A médiahatóság elnöke is kiborul, ha nem arról kérdezik, amiről szeretné

„Ez egy gyerekeknek szóló ünnepi kérdés, aminek semmi köze a Népszabadsághoz."

Remegő hangon szólt utánunk Karas Mónika, a Médiatanács elnöke szerdán délben Debrecenben, miután a magyar nyilvánosság aktuális kérdéseiről próbáltuk megtudni a véleményét. Karas azt kifogásolta, hogy a

debreceni Bűvösvölgy médiaértés-oktató központ

átadásán mentünk oda hozzá, illetve hogy nem a Bűvösvölgy elindításáról akartuk kérdezni.

A Bűvösvölgy egyébként nem rossz ötlet, sőt nagyon is fontos, hogy a gyerekeket minél fiatalabb korukban megtanítsák arra, hogyan kell használni a médiát. Arról is szól,

  • hogy ha Facebookon ismeretlenül rájuk ír valaki, akkor például ne küldjenek magukról fényképet;
  • hogy tisztában legyenek vele: amit egyszer felraktak az internetre, az nagyon nehéz onnan leszedni, legyen bármilyen kínos is;
  • hogy amikor névtelenül, mondjuk kommentben kínozzák egymást az emberek, annak a való életben is nagyon súlyos következménye lehet.

De persze a médiaértés a hagyományosabb értelemben vett médiára, újságokra, tévékre, rádiókra is vonatkozik. Ezt nem én állítom, Karas Mónika Médiatanács elnök beszélt a köszöntőjében arról, hogy a gyerekeknek látni kell a valóságot egy átszerkesztett hír mögött, olvasni a sorok között, tudni, hogy milyen törvényszerűségek mentén készül egy médiatartalom. Karas egyáltalán nem minősítgette a médiát vagy a nyilvánosságot, csak azt mondta, hogy fontos a média fogyasztójának tisztában lenni a készítők motivációival, és kritikusan fogadni minden információt. A központ különböző termeiben rendezett bemutatók ezek a témákról szóltak, például, hogy az objektivitás vagy a többféle nézőpont, vélemény bemutatása érték a médiában.

Gyerekekkel vesznek fel egy jelenetet az NMHH debreceni Bűvösvölgy médiaértés-oktató központjában. Fotó: Botos Tamás

Az oktatóközpont megvalósítása – a bemutató alapján – kissé féloldalasra sikeredett. Egyrészt tényleg szépen költöttek a dologra, volt technika, kamerák, greenbox, ilyesmik. Másrészt klasszikus Híradós formátumban riportot vágatni, stúdióbeszélgetést imitálni 12 éves gyerekekkel nem biztos, hogy a leghatékonyabb módszer. Az ő környezetükben nem greenbox előtt felvett stúdióbeszélgetések, fontos emberekkel készített interjúk döntik el, hogy mit kell gondolni a világ dolgairól, hanem az, hogy mi mond róla Goodlike Marci vagy Cetli a Youtube-on, Szabyest az Ask.fm-en vagy Tibi atya a Facebookon. Egy kicsit korszerűbb megközelítés valószínűleg megkönnyítené a tanárok dolgát, talán olcsóbb is lenne, de ez menet közben még simán csiszolódhat, a feltételek adottak.

 Van némi ellentmondás abban, ahogy az állam az egyik kezével a média tudatos fogyasztására, a sokszínűség értékére tanítja a 12 éves gyerekeket, miközben a másikkal súlyos tízmilliárdokat költ arra, hogy egyre nagyobb részét uralja le a médiaiparnak, pártközeli üzletembereket töm állami hirdetésekkel és hitelekkel, sajtóbirodalmakat gründol, és aztán ezeken a csatornákon olyan propagandisztikus egyentartalmat tol, hogy azt még feszes kis diktatúrák is megsüvegelnék.  

Karas Mónika, a Méditanács elnöke nézi vissza, ahogy egy gyerek készített vele interjút a debreceni Bűvösvölgy médiaértés-oktató központban. Fotó: Botos Tamás

Miután a Bűvösvölgy médiaértés-oktató központ átadása nyilvános esemény volt, és egy csomó ügyben kíváncsiak is voltunk Karas Mónika véleményére, ezért az átadó kötött programja után odamentünk hozzá.

A beszélgetés több tényező miatt is aktuális volt (vagy lett volna).

December végén foglaltuk össze, hogy soha olyan sötét éve nem volt a szabad sajtónak Magyarországon, mint 2016. Azóta még annyi történt, hogy Schmidt Mária ledarálta a független Figyelőt, és a századvéges Lánczi Tamást nevezte ki főszerkesztőnek. Az is január végén derült ki, hogy a Médiatanács nem engedi az RTL-nek, hogy bevásároljon a 24.hu-t is kiadó Centrál médiacsoportba. A Médiatanács szerint ha létrejönne az üzlet, akkor az RTL olyan „véleménybefolyásolási képességet” szerezne, ami veszélyeztetné az állampolgárok  sokszínű tájékozódáshoz fűződő jogát. A döntés után írtunk a Médiahatóságnak, hogy szeretnénk interjút készíteni Karas Mónikával, de akkor nem kaptunk választ.

Karas elnökasszony, mint a videón látható körülbelül 50 másodpercig beszélt velünk, illetve mikor elindultunk kifelé a teremből, még egy mondat erejéig utánunk szólt. Egyébként ezeket a kérdéseket szerettük volna feltenni neki:

  • Mit gondol a Népszabadságnál illetve a Figyelőnél történt eseményekről? A piac, vagy a politika logikája mozgatta az eseményeket?
  • Jó-e a magyar nyilvánosságnak, amikor egymás után sorozatban állami forrásból vásárolnak meg újságokat, tévéket, rádiókat, majd az állami pénzen szerzett média hirtelen a kormány üzeneteit kezd közvetíteni?
  • Tisztában van vele, hogy jelenleg ki a Mediaworks tulajdonosa?
  • Mennyire látja sokszínűnek a magyar médiát?  
  • Mennyire látja sokszínűnek, jól működőnek a magyar közmédiát?
  • Konkrétan milyen szempontok mondatták a Médiatanáccsal, hogy ha az RTL megveszi a Centrált, akkor csökken a sokszínűség a magyar médiában?
  • Mi fenyegeti jobban a magyar nyilvánosság sokszínűségét: amikor az RTL megveszi a Centrál Médiát, vagy amikor másfél év alatt végigvitt akvizíciók eredményeként ugyanaz a kormánypárti tartalom tölt meg tucatnyi, korábban politikai értelemben többé-kevésbé független újságot?

(Fotók és videó: Botos Tamás)

;