• A klímaváltozás hatásai már Magyarországra is megérkeztek, csak nem figyelünk oda a jelekre.
  
• Trump elnöksége súlyos károkat okozhat a környezetvédelemnek és a világ kormányai részéről még komolyabb vállalásokra lenne szükség.
  
• De még ez sem elég: mindennapi szokásainkon, fogyasztási kultúránkon is változtatni kell ahhoz, hogy élhető maradjon számunkra a Föld.

Ürge-Vorsatz Diánával, a CEU oktatójával és a Nobel-békedíjas Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) mérsékléssel foglalkozó munkacsoportjának alelnökével éppen november 9-én, Donald Trump megválasztásának délelőttjén beszélgettünk. Az amerikai választás eredménye világszerte megdöbbentette a klímatudósokat, sokan tartanak attól, hogy az elmúlt évtized összes fontosabb eredménye veszélybe kerülhet.

„Teljesen magunk alatt vagyunk. Nem lehet megmondani, hogy mi fog majd történni, de komoly aggodalmaink vannak.”

– mondta minderről Ürge-Vorsatz, aki az egyik veszélyforrást abban látja, hogy a Trump-kormány jogi úton bújhat ki az elmúlt időszak legfontosabb környezetvédelmi eredménye, a tavaly decemberben elfogadott párizsi klímaegyezmény alól.

Alapesetben éveknek kéne eltelnie ahhoz, hogy fel tudják mondani az USA által vállalt kötelezettségeket, de lehet, hogy vannak kiskapuk a folyamat felgyorsításához. Például azért, mert a franciák a klímaegyezmény szövegét egy már meglévő egyezmény függelékébe helyezték el, ezért az Egyesült Államokban nem kellett szenátusi jóváhagyás, elég volt egy elnöki rendelet az elfogadásához. Más országokban, például Magyarországon viszont a törvényhozás ratifikálta a megállapodást, ez a különbség pedig akár teret is nyithat a jogi támadásokra.

A párizsi klímamegállapodást nagyon hosszas tárgyalások előzték meg, míg végül a Föld országainak döntő többsége kötelezettséget vállalt a fosszilis energiahordozók kivezetése, a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése és a globális felmelegedés legfeljebb 2 Celsius-fok, de lehetőség szerint 1,5 fok alatt tartása mellett.

Ezek nem teljesíthetetlen, de nem is könnyen teljesíthető célok. Épp a héten jelent meg egy jelentés arról, hogy hiába indult be újra a gazdasági növekedés a világban, a szén-dioxid-kibocsátás harmadik éve nem növekedett, elsősorban a kínai gazdaság lassulása és a szénfogyasztás csökkenése miatt. De az is igaz, hogy az ENSZ friss elemzése szerint az országok önként vállalt korlátozása nem is feltétlen elég, ha tartani akarják a maximum 2, de inkább 1,5 Celsius-fokos melegedést, további jelentős kibocsátás-csökkentésre lenne szükség.

„Nagyon sok munka van még hátra és mindez nem jelenti azt, hogy a jövőben nem lennének katasztrófák. De legalább az emberiség jóval kisebb része fog áldozatul esni.”

– foglalta össze Ürge-Vorsatz a közvélekedést a párizsi klímaegyezmény hatásáról. De ha az amerikai kormány ezt az egyezményt aláásná, az olyan dominóhatást válthatna ki, aminek következményeit ma még felmérni sem lehet. (Arról, hogy milyen környezetvédelmi következményei lehetnek Donald Trump megválasztásának, nemrég mi is részletesen írtunk.)

Mi vár Magyarországra?

A klímaváltozás hatásai nem egységesen csapódnak le a Föld országaiban. Vannak országok, ahol már súlyos, napi szinten megjelenő problémákat okoz. Ennyiben Magyarország "szerencsés" helyzetben van, a súlyos hatások nálunk csak hosszabb távon jönnek majd elő, bár azért már ma is érezzük a nyári hőhullámok gyakoribbá válását és hosszabbodását, a téli hótakaró csökkenését, az áradások, aszályok és viharok súlyosbodását, a csapadék 7%-os lecsökkenését..

Az egyelőre mérsékelt hatások ugyanakkor problémákat is hoznak magukkal Ürge-Vorsatz szerint, mivel a klímaváltozás így nincs annyira benne a köztudatban. Ráadásul míg a gazdagabb nyugati országok megtehetik, hogy elkezdjék a felkészülést a hosszútávú hatásokra, nálunk ez sem történik meg.

Ami a hatásokat illeti: a jelenlegi számítások alapján úgy néz ki, hogy a klímaváltozás következtében a csapadék éves összmennyisége nem fog jelentősen megváltozni Magyarországon. Bár némi csökkenést már mostanáig is tapasztaltunk. De sokkal intenzívebben érkezhet majd, ezért pedig többet is visz magával, valamint kevésbé tud majd hasznosulni a mezőgazdaságban. És ahogy egyre jellemzőbbek lesznek az özönvízszerű esőzések, úgy lehet majd több áradásra is számítani.

Ehhez társul a felfokozott párolgás, ami azért is probléma, mert a talajban lévő nedvességtartalom szempontjából Magyarország elég sérülékeny. A kutatók jelentős szárazodásra, egyes területeken hosszabb távon sivatagosodásra számítanak, annak ellenére is, hogy a csapadék mértéke nem változik majd jelentősen, bár a szezonális eltolódások erősek lesznek.

További problémát jelenthet majd a biodiverzitás csökkenése. A felmelegedés hatására a kontinensen már megindult egy vándorlás, számos faj indult meg észak felé. De mivel mi hegyekkel vagyunk körbevéve, sok állat nem tud északra menekülni, ezek egyszerűen kihalhatnak, míg más fajok nem tudnak bevándorolni hozzánk délről.

Közben viszont problémát jelent az invazív fajok terjedése, az eddig itthon nem ismert mezőgazdasági járványok és kártevők megjelenése is.

Bár a levegőszennyezés általában nem látványosan jelenlévő probléma Magyarországon, de ettől még Európában a legrosszabb helyen állunk. Csak az épületekben belélegzett levegő rossz minősége évente 90 ezer életévet vesz el a magyar lakosság életéből, amit főleg a dízelmotorok túlzott aránya és a lakossági égetések okoznak. Azt pedig látni, hogy a felmelegedéssel párhuzamosan a levegőminőség csak rosszabbodni fog.

Ezek a hatások részben már megjelentek, csak mivel ingadozóan, fokozatosan érkeznek, észrevétlenül hozzájuk is szokunk.

„Mint a béka, amikor nem veszi észre, hogy forraljuk alatta a vizet és végül megfő. Lehet, hogy csak megvonjuk a vállunkat, hogy tíz évvel vagy egy generációval mintha jobb lett volna a helyzet, de az az igazság, hogy tényleg jobb volt.”

– mondja Ürge-Vorsatz, majd sorolja is a világos jeleket: a fajok vonulása már megindult, évszázados áradásokat láttunk, a hőmérséklet emelkedése nagyobb itthon, mint amit globálisan látni. Idén februárban hat fokkal volt melegebb, mint a hazai februári átlag, aminek a fűtésszámlák miatt lehet, hogy örültünk, de közben rengeteget árthat a mezőgazdaságnak.

És a globális felmelegedés súlyos társadalmi következményekkel is járhat, elég csak a migrációra gondolni. Az például, hogy 1,5 vagy 2 Celsius-fokot emelkedik-e a hőmérséklet, rengeteget számíthat a mediterrán régióban, ahol előrejelzések szerint az 1,5 fokos melegedés esetén 8 százalékkal, 2 fok esetén viszont már közel 20 százalékkal csökkenhet a csapadék mennyisége. Hogy ez a változás milyen folyamatokat indíthat el Európában, azt igazából megbecsülni sem lehet.

Ürge-Vorsatz Diána idén egy tudománykommunikációs verseny, a SCI-ndikátor zsűrijében is helyet foglal. A hazai tudományos helyzetről beszélve elmondta, míg a globális tudományos körökben már sehol nem találkozik klímaváltozás-szkeptikus hangokkal, addig Magyarországon még mindig bele lehet futni ezekbe. És nem diákoktól, hanem vezető magas beosztásban lévő tudósoktól, a közvéleményt jelentősen befolyásoló helyzetben lévő szakemberektől is.

„Azt, hogy az idősebb generációban vannak, akik még így gondolkodnak, már elfogadtam, de hogy a fiatalabb generáció tajgai között is vannak itthon, akik alig merik kimondani, hogy van olyan, hogy környezetváltozás és hogy ezt az ember okozhatja, az egészen ijesztő.”

A városokban még rosszabb lehet

Európában a hőmérséklet emelkedésének hatásai még erőteljesebben fognak jelentkezni a városokban. Nyaranta egyre jellemzőbbek lesznek a hőhullámok, a sok beton megfogja a Nap melegét, és ahogy válaszul egyre többet légkondicionálunk, azzal párhuzamosabban egyre több meleget engedünk ki az utcákra. Évente több hónapon át a nagyvárosok egyre élhetetlenebbek lesznek, katlanokká válnak majd.

Ezért lenne fontos Ürge-Vorsatz szerint a sok zöld, világos felület a városokon belül.

„Az a fairtás, ami most zajlik Budapesten, egészen elkeserítő. Sok mindent meg lehet venni később pénzért, ha rájövünk, hogy korábban valamit rosszul gondoltunk. De ivóvizet vagy nagy fákat nem.”

Ezen kívül várostervezési forradalomra is szükség van: gyalogosan és biciklivel is jól járható városok kellenek, illetve ezeket kiszolgáló infrastrukturális változások. A magyar kutató abban bízik, hogy a sofőr nélküli autók és a különféle, közösségi alapon szerveződő szolgáltatások is pozitív irányba változtathatják meg a nagyvárosok közlekedését.

A szénre nemet kell mondani

A párizsi klímaegyezményben foglalt vállalások egyik meginghatatlan alapja, hogy a szén és a többi fosszilis tüzelőanyag felhasználását végleg el kell vetni, enélkül nem lehet elérni a célokat, mondja Ürge-Vorsatz. Mert ugyan évek-évtizedek óta vannak optimista hangok, amik a szén-dioxid elnyelésére és tárolásra kigondolt rendszerek közelgő érkezéséről szólnak, de hiába telnek az évek, a sikeres projektek és ezek széleskörű elterjedése mindig váratnak magukra.

A szénerőművek visszaszorításában az elmúlt években számos ország komoly lépéseket vitt véghez: Nagy-Britannia, Németország és Hollandia mellett például Kínában is történek előrelépések és ebbe az irányba hatott volna Barack Obama Clean Power Plan névre keresztelt klímaprogramja is, amit Trump most felfüggeszthet.

Pedig a kormányzati példáknak fontos szerepe van, annak ellenére is, hogy az elmúlt években a legnagyobb energetikai szereplők is egyre inkább nyitottak a megújuló, alternatív energiaforrások felét. A német óriásvállalat, az RWE épp nemrég vágta ketté magát, az egyik cégbe került az atom- és a szénenergia került, míg a megújuló energiák és az innovatív energiaszolgáltatások egy új vállalat irányítása alá tartoznak. Hasonló folyamatok zajlanak más energetikai óriásoknál is.

„De bármennyire is indultak be ezek a gazdasági folyamatok, még nagyon törékenyek. És a kérdés az, hogy ezeket mennyire tudja más irányba terelni egy új amerikai vezetés.”

– mondja el Ürge-Vorsatz, aki személy szerint szkeptikus biztos megoldásként emlegetett energiaforrással, az atomenergiával szemben is. Elsősorban nem is biztonsági, hanem morális szempontok miatt. A használt fűtőelemek és a radioaktív hulladék tárolása ugyanis még mindig nem megoldott kérdés, az atomenergia használatával ezzel akkora terhet és felelősséget rakunk a későbbi generációk vállára, amihez nem lehetne jogunk.

Passzív házak és passzív fogyasztás

A határozott kormányzati fellépés ugyan nagyon fontos, de önmagában nem elég. A kívánt környezetvédelmi célok eléréséhez arra is szükség van, hogy a társadalmakon belül végbemenjen egy szemléletváltozás: az emberek maguk is fontosnak érezzék ezeket a kérdéseket és elvárják ezt a kormányuktól és a vállalatoktól is.

Az egyik kiemelt terület, ahol komoly eredményeket lehetne elérni kellő odafigyeléssel, az az otthonaink energiafelhasználása: Ürge-Vorsatz elmondása szerint az Európai Unió tagállamaiban az összes energiafelhasználás nagyjából fele megy el fűtésre és hűtésre, és a becslések szerint ennek a 80 százalékát egyszerűen kidobjuk az ablakon. Ez óriási pazarlás és az épületállomány alapos, úgynevezett mélyfelújításával rengeteg energiát lehetne spórolni.

Ugyanis a kis javítások, az egyszeri nyílászárócserék nem sokat segítenek Ürge-Vorsatz szerint, ezekkel csak belakatoljuk az energiaszegénységet. Olyan megoldások kellenének, melyek az épületek egészének energiaigényét rendszerszinten minimalizálják. Ezek a megoldások az új épületek esetén már versenyképesek, a felújításoknál viszont jelenleg még meglehetősen nagy beruházásigényűek, és ez az árbeli különbség csak évtizedes léptékben térül meg felújítások esetében.

Egy újépítésű ingatlan esetében ugyanis kisebb az a különbség, ami rárakódik a költségekre az energiatakarékos szemlélet miatt. Jól mutatja ezt az is, hogy az elmúlt években óriásit robbant itthon a passzívház-mozgalom, komoly piac jött létre és óriási tudás halmozódott fel.

Egy felújítás esetében viszont már jobban érezhető a különbség, például mert alapesetben nem szokás ilyenkor építészt megbízni, de egy alapos, energiatudatos átalakításnál ez elkerülhetetlen. Ráadásul mivel egy ilyen átalakításnak viszonylag hosszú a megtérülési ideje, sok szereplő számára nem is tűnik racionális befektetésnek.

De Ürge-Vorsatz szerint társadalmi szempontból nagyon fontosak lennének ezek a beruházások, amik ráadásul már az épület renovációs ciklusán belül megtérülhetnek. Ennek beindításához viszont biztosan szükség lesz a kormányok és az EU klímafinanszírozási mechanizmusainak segítéségre.

Az energetikai változtatások mellett pedig szükség van a fogyasztáshoz való hozzáállásunk megváltoztatásához is:

„Nem azt várjuk el az emberektől, hogy mostantól ne egyenek, fűtsenek, közlekedjenek vagy világítsanak. Hanem például hogy tudatosan vásároljanak. Azaz ha lehet, főleg tudatosan ne vásároljanak. Például lássák be, hogy semmi szükségük nincs félévente egy új mobiltelefonra.”

– mondja Ürge-Vorsatz, aki szerint ugyan lehet mondani, hogy az ipar és a mezőgazdaság a legnagyobb károsanyag-kibocsátó, de mindennek nem sok értelme van, hiszen a fogyasztási szokásaink nélkül a termelési gyakorlatok sem úgy néznének ki, ahogy.

Ezért is képmutató az a magatartás, amikor a környezetszennyezésről beszélve egyből Kínára kezdünk el mutogatni, hogy ott micsoda szörnyű állapotok vannak. Ami igaz ugyan, de a nyugati társadalmak fogyasztói kultúrája nélkül nem ez lenne a helyzet Kínában sem.

„Sokkal okosabban kell növelni a jólétet. Például annak a felismerésnek a révén, hogy a jólét nem ugyanaz, mint a fogyasztás, és hogy az, hogy a GDP nő és nő, az nem azt jelenti, hogy a jólétünk és boldogságunk nőne.”

Ürge-Vorsatz mindezekkel együtt optimista, az energetikai és az azzal párhuzamosan zajló információs forradalom és a sharing economy különféle válfajai szerinte világszerte szétteríthetnek olyan fejlődési lehetőségeket, melyek jóval kisebb kibocsátással járnak.

Azt is látni, hogy az elmúlt években a nyugati világban egyre nagyobb teret kapnak a hasonló ötletek: az élelmiszerpazarlás elleni lépések, a svéd ötlet a javító/szerelőszektor felpörgetésére, a nemnövekedés mozgalmának különféle leágazásai mind ilyen irányba hatnak.

Ehhez nincs jogunk

De nem csak a nyugati országokban mutatkozik komoly igény a változásra. Az IPCC-ben betöltött munkája miatt Ürge-Vorsatz rengeteget utazik a világban és azt tapasztalta, hogy a klímaváltozásnak jobban kitett fejlődő országokban óriási az érdeklődés az alternatív, zöld megoldások felé. Míg korábban sokszor azt lehetett tapasztalni, hogy ezeknek az országoknak a kormánya egyszerűen csak a nyugati világtól várt pénzt a problémáik kezelésére, ma már más a helyzet.

November elején például Vietnamban járt, ahol a miniszterelnökkel tárgyaltak és ahol nemsokára ötezer fős konferenciát rendeznek a klímaváltozás hatásairól és a lehetséges lépésekről. Hasonló hozzáállás van jelen Ázsia több országában is: ezeken a helyeken már a kormányok szintjén nagyon komolyan veszik a klímaváltozás jelentette kihívást, mivel megértették, hogy mekkora a tét.

Marrakeshben, az idei Klímacsúcson például 48 dinamikusan fejlődő ország kötelezte el magát, hogy az évszázad közepére 100%-ban megújuló energiából fogja ellátni az országa energiaigényét.

A klímaváltozásról való globális gondolkodást bonyolította az is, hogy egyes országokat, de sokszor egy országokon belüli különböző régiókat is máshogy érintenek majd a hatások. Ahogy lesznek vesztesek, úgy a rövidtávú folyamatoknak lesznek nyertesei is: Kanada vagy Oroszország egyes részei például most válhatnak lakhatóvá, mezőgazdaságilag felhasználhatóvá.

Ürge-Vorsatz elmondása szerint ezért is zajlott komoly vita a párizsi klímamegállapodás megkötése előtt a világ szakemberei és diplomatái között. A klímaváltozással szembeni fellépés ugyanis három tényezőből áll össze: mérséklődés/alkalmazkodás, ha pedig ez a kettő csődöt mondott, akkor szenvedés. A helyzetértékeléskor mindig ezeknek az aránya a kérdés, de ez nem csak tudományos, hanem etikai kérdés is.

„Ha másfél fokban állapítjuk meg a melegedés maximum kívánatos értékét, az kinek jó valójában? A társadalmak, a gazdasági és természeti rendszerek folyamatos változásokon mentek keresztül az emberiség történelme során, ezért kérdés lehet az is, mennyire kell megpróbálni valamit konverzálni, csak azért, mert mi így szoktuk meg, nekünk ez kényelmes.”

– mondja Ürge-Vorsatz. Végül egy etikai állásfoglalás volt az, ami összekötötte a Föld országait és a 1,5 - 2 Celsius-fokos határ felé terelte a megegyezést:

„Az a belátás, hogy nincs jogunk ahhoz, hogy teljes országokat elmossunk a Föld színéről.”

(Felső kép: Christopher Furlong/Getty Images, címlapi kép: Kisbendek Attila/AFP)