Kipukkad a Dancsó Péter-, meg a Minecraft-lufi. A tinédzsereknek lassan lehet elpakolni a fiókba a GoPro kamerákat, és ürgebasztavágtában menetelni kifele snúrozni, meg rúgni a bőrt a parkba. A Facebook után a Youtubeot is elfoglalják a netfüggő nyugdíjasok?

Most ennél is többről van szó.

Dobány Sándor, youtuber egyperces videóiban kíméletlen őszinteséggel néz szembe élete kudarcaival. Ez egy teljesen új jelenség a magyar közösségi videózásban. A szépkorú vloggert mintha valamelyik Bohumil Hrabaltól megihletett cseh új hullámos zseni töltötte volna fel a videómegosztóra.

Sándor ösztönös videóművészetének középpontjában az élet látszólag leghétköznapibb dilemái állnak: „Menjek a dolgomra vagy menjek a kocsmába? De ez a konfliktus bizonyos megvilágításban képes rámutatni az élet legsúlyosabb alapkérdéseire.

A nyugdíjas videós (főállású statiszta) egyszerre rendezője, sokszor operatőre és főszereplője is videóinak, amik látszólag rövid, szigorúan egyperces, vágatlan pohárköszöntők, valójában pedig az emberi létezés céltalanságának mellbevágó parabolái.

TELEK

Dobány Sándor, nyugdíjas drámája 4x1 percben.

1. felvonás - „Konyak, sör. Ez lett a vesztem.”

A szüzsé egyszerű, mint egy kisfröccs: Hősünk elindult a hétvégi házához, Kulcsra, hogy elvégezzen ezt-azt a ház körül, fahasogatás, fűnyírás, gereblyézés. De eredeti szándékával ellentétben, útközben betér egy-két kocsmába. Ezzel lendületét veszíti, elfárad, és ez végül oda vezet, hogy mégsem jut el a telekre. De szent ígéretet tesz, hogy ez többször nem fordul elő, legközelebb semmi sem térítheti el eredeti céljától.

2. felvonás

Melyben Dobány Sándor ismét eltévelyedik a telek felé vezető úton. Budapestről indult vonattal, magával hozta az unoka szánkóját és egyéb csomagokat, de megállt egy dunaújvárosi ivóban, és ez lett a veszte. Tósztjában megvallja, tovább menni már nincs ereje, így inkább ismét visszavonatozik Budapestre, és a szánkót is visszaviszi.

Varázskalap

3. felvonás

Melyben hősünk szembenéz saját gyengeségével, és természet feletti erők segítségét kéri. Sándort kínozza a lelkiismerete, mert rendszeresen letér a telekre vezető útról. Felvesz egy csodakalapot, ami szerepe szerint majd mindig a helyes úton tartja, és nem engedi hogy megkísértse őt a Bisztró, a Nyárfás, esetleg a Bozontos vendéglátó helyiségek. Sándor mély önmarcangolásba kezd, és bevallja, hogy eddigi életét végig kísérte az átok, hogy sosem jutott el oda, ahová éppen tartott. Csak hánykolódott, és csúszott egyre lejjebb és lejjebb.

Oblomovizmus

4. fejezet.

Az alábbi epizódban Dobány Sándor végül eljut Kulcsra, a telekre. Mitöbb egy napra még az italt is sikerül félretenni. Ásványvízzel köszönti a nézőket a kulcsi Sportpálya Büféből. Már már el is hisszük, hogy a nyugdíjas csavargó élete 180 fokos fordulatot vesz, de errefelé az oblomovizmus törvényei örökkön örökké érvényesek. Sándor ugyan eléri célját, eljut a telekre, önmegtartóztat, de józanul is képtelen rávenni magát a munkára. Minden igyekezete ellenére a fűnyírás ismét elmarad. Hősünk dolga végezetlen indul vissza Budapestre.

„A mai nap ilyen. Lehet, hogy nem süt a nap vagy valami.”