• Hiába szivárog ki egyre több minden az orosz titkosszolgálat kiberrészlegét vezető Szergej Mihajlov és társai történetéről, a sztori egyre zavarosabb.
  
• Az több okból is valószínűtlennek tűnik, hogy a dolognak köze lenne a Donald Trumpról kiszivárgott hírszerzőjelentéshez, vagy a Demokrata Párt elleni hackertámadáshoz.
  
• Például azért, mert ez esetben Mihajlovék letartóztatása nyílt beismerés lenne.
  
• A legvalószínűbbnek most az tűnik, hogy egy, Putyinnak kimondottan kellemetlen hackercsoport lehetett az akció célpontja.
  
• De annyira sok az ellentmondás, és annyira teátrálisra sikerült a fővádlott letartóztatása, hogy az embernek önkéntelenül is a klasszikus koncepciós perek jutnak az eszébe.
  
• Mit tudunk? Nem sokat!
  

Mielőtt mélyebben belemennénk a történetbe, érdemes az eszünkbe vésni Max Seddon, a Financial Times moszkvai tudósítójának a megfigyelését. "Az orosz sajtó gyakran közöl névtelen titkosszolgálati forrásokra hivatkozó értesüléseket. Ezek egy része nyilvánvalóan a Kreml sugallatára születik, mások az egymással is rivalizáló funkcionáriusok közti véleménykülönbségekről árulkodnak, olykor pedig a közvélemény szándékos megvezetése lehet a szándék. És van, amikor a három cél keveréke".

Különösen igaznak tűnik ez egy olyan történetben, amelynek fő forrásai között ott van

• az orosz hatalommal bensőséges baráti viszonyt ápoló orosz bulvárkonglomerátum, a Life News;
  
• Az a Cargrad TV, aminek a Kreml-közeli milliárdos, az oroszok ukrajnai háborújában nyakig benne levő Konsztantyin Malofejev a tulajdonosa, és aminek a vezetésében ott van az új orosz rend zavaros vezérideológusa, Alekszandr Dugin is;
  
• Vagy a gyakran titkosszolgálati információk birtokába jutó obskúrus webszájt, a Rosbalt, ami ahhoz a Viktor Cserkeszovhoz köthető, aki Putyin helyettese volt az FSZB-nél, és aki már a leningrádi években is Putyin bizalmi embere volt;
  

és amiben olyan alakok kavarnak, mint Pavel Vrubljevszkij, aki 2009-ben az orosz hírközlési minisztérium spam-ellenes csoportjának tagjaként saját üzletfele, Igor Guszev ellen folytatott nyomozást. Sikerest, amennyiben sikernek vesszük, hogy 

Guszev kiszorítása után ő vette át a helyét, mígnem 2011-ben őt magát is bebörtönözték, 

mert DDoS-támadást indított hitelkártyás fizetéseket bonyolító cége, a Chronopay egyik riválisa, az Assist ellen.

Indokolt tehát némi távolságtartással kezelni a történetet, még ha amúgy olyan vonzó részletekben is gazdag, mint a KGB-utód FSZB kiberbűnözés elleni részlegét vezető Szergej Mihajlov leginkább a sztálinizmus legdurvább időszakát feldolgozó játékfilmbe illő letartóztatása. Mihajlovot a kevés megmarad független sajtótermék egyike, a Novaja Gazeta értesülései szerint egy titkosszolgálati vezetői értekezletről, kollégái, az orosz kémelit szeme láttára vezették el fejére csuklyát húzva, hogy aztán hazaárulással gyanúsítsák.

A Gazeta meg nem nevezett forrásaira hivatkozva akkor azt állította, hogy Mihajlov szolgáltathatott adatokat az amerikai hírszerzésnek Vlagyimir Fomenko tárhelyszolgáltatójáról, a King Serversről. Arról a cégről, amelynek a szervereit az FBI 2016. augusztus 18-án kiadott riasztása alapján a ThreatConnect kiberbiztonsági cég az arizonai és illinois-i állami választási irodák adatbázisai elleni támadás forrásaként azonosított.

Fomenko mentora, a cikk elején már említett kavarógép, Pavel Vrubljevszkij már jóideje azzal gyanúsítja Mihajlovot, hogy az FBI embere. Mihajlov és helyettese, a hackerből lett hírszerzőtiszt, Dmitrij Dokucsajev letartóztatása után más orosz orgánumok is azt írták, hogy a hazaárulással vádolt kémek a CIA-nak szivárogtattak. A beszámolók szerint Mihajlovék ellen a ThreatConnect jelentése után kezdtek nyomozni.

Hülyék lennének beismerni

Mivel a letartóztatás és a vádemelés időben nagyon közel esett az amerikai választás befolyásolására tett orosz titkosszolgálati próbálkozásokról és a Demokrata Párt elleni hackertámadásról kiadott amerikai titkosszolgálati jelentéssel és az azok miatt elrendelt amerikai szankciókkal, adná magát a feltételezés, hogy a történtek összefüggnek.

Ezt a feltevést mégis elvethetjük, mert ez esetben Mihajlov és Dokucsajev letartóztatása nyílt beismerése lenne a kavarásnak. Ez pedig merőben eltérne a putyini hatalom kommunikációs stratégiájának, amely rendre áldozatként próbálja beállítani Oroszországot, akár a legnyilvánvalóbb tényekre is fittyet hányva. Így lehet például az orosz nyilvánosságban Kelet-Ukrajna orosz megszállásából a fordítottja, egy Oroszország meghódítására indított NATO-akció.

"Ilyen rangú ügyeknek semmi közük se lehet az abszurd vádaskodáshoz. Mint már mondtuk, kategorikusan visszautasítunk minden olyan feltételezést, amely szerint Oroszországnak része lehetett bármilyen hackertámadásban. A gyanúsítottakat hazaárulással vádoljuk, más vádak nincsenek az ügyben" - reagált a feltételezésekre Dmitrij Peskov, Putyin szóvivője.

A CIA-s szálat egy az ügy részleteit ismerő ügyvéd, Ivan Pavlov is tagadta az állami hírügynökségnek, a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában. "Nem is említik a CIA-t az aktákban. Csak az országot említik. Igen, Amerikáról beszélnek, nem a CIA-ról" - mondta.

Mint a mesében

Az orosz vezetésnek kifejezetten kellemetlen CIA-s, amerikaiválasztás-hackelős narratívával szemben a Cargrad TV kínált alternatívát, amely szerint Mihajlov kapcsolatban állt az orosz hatalmasoknak kisebb, de gyakori kellemetlenségeket okozó hackercsoporttal, a Dingidungival. (Dingidungi, oroszul Saltaj-Boltaj az angol mondókában szereplő Humpty Dumpty orosz neve. A mondóka felbukkan Lewis Carroll meseregényében, az Alice Tükörországban is, ennek pedig lesz még jelentősége.)

A Dingidungi legendás akciói közé tartozott Vlagyimir Putyin 2014-es újévi beszédének idő előtti kiszivárogtatása. Ami önmagában inkább csak kellemetlen volt, de egyben erőfitogtatás is, mert jelezte, hogy a Kreml legbelsőbb köreihez is hozzáférhetnek. 2014. augusztus 14-én pedig az exelnök-miniszterelnök Dmitrij Medvegyev Twitter-fiókját törték fel és posztoltak a nevében lemondásról, az orosz kormány ténykedése miatt érzett szégyenéről, illetve arról, hogy Putyin téved, a hatalom pedig elvesztette a józan eszét. De nyilvánosságra hozták Putyinhoz közeli üzletemberek, illetve az ukrajnai oroszbarát szakadárok egyik vezére, az MH17 lelövésében is érintett Igor Sztrelkov levelezését is.

Ezeket az akciókat minősítette "melléktevékenységnek" a Meduzán 2015-ben megjelent interjújában egy bizonyos "Lewis" (mondtam, hogy lesz még jelentősége!), aki a Dingidungi vezetőjének mondta magát. Elmondása szerint céljuk alapvetően a pénzszerzés volt. 

A megszerzett információkat zsarolásra használták, és csak azt szivárogtatták ki az interneten, amit nem tudtak pénzzé tenni. 

"Kormányzati szervektől és magánszemélyektől kapjuk az utasításokat. De azt mondjuk, hogy függetlenek vagyunk. Pedig csak az van, hogy gyakran meg se tudjuk mondani, ki az ügyfelünk. Néha csak közvetítőknek adjuk át az értesüléseket, és fogalmunk sincs, hogy ki az igazi megbízó" - mondta.

Lewist most Vlagyimir Anyikejevvel azonosítják, akiről biztosan csak annyit állíthatunk, hogy egy ideje Ukrajnában élt, de gyakran járt haza, Oroszországba is. Állítólag ő a Dingidungi vezére, legalábbis ezt állítja egy bizonyos Alexander is, akivel Seddon Lettországban találkozott Mihajlovék letartóztatása után. Seddon szerint arra ugyan nem volt mód, hogy független forrásból is megerősítse Alexander állításait, a férfi Anyikejevvel közös fényképekkel, levelezésekkel és egy, a Dingidungi által használt szerverhez való hozzáféréssel igazolta magát.

Alexander állítása szerint Anyikejev 2016 elején azt mondta, hogy lett egy meg nem nevezett tartótisztjük az orosz titkosszolgálatnál, aki vétójogot kért magának az anyagok publikálásában. Alexander szerint erre ugyan nem volt példa, de mégis azt gyanítja, hogy létezhet a titkosszolgálati kapcsolat. Szerinte ugyanis tavaly év végén Anyikejev azt mondta neki, hogy Szentpéterváron letartóztatták, és három napig őrizetben tartották Moszkvában, de a tartótisztjei beavatkozására elengedték.

Alexander azt is állítja, hogy Anyikejev december elején egy moszkvai találkozóra is rá akarta venni. Ő bizonyítékot kért rá, hogy Anyikejev szabad akaratából cselekszik, ezért egy moszkvai kávézóban készített szelfit kért tőle, amit meg is kapott. "Ez csak gyanúsabbá tette. Alapesetben ha ilyesmit kértem volna, elküldött volna a picsába" - mondta.

Működőképes, esztétikai hibákkal

Mindez szépen egybevágna azzal, amit az obskúrus hírszájt, a Roszbalt állít az ügyről. Ezek szerint Mihajlov 2016 elején jutott a Dingidungi nyomára, majd döntött úgy, hogy átveszi felette az irányítást. Ezzel még nem lett volna baj, de a Roszbalt forrásai szerint októberben, amikor a Cyber Junta nevű ukrán hackercsoport az orosz gyanú szerint a Dingidungi segítségével megszerezte az elnöki főtanácsadó, Vlagyiszlav Szurkov levelezését, átléptek egy határt. A Life News még ennél is vadabb elmélete szerint Mihajlov a kezdetektől irányította a csoportot. A Roszbalt szerint Anyikejev tárta fel a hatóságok előtt kapcsolatát Mihajlovékkal és az ügyben szintén letartóztatott Ruszlan Sztojanovval, a Kaspersky Lab kiberbiztonsági felderítőrészlegének vezetőjével.

De ennek a történetnek is vannak buktatói, kezdve azzal, hogy Anyikejevet nem ugyanabban az eljárásban vádolták meg, mint Mihajlovékat, és nem is hazaárulással. Védője, Ruszlan Kobljev szerint tagadja, hogy együttműködött volna a titkosszolgálatokkal, és csak abban valotta bűnösnek magát, hogy kiszivárogtatta politikusok magánlevelezését. Kobljev szerint az Alexander által emlegetett december eleji beszélgetés se úgy történhetett, mert Anyikejev már november óta, három hónapja börtönben van. Így pedig aligha tudott volna egy kávézóban szelfizni.

Leonyid Bershidsky szerint a történetnek aligha lehet köze a tavalyi amerikai elnökválasztáshoz, annál inkább az orosz kormány és a szolgálatában álló bűnözők közti bonyolult viszonyrendszerhez. "Nem kizárt, hogy ezek a szivárogtatások mind az FSZB dezinformációi, de a bizonyítékmorzsák együtt a történtek dingidungis narratíváját erősítik" - írja. Ez ugyanis összhangban van az orosz titkosszolgálatok normál működésével, vagyis azzal, hogy "hivatalos elfoglaltságaik mellett a hírszerzők magánjellegű akciókat is folytatnak, zsarolnak és védelmi pénzeket szednek.

Ha Mihajlovnak is volt ilyen biznisze az FSZB információbiztonsági központjában, azzal nem lógna ki kollégái közül.

De Putyin harmadik elnöki ciklusának paranoid világában Ukrajnáról és az Egyesült Államoknak szivárogtatni már megengedhetetlen" - írta.

Dingidungi a falra ült,
Dingidungi lependerült.
Jöhet a királytól ló, katona,
Nem rakják össze Dingit soha.*

Ha mást nem is, az orosz szolgálatok azt már mindenesetre elérték, hogy a Dingidungi névadója sorsára jusson. A Dingidungi weboldala november 26-án frissült utoljára, a Twitteren december 12. óta nem posztoltak. Anyikejevvel együtt letartóztatták Konsztantyin Tyepljakovot és Alexander Filjinovot is - előbbi a Seddonnak nyilatkozó Alexander szerint biztosan tagja volt a csoportnak. A többi, külföldön élő tag ellen körözést adott ki az FSZB. Alexander állítása szerint ő az utolsó, aki még szabad, és ő most Lettországtól remél menedéket.

*Tótfalusi István fordítása.