Kedd este jelent meg az a Balog Zoltán által beadott törvényjavaslat, amely gyakorlatilag lehetetlenné tenné a CEU számára, hogy eddigi formájában tovább működjön Magyarországon. Arról a CEU-ról van szó, amely a legtöbb lista szerint messze Magyarország legjobb egyeteme, a szakmában talán a legelismertebb Times Higher Education lista alapján Kelet-Európában is egyértelműen a legjobb.

Fellengzős kifejezéssel a CEU Magyarország azon nagyon kevés intézményeinek egyike, amit világszínvonalú szellemi műhelynek lehet nevezni. Talán ennél is fontosabb, hogy 25 éves működése alatt külföldi diákok, oktatók, kutatók tízezreit tudta Budapestre vonzani, akik nemcsak itthagytak nekünk egy csomó pénzt, hanem haza is vitték magukkal Magyarország jó hírét. A rendszerváltás utáni Magyarországon létrehozott dolgok közül a CEU mellett ilyen teljesítményre csak a Sziget fesztivál volt képes.

A mostani törvénytervezet azért született meg, mert a magyar kormány borsot akar törni Soros György, az egyetem alapítójának orra alá. A magyar származású amerikai milliárdos által támogatott civil szervezetek egyébként is jól jönnek a hatalmát külső fenyegetettségről hazudozva fenntartó Orbán Viktornak, de miután a Soros által is támogatott Helsinki Bizottság néhány napja Strasbourgban megnyert egy pert két bangladesi menekült javára a magyar állam ellen, az az állam különösen ideges lett. Ezt a törvényt pedig ez az idegesség és a pitiáner bosszúállás szülte.

Nem számít, hogy Magyarország legjobb egyeteméről van szó, nem számít, hogy annak elüldözésével Magyarország mennyit veszít, csak a primitív bosszú. Ami ráadásul annyira buta, hogy olyan nagyon nem is fájna a CEU-nak. Ha Budapesten tényleg sikerülne bezárni, a környék nagyvárosainak jó része egymásra rálicitálva igyekezne magához édesgetni a világszerte elismert intézményt. Kizárólag nekünk, magyaroknak lenne ez rossz.

Hiába a magyar kormány pitiáner, agyatlanul bosszúálló természete, azért még nem egészen biztos, hogy a kását és a CEU-t ilyen forrón megeszik. Az Orbán-kormányban ugyan erős az értelmiségellenes vonal, viszont van mellett egy erősen pragmatikus irányzat is: csak azért éri meg küzdeni, amiből sokat lehet lopni. A CEU-ból viszont egy-két épületnél többet nem lehet kiszedni, és ezek még akkor sem tűnnek elégséges prédának, ha a fideszes lopási mánia – ingatlanos kifejezéssel élve –közkedvelt részén, Budapest patinás V. kerületében állnak.

A CEU ellehetetlenítését óriási nemzetközi botrány kísérné még most is, amikor az új amerikai kormány nem nagyon akar sehol sem az emberi jogok és a józan ész védelmezőjeként fellépni. Az egyetemnek rendkívül kiterjedt kapcsolati hálója és nagyon befolyásos támogatói vannak még Soros Györgyön túl is, és ők tényleg akkora balhét tudnának csapni, ami kellemetlen lenne magyar kormánynak, bármennyire is vastag az arcbőre. Olyan helyzet ez, mint a norvég pénzekkel támogatott civil szervezeteké, amelyek végül, saját elvhűségüknek és bátorságuknak, valamint külföldi támogatóiknak köszönhetően vissza tudták verni a magyar kormány hasonlóan aljas támadását, és működhetnek tovább a mai napig, minden magyar megelégedésére.

Hamarosan kiderül, hogy a kormány tényleg fejjel rohan a CEU-nak, vagy csak saját közönségét szórakoztatja, ellenfeleit pedig leköti egy olyan törvénytervezettel, amit maga sem gondol komolyan. De akárhogy is alakul, lesz egy nagyon pozitív hozadéka is ennek az ügynek.

Ez a primitív támadás az egyetemi autonómia és úgy általában a szabad gondolkodás és a tudomány ellen kiváló alkalom lesz arra, hogy kiderüljön, mennyit érnek a magyar egyetemek, oktatási intézmények, valamint a mindezek felett álló Magyar Tudományos Akadémia. A minimum, ami mindezektől, rektoroktól, dékánoktól, tanszékvezetőktől és hallgatói önkormányzatoktól most elvárható, hogy a leghatározottabban kiállnak a megtámadott CEU mellett. Amelyik felsőoktatási intézmény erre nem képes, ott tényleg felesleges diáknak lenni. Vannak jobb helyek a világban.