A világ egy része elkezdte komolyan venni az alapjövedelmet
2016 április 27., 22:31
A változás legnagyobb gátja: elképzelni sem tudjuk, hogy lehetne másképp
A héten zajlik Budapesten az ötödik Nemzetközi Nemnövekedés Konferencia, ahova a világ számos részéről érkeznek a résztvevők, hogy arról beszéljenek, milyen lenne egy nem a növekedés fogalma köré felépített világban élni.
A mozgalom egyik ismert szerzőjével, a francia, de egy ideje már Magyarországon élő Vincent Liegey-el nemrég a Verde készített interjút, mi most konferencia egy másik szervezőjével, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatójával, Köves Alexandrával beszélgettünk.
Ha egyszer rákérdezel, nincs megállás
Köves a mai napig nincs könnyű helyzetben, amikor először kell valakinek elmagyaráznia, mi az a nemnövekedés. A fogalom egyszerre takar egy kutatási területet, egy filozófiát, egy mozgalmat és egy életmódot is. Ezek mögött pedig egész biztosan ott van egy személyes szinten megjelenő személetváltás: amikor az ember ráébred arra, hogy valami nincs rendben azzal, ahogy eddig az életét élte.
Ez a váltás Köves életében is végbement: korábban uniós fejlesztéspolitikával foglalkozott, jól menő állása volt, az első és a második nemzeti fejlesztési terv összeállításánál és végrehajtásánál is végig jelen volt.
„Mindenki a legjobb szándékkal ment ebbe bele, mondtuk, hogy a társadalmi fejlesztésekhez sok idő kell, és majd látni fogjuk az eredményeket. De ahogy egyre több pénzt költöttünk el uniós fejlesztésekre és ott voltam végig a tűz közelében, egyre inkább azon kezdtem el gondolkodni, hogy az, amit csinálunk, vezet-e bárhova is.”
Köves példaként egy apró baranyai települést hoz, ahol a lakosság 99 százaléka roma és ahova foglalkoztatáspolitikai beavatkozásként, társadalmi fejlesztés keretében képzéseket tartottak, kiképezték a lakosság egy részét különféle munkákra. Majd amikor ez megvolt, akkor azt tudták mondani nekik, hogy most már van végzettséged, dolgozz és ha lehet, akkor mindezt az elsődleges munkaerőpiacon.
Ahogy közben megismerte a helyi körülményeket, úgy lett világos a számára, hogy azon a településen nem lesz elsődleges munkaerőpiac és ezen ezek a képzések sem segítenek semmit.
„Egyszer csak úgy éreztem, meg kell kérdőjeleznem az alapvetéseket, hogy az-e a fejlődés, amit annak neveztünk. És ha egyszer ezt megkérdőjelezed, akkor hirtelen a fejlesztéspolitika fogalma is üressé válik. Hittem valamiben, azt gondoltam, hogy amit csinálunk, az vezet valahova, de amikor ebben elbizonytalanodtam, akkor éreztem, hogy ki kell szállnom.”
Nem hangzik jól a nemnövekedés
A fejlesztéspolitikával való szakítás után annak kitalálása következett, hogy hogyan tovább. Miközben Köves a felmerült kételyein gondolkodott, több irányba is tapogatózott, így talált rá az ökológiai közgazdaságtanra, és ezen belül a nemnövekedés kutatási területére és később mozgalmára.
A nyugati országokban egyre nagyobb népszerűbb mozgalom lényege nem adható vissza egyetlen definícióval: egyszerre tartozik ide a világ nagy rendszereinek működéséről szóló elméleti kritika és a mindennapi életünk alakítására vonatkozó gyakorlati tanácsok is.
Ráadásul a fogalom magyar fordítása nem is túl szerencsés, ismeri el Köves, mert olyan, mintha valamivel szemben határoznák meg magukat.
„Nem azt szeretnénk, hogy a világon mindenhol álljon le a növekedés. Vannak olyan országok, régiók, társadalmi csoportok, ahol teljesen nonszensz lenne ezt elvárni, hiszen még nem jutottak el egy olyan szintre, ahol egy tisztességes emberi élet alapjait lehet biztosítani.”
Ehelyett arról beszélnek, hogy nem önmagában kéne keresni a növekedést és szemmel láthatólag nem is működik, ha a társadalomban és a gazdaságban minden ez alá van rendelve. A mozgalom képviselői szerint számos fogalmunk újradefiniálására lenne szükség. Közösen kéne kitalálnunk, mit értünk munkán, szükségleten, pénzen, mire használjuk a tudományt, hogyan képzeljük el a politika működését.
„Ezeken a válaszokon múlik minden. A legnagyobb gátja minden változásnak, hogy el sem tudjuk képzelni, lehetne másképp.”
A robotok segíthetnek
A nemnövekedés legtöbb képviselője általában a közösségek szintjén keresi a megoldásokat, de Kövest elsősorban a személyes szint foglalkoztatja, szerinte a jelenlegi négyes válságról, azaz a gazdasági-társadalmi-környezeti és a képviseleti demokrácia válságából is az emberképünk újrafogalmazásán át vezethet ki az út.
„A jelenlegi társadalmunk a racionális, önérdekérvényesítő, önző és versengő ember képére épül fel. És senki nem állítja, hogy ezek a tulajdonságok ne lennének meg az emberben. Csak nem kizárólagosan ezek vannak. Él bennünk egy erős altruista oldal is, de a társadalom működése nem ad kellő teret ennek.”
A mozgalom képviselői szerint elképzeléseik azért sem puszta fantazmagóriák, mert a világ is ebbe az irányba halad: az egyre inkább terjedő automatizáció, a robotok megjelenése miatt ugyanis épp a szemünk előtt alakul át a globális munkaerőpiac, ahonnan rövid időn belül rengeteg ember szorulhat majd ki. Ez a váltás pedig komoly társadalmi változásokat is hozhat magával.
A jelenleg élő emberfogalomhoz szorosan tapad hozzá a protestáns etika munkafogalma: aki nem dolgozik, ne is egyék. Köves szerint ezt feszítheti majd szét a jelenleg zajló átalakulás. A technológiai változások megteremthetik – sőt már meg is teremtették - a feltételeit annak, hogy az alapvető szükségletekhez mindenki hozzájuthasson. Ehhez azonban elengedhetetlen egy igazságosabb elosztási rendszer kialakítása.
A leggyakoribb ellenérv ezzel a vízióval szemben, hogy egy ilyen világban senki nem lenne ösztönözve a munkára és ezért végül senki nem is dolgozna. De Köves ezzel nem ért egyet:
„Nekem meggyőződésem, hogy ez nem így lenne. Ha a munka nem negatív kontextusban jelenne meg, ha nem elszenvednénk a munkát, hanem az emberi élet kiteljesítéséről szólna, akkor nagyon sokan szívesen dolgoznának.”
Nem ilyen jövőt akarunk
Amikor először mesél valakinek a nemnövekedésről, Köves rendszeresen azt a reakciót kapja, hogy álmodozzon csak tovább. De a második gondolat viszont már az szokott lenni, hogy de jó lenne ilyen világban élni.
„Sokat elmond a társadalom állapotáról, hogy ezek nem bonyolult, átláthatatlanul összetett gondolatok, és mégsem tudjuk elképzelni, hogy lehetne alternatívája annak, ahogyan most élünk. Beletespedünk abba, ahogy van a világ és azt gondoljuk, maximum felülről lehetne ezen változtatni.”
A Corvinuson jövőkutatással foglalkozik, olyan kísérleteket végeznek, melyben a résztvevőknek azt kell elképzelniük, milyen világban szeretnének élni 20-30-40 év múlva, majd a végcélt kitűzve kell kitalálniuk, mi mindent kéne tenni addig, hogy elérhessék azt.
A válaszok alapján két tényező van, ami nagyon sokaknál megjelenik: az emberek többsége számára nagyon fontos az egyéni szabadság, szabadon akarnak dönteni arról, hogyan élik az életüket. Emellett viszont mindezt egy igazságosabb és egyenlőbb társadalomban képzelik el.
„Vegyék tiszteletbe, hogy egy egyéniség vagyok saját elképzelésekkel. Cserébe ugyanakkor hajlandó vagyok ezt egy közösségben kiélni és beszélni a korlátokról, amiket a közösség támaszt a szabadságommal szemben.”
Az életünk személyes szinten zajló újragondolása csak az első lépés a nemnövekedés mozgalom képviselői számára. A cél az, hogy mindez továbbszivárogjon a felsőbb szintekre is: hogy a vállalatok és a politika is az újraértelmezett fogalmak mentén kezdjen el működni.
Ez az a pont, ahol a nemnövekedés koncepciója sokak számára végleg utópiába csap át. A személyes szinten megélt gondolkodásbeli változás még felfogható, de hogy a nemnövekedés szolidarisztikus elvei szerint kezdjenek el működni a cégek és a pártok, az már jóval nehezebben képzelhető el sokaknak. De Köves szerint a kulcs abban rejlik, hogy legyen elég ember, aki valami mást akar:
„Képzeljük el ezt a rendszert, amiben élünk, úgy mint egy hálózatot, amiben a gazdasági, a társadalmi és környezeti szereplők nagyon szoros kötésekben állnak egymással. És ebben a felállásban ha valamelyik szereplő olyat tesz, amivel sérti a többiek érdekeit, akkor az könnyen visszahathat rá.”
És hogy nem csak absztrakt modellről van szó, azt jelzi, hogy az elmúlt években egyre több példát lehetett látni, hogy nyugati országokban komoly bojkottok szerveződtek egyes vállalatok ellen, melyek megsértettek társadalmi vagy környezeti normákat. Lassú változás ez és egyelőre a globális fogyasztás kis szeletét érinti, de attól még létező trend: egyre több olyan felelős fogyasztó akad, aki elvárja, hogy a vállalat, melynek termékét vásárolja, maga is felelősen járjon el.
És ezzel párhuzamosan, ha egyre több ember lesz, akik számára ezek a szempontok elvárásként jelennek meg, úgy jelenhetnek meg és erősödhetnek meg azok a politikai mozgalmak is, melyek ezeknek a szempontoknak a képviselését ígérik.
Ennek köszönhetően pedig társadalmi vita indulhat olyan kérdésekről, mint mondjuk a feltétel nélküli alapjuttatás, ahogy ezt már látni is Finnországtól Hollandián át Svájcig. De a nemnövekedés képviselői hasonlóan pozitív fejleménynek látják a Nyugat-Európa országaiban szerte elindult vitát a munkaidő csökkentéséről is.
Köves szerint pedig lassan annak is eljöhet az ideje, hogy párbeszéd induljon a jövedelemplafonról. Bár ő maga is nagyon szereti a labdarúgást, de pont az ott zajló üzletek bizonyítják, hogy egyes szektorokban mennyire elszakadt már a gazdaság a valóságtól, alig felfogható összegekért váltanak klubot a játékosok, melyek mögött már csak virtuális pénz áll.
Nem egyszerű lemondás
Van pár ellenvetés, ami szinte azonnal felmerül, ha a nemnövekedés víziói kerülnek szóba. Például hogy az a világ, melyben jelenleg élünk Európában, minden technológiai lehetőséggel és szabadságjoggal együtt, elképzelhetetlen lenne az elmúlt 200 év folyamatos gazdasági növekedése nélkül.
És ezt a nemnövekedés mozgalom képviselői sem vitatják. Ahogy Köves szerint azt sem, hogy a kapitalizmusnak ne lettek volna hatalmas vívmányai. Ugyanakkor szerinte látni kell, hogy megváltozott a világ, és lehet, hogy eljött az ideje bizonyos alapvetések megkérdőjelezésének.
„Amit mi mondunk, az az, hogy a jelenlegi rendszerben elértük a társadalmi és környezeti határainkat és el kéne kezdeni gondolkodni azon, hogy mi másra lehetne még felfűzni az életünket.”
- mondja Köves, aki John Maynard Keynest idézi, aki már a 30-as években azt jósolta, hogy a technológiai fejlődés el fogja majd érni azt a szintet, amikor az embereknek új elfoglaltság után kell nézniük, és nem feltétlenül a munka fogja kitölteni az idejüket.
Ezek a felismerések nem újak, és évtizedek óta léteznek mozgalmak, melyek megpróbálnak ezekre válaszokat adni. De Köves szerint sokan, például a zöld mozgalmak többsége, elkövették azt a hibát, hogy csak negatív üzeneteket fogalmaztak meg: ne fogyassz, ne tedd ezt és ezt, mondj le bizonyos dolgokról, és akkor jobb lesz.
„Látom ezt a hallgatóimon is: amikor elkezdek zöld dolgokról beszélni, azonnal bezárkóznak. Mintha ezzel a témával nem tudnának mit kezdeni. Van ebben egy adag bűntudat, ragaszkodás a status quo-hoz és hogy nem tudják, máshogy hogyan illeszkedhetnének be a társadalomba.”
A nemnövekedés képviselői éppen ezért nem azt akarják megmondani, hogy mit ne csináljanak az emberek, hanem a mindennapok életéhez kínálnak alternatív megoldásokat.
„És az ilyen alternatíváknak lehet része aztán az, hogy bizonyos dolgokról végül lemondasz, de ez nem tisztán lemondásként jelenik meg, hanem a több szabadidőben, az erősebb társadalmi kötelékekben, a jobb emberi kapcsolatokban is.”
Mi jön a válság után?
Az Köves szerint is egyfajta privilégium volt, hogy több évnyi uniós munka után megengedhette magának, hogy vegyen egy nagy levegőt és kitalálhassa, mivel is akar foglalkozni a továbbiakban. És az is világos, hogy sokak számára Magyarországon egy ekkora váltás nem fér bele az életükbe. Abban azonban biztos, hogy sokkal többen vannak, akik megtehetnék mindezt, mint ahányan megteszik, másrészt pedig ennél jóval alacsonyabb küszöbű lépésekkel is lehet komoly változásokat elérni.
A konferenciával párhuzamosan zajlik a héten a nemnövekedés hete is, ahol több helyszínen és egy rakás programon keresztül mutatják be, hogy milyen alternatív lehetőségek elérhetőek már jelenleg is Budapesten: a sharing economy különféle verziói mellett a közösségi és önkéntes munka, a közelben termelők támogatása, a városi kerékpáros közlekedés felkarolása is mind ide tartozó téma.
Ezekkel a szervezőknek az is a céljuk, hogy mindenkinek mutassanak lehetőségeket arra, hogyan lehet akár egy kicsit módosítani az életükön, elindulva a nemnövekedés felé. Az persze személyenként változik, hogy ki mikor mondja azt, hogy változtatni szeretne és hogy ki milyen módját tartja ennek megfelelőnek. Köves szerint hibázna a mozgalom, ha megpróbálná bárkinek előírni, hogy mivel szálljon be a közösbe.
„Az már eredmény, ha elkezdünk azon gondolkozni, hogy mi az életünk értelme, mi a legfontosabb a számunkra, honnantól érezzük magunkat egzisztenciálisan biztonságban.”
– mondja erről Köves, aki szerint ha ezekre van egy válaszunk, akkor utána már el tudunk kezdeni gondolkozni azon, hogy tényleg akarunk-e heti 10 órával többet dolgozni csak azért, hogy még valamit megvehessünk, vagy tudunk húzni egy határt és azt az időt már családunkra, barátainkra fordítjuk. Ugyanígy, ennek köszönhetően felmérhetjük saját felelősségünket is és dönthetünk arról, hogy mondjuk önkéntes munkaként valamit visszaadunk a társadalomnak.
A nemnövekedés mozgalom közép- és hosszútávú célja, hogy valós alternatíváját tudja nyújtani a rendszernek, amiben jelenleg élünk. És a képviselői azt látják, hogy egyre nagyobb igény mutatkozik egy másik útra, egyre több embernek van elege abból, ahogy a dolgok mennek a világban.
Az persze Köves elmondása szerint is nagy kérdés, hogy végül mekkora válság kell ahhoz, hogy egy ilyen szintű hozzáállásbeli változásra tömegesen álljanak készen az emberek.
„Ha optimista vagy, azt mondod, hogy lehet az emberek még a teljes összeomlás előtt rájönnek, hogy szükségük van egy alternatívára. Mi jelenleg azon dolgozunk, hogy ha meg lehet előzni ezt az összeomlást, előzzük meg, ha meg nem, akkor legyen készen valami, amire utána vissza lehessen huppani. Ne akkor kezdjünk el gondolkodni, hogy mit csináljunk.”
A nemnövekedés kérdésfelvetései egy ideje felbukkantak Magyarországon is, bizonyos egyetemi képzések során is bele lehet futni ezekbe. De persze mindez egyelőre nagyon messze áll még a főáramtól.
„Pont ez az, ami izgalmas: van egy főáram és annak a megkérdőjelezhetetlen alapvetései, amiket senki nem piszkál. Amikor jön egy válság és recsegni kezd minden, az első válaszokat még paradigmán belülről keresik. De ilyenkor megszületnek az alternatív paradigmák is, melyek az összeomlás után a főárammá válhatnak. A nemnövekedés mozgalomként, kutatási területként és filozófiaként egyike az ilyen paradigmajelölteknek. Amikor belátjuk, hogy a válságok nem megoldhatóak a főáramon belül, akkor valami másnak kell jönnie majd.”
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.