiataloké alacsony.

Az indexek persze még nagyon távol vannak egymástól, a trend azonban kirajzolódik. Kérdés, hogy meddig lesz ez még így, és vajon eljut-e addig a folyamat, hogy a bizalmi indexek kiegyenlítődjenek.

A magyarokat nemcsak nem érdekli a politika, de még hülyének is érzik magukat hozzá

Szabó Andrea és Oross Dániel kutatása rengeteget megmagyaráz abból, miért van jelenleg ilyen rossz állapotban magyar politikai rendszer. A magyar társadalomban iszonyatosan alacsony a politikai érdeklődés, az ESS-ben résztvevő országok közül csak Csehországban alacsonyabb.

Ha egy társadalomban ennyire negatív dolognak tartják a politikát, és ennyire nem érdeklődnek iránta, az alapvetően két dolog miatt lehet:

  1. Az emberek úgy érzik, hogy a politikai rendszer bezárul előttük, és a politikusokat nem érdekli az ő akaratuk.
  2. Az emberek azt hiszik, hogy ők maguk nem tudnak eleget ahhoz, hogy beleszóljanak a politikába.

Szerencsére, az ESS legutóbbi, 2014-15-ös adatfelvétele már erre vonatkozó kérdéseket is tartalmazott. Ezekkel lesz csak igazán lehangoló a kép.

A politikai rendszert szinte mindenhol inkább zártnak tartják az emberek, de a kelet-európai társadalmak még itt is pesszimistábbak az ebben a kérdésben egyébként pont nem túl optimista nyugatiaknál. Összességében például egyedül a norvégok gondolják úgy, hogy a politikusok inkább törődnek az emberek akaratával, mint nem, de még ők is csak épphogy esnek a pozitív tartományba. Magyarország természetesen minden, a politikai rendszer zártságát érintő kérdésben a legpesszimistább országok között van.

A személyes kompetenciákat tekintve még rosszabb a helyzet, ezekben a kérdésekben konkrétan a magyarok látták magukat a legrosszabbul.

Mennyire képes Ön arra, hogy aktív szerepet vállaljon egy politikai kérdésekkel foglalkozó csoportosulásban? (0-10 skála átlaga, 2014-15-ös adat)

Míg az észak-európiaiak kompetensnek érezték magukat ahhoz, hogy beleszóljanak a politikába, a nyugati államok nagyjából a középmezőnyben helyezkedtek el, és a keletiek önbecsülése volt messze a legkisebb. Legalul pedig Magyarország: az itteni válaszadók tartották magukat a legfelkészületlenebbeknek politikai kérdésekben.

Az ESS adatsora megmutatja azt is, hogy két ok közül a 2., azaz a személyes kompetenciák hiánya sokkal erősebben csökkenti a politika iránti érdeklődést, mint a rendszer zártsága. Eszerint tehát a magyarok elsősorban azért nem érdeklődnek a politika iránt, mert nem érzik úgy, hogy kiigazodnak benne.

Ebben pedig a magyar oktatás felelőssége a legnagyobb,

hiszen az oktatási rendszerben adódna a legjobb lehetőség arra, hogy a magyar gyerekek állampolgári nevelést kapjanak, és ezáltal legalább egy kicsit kiigazodjanak a politikai rendszerben.

A politikai megosztottságunk a gazdaságunkat is lerontja

Patkós Veronika az európai társadalmak politikai megosztottságát vizsgálta, és azt, hogy a túlzott pártosság hogyan hat a gazdaság teljesítményére. Azt találta, hogy a két dolog között igenis van összefüggés: a reál GDP-növekedést is rontja egy társadalom túlzott politikai megosztottsága,

minden összevetés szerint a legpolarizáltabb országok gazdasági mutatói a legrosszabbak az ESS mintájában.

A társadalmak polarizáltsága és az országok gazdasági teljesítménye.

Az adatok alapján ráadásul azt is meg lehetett állapítani, hogy melyik tényező hat melyikre, a jelek szerint ugyanis a megosztott országok kezdenek el szegényedni, nem pedig a legszegényebb országok válnak a legmegosztottabbakká.

Ezt rengeteg dolog magyarázhatja, Patkós fel is sorolt néhány pontot, amiben a politikai megosztottság ronthatja a gazdasági teljesítményt. Eszerint a túlzott politikai megosztottság:

  • Nem ösztönzi jobb teljesítményre a kormányt, hiszen tudják, hogy a saját táboruk szavazatait csak nagyon nehezen veszíthetik el, az ellenzéki szavazókat viszont csak nagyon nehezen nyerhetik meg. Ezért nincs a kormányokon valódi teljesítménykényszer.
  • Választásonként változtat a közpolitikai irányokon. A két tábor ugyanis annyira utálja egymást, hogy a kormányok nem tisztelik az ellenoldali kormányok vívmányait, hanem a választások után rögtön lebontják őket, és más irányba kormányoznak.
  • Kiszámíthatatlan gazdasági életet szül. Már csak az előző pont miatt is folyamatosan változik a gazdasági szabályozás. Ez megöli a fejlődéshez szükséges stabilitást.
  • Nem a legerősebb, hanem a leglojálisabb gazdasági szereplőket hozza a legjobb helyzetbe. Ez gyengíti a gazdaságot, hiszen a versenyre egyébként képtelen szereplők kerülnek a legjobb pozíciókba, emiatt pedig pazarlóbbá és egy válságban sebezhetőbbé válik a nemzetgazdaság.

Ezek alapján kifejezetten lehangoló, hogy a magyar társadalom mindig is Európa egyik legpolarizáltabb társadalma volt. Politikai megosztottság tekintetében a magyarok mindig dobogós helyen szerepeltek az ESS-ben szereplő országok között, 2007-ben, az őszödi beszéd kiszivárgása utáni évben pedig még abszolút rekordot is döntöttünk.

Az ESS-ben mért országok társadalmainak politikai polarizációja, Magyarország a piros vonal.

Gyűlölünk mindenkit

Messing Vera és Ságvári Bence az ESS migrációval kapcsolatos kérdéseiről tartottak előadást. Az ESS 2015 tavaszán kérdezte végig az európai országokat a migrációról, ami azért gond, mert a migrációs válság pont ezután tört ki. Persze ezért nem hibáztatható az ESS, már évekkel ezelőtt megvolt a kérdezés menetrendje, nem készülhettek fel 2013-ban arra, hogy 2015-ben több százezer ember kel útra Európa felé.

De azt már úgyis egy rakás kutatás kimutatta, hogy a migrációs válság, és a magyar kormány 2016. nyári idegenellenes kvótakampánya hatására a magyar társadalomban soha nem látott mértékűre nőtt a xenofóbia. Az ESS ezzel szemben azt mutatja meg, hogy

már a migránsválság előtt is a magyarok voltak a legellenségesebbek a bevándorlókkal szemben.

A magyar idegenellenesség még a többi keleti országban mért adatnál is nagyobb, a nyomunkba is csak a csehek és az észtek érnek. (Érdekes, hogy Lengyelország néhány kérdésben kilóg a régiónkból, és az egyetlen keleti EU-tagállamként a barátságosabb társadalmak közé került.)

Magyarországon azonban még a határon túli magyarok elutasítottsága is 10 százalék fölötti. Az országhatáron kívül élő nemzettársaikat ennél jobban csak a csehek utasítják el, ők viszont nem gyűlölik annyira a cigányokat, a muszlimokat és a zsidókat, mint a magyarok.

2015 tavaszán még az ESS által megfigyelt országokban Lengyelországot kivéve mindenhol a cigányok elutasítottsága volt a legmagasabb. (Lengyelországban a muszlimoké.) A cigányokat követték a muszlimok, őket pedig többnyire a zsidók. Az ESS ezen kívül rákérdezett még a szegényebb európai országból származók, a szegényebb nem európai országból származók, a más etnikai csoportba tartozók, és a határon túli nemzettársak befogadására is.

Magyarországon 4 emberből 3 ebből a hét csoportból legalább egyet nem lenne hajlandó semmilyen körülmények között az országba engedni, a lakosság 20 százaléka pedig konkrétan mindenki előtt lezárná a határokat.

Ilyen magas idegenellenességet az ESS semelyik másik országban sem mért.

Magyarországon ráadásul sokan nevezték meg integrációs követelménynek a fehér bőrszínt és a keresztény vallást is. A nyugati társadalmakban általában ezek csak nagyon kis súllyal szerepelnek, ott inkább azt várják el egy bevándorlótól, hogy beszélje a nyelvet és legyen szaktudása. Keletre haladva nő azok aránya, akik ezek mellett a fehér bőrszínt és a keresztény vallást is elvárják, és ezek az emberek Magyarországon vannak a legtöbben.

Sajnos fekete-fehér az ábra, de országonként az első két oszlop a nyelvtudást és a szaktudást elvárók válaszai, a második két oszlop pedig a keresztény kulturális háttért és a fehér bőrszínt fontosnak gondolók válaszait mutatja.

Az adatok szerint ráadásul Magyarország egyike annak a három országnak, ahol 2002 és 2015 között nőtt az idegenellenesség, Csehországgal és Ausztriával alkotjuk ezt a csoportot. Közben viszont az ESS által mért többi országban ugyanebben a 13 évben csökkent vagy nem változott ez a mutató.

A kutatás szerint mindenhol a státuszvesztéstől és az elszegényedéstől tartó fiatalok a leginkább bezárkózóak, így Magyarországon is, igaz, itt ez a csoport is jóval idegenellenesebb, mint más országokban.

Messing elemzése szerint a magyarok idegenellenességében nagy szerepe van a magyar iskolarendszernek is. A tananyag ugyanis itthon egyáltalán nem vagy csak alig foglalkozik a kisebbségekkel, ráadásul a magyar iskolarendszer szinte ösztönösen szegregál, így pedig a diákok többségének esélye sincs az övétől igazán eltérő környezetből származó társakat szerezni.

Az ESS alapján kimutatható az is, hogy Magyarországon és a legtöbb európai országban az emberek annál idegenellenesebbek

  • minél idősebbek,
  • minél szegényebbek és
  • minél tanulatlanabbak.

2015 elején egyébként Magyarországon a Jobbik támogatói voltak a leginkább xenofóbok, őket követték az MSZP szavazói, míg a legnyitottabbak az LMP és a DK támogatói voltak.

A közbiztonsághoz is elég pesszimistán állunk

Róbert Péter a közbiztonság és a jóllét viszonyát vizsgálta, és arra jutott, hogy a keleti országokban általában jobban félnek az emberek éjjel utcára menni, még annak ellenére is, hogy korábban sem őket, sem közeli ismerősüket nem érte támadás.

Magyarország az ESS adatsoraiban szereplő országok közül a legkevésbé boldog és a legkevésbé elégedett az élettel. Ehhez passzol, hogy a közbiztonságot is nálunk és a volt NDK-ban ítélik meg a legpesszimistábban. Ebben a két országban rontja le leginkább az emberek közbiztonság-érzetét a szubjektív, tulajdonképpen alaptalan félelem.

Róbert az ESS felméréseiben szereplő országok lakosait négy csoportra osztotta, egyszerűen fogalmazva:

  1. aki nem is fél, és nem is történt semmi rossz sem vele, sem közeli ismerősével,
  2. aki nem fél, de támadták már meg őt vagy közeli ismerősét (optimista),
  3. aki fél, de nem támadták meg sem őt, sem közeli ismerősét (pesszimista) és
  4. aki fél, de volt is már része atrocitásban neki vagy közeli ismerősének.

Az emberek túlnyomó többsége természetesen az 1. csoportba tartozik minden országban, de a pesszimisták keleten, míg az optimisták inkább a skandináv országokban vannak többen.

Egészségben is Európa legvégén

Schmidt Andrea az ESS egészséggel kapcsolatos adatait összegezte. Ezekből kiderül, hogy a résztvevő országok közül

  • Magyarországon eszik az emberek a legkevesebb zöldséget és gyümölcsöt,
  • a magyar nők mozognak a legkevesebbet,
  • a magyar férfiaknál csak a portugálok mozognak kevesebbet,
  • a magyar férfiaknál csak litvánok dohányoznak többet,
  • a magyar férfiaknál csak a csehek túlsúlyosabbak,
  • a magyar nők a leginkább túlsúlyosak,
  • nálunk a legnagyobb a rossz vagy nagyon rossz egészségi állapotban lévő férfiak aránya,
  • a magyar nőknél csak a spanyol nők vannak rosszabb egészségi állapotban,
  • a magyar férfiak közül mutatják a legtöbben a depresszió tüneteit,
  • a magyar lakosságot érinti legsúlyosabban a rák a férfiak és a nőt között is.

És sajnos a fentebb nem kiemelt mutatók között is a legtöbb tekintetében Magyarország a felmért országok legrosszabbjai között van.

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.
;