Habár itthon egyik hír sem igen lépte át az ingerküszöböt, de Mike Pence amerikai alelnök egyre jobban teljesít!

Először is nemrég díjazták. A nőkért dolgozik elismerést tudhatja magáénak a republikánus párt jobbszéléhez sorolható, keményen abortuszellenes, az élet szentségét sokat emlegető, pro life menetben magát jó helyen érző homofób hatalmasság. Már ez a hír is elég volt, hogy sokak szemöldöke felszaladjon, de aztán jött ennél jobb is.

A héten a The Washington Post cikkéből az derült ki, az USA második embere valószínűleg nemigen marad kettesben nőkkel, mert 2002-ben elmondta, a híres amerikai evangélistáról elnevezett úgynevezett Billy Graham szabályt követi.

Donald Trump - és a cikk hatására eléggé elszabadult netes fórumokon több konzervatív hang - szerint ezt azt jelzi, hogy alelnöknek "pokoli jó" a házassága.

A díjazott nőbarát például nem eszik egyedül olyan nő társaságában, aki nem a felesége, vagy például vesz részt rendezvényen Karen Pence nélkül, ha ott alkoholt is felszolgálnak. Felesége elkíséri majd mindenhova.

Munkaebéd? Vezetői felkészítés? Egyeztetés? Nővel?

Még szerencse, hogy Angela Merkellel nem neki kellett kettesben maradnia a sajtó előtt, Trump elnökként szépen meg is oldotta a helyzetet, abba meg bele se merünk gondolni milyen kínos lehetne szegény-szegény alelnöknek mondjuk egy szakmai ebéd Kellyanne Conway-al vagy az újsütetű elnöki tancsadóval Ivanka Trumppal. Vagy gyakorlatilag szóba sem jöhetne, hisz minden nő potenciális veszélyt jelent az alelnök házasságára?

A szabály alapján ugyanis a férfiaknak nincs önkontrollja, a nők pedig vagy erényesek (=saját feleség) vagy csábítók (=minden más nő). Ez mélyen sértő a férfiak szempontjából is, hiszen gyakorlatilag indulatvezérelt ösztönlénynek állítja be őket akikre és akikkel vigyázni kell.

Ha komolyan vesszük a szabályt jobb is, ha a nők szépen hazamennek. Vagy bárhova máshova.

Egy a szerencse. Az itthon már jól ismert jelenség, hogy a legbefolyásosabb nők, a belső kör hangadói főleg a vezetők lányai, feleségei legyenek igen jól passzol mindehez. Karen Pence például nem kis befolyással bír a színfalak mögött.

Az, hogy valakinek ilyenek nézetei, vagy hogy életét vallási vagy más okból hasonlóan éli, nőkkel nem vagy csak korlátozottan érintkezve minden hétköznapi, vezető pozíciót be nem töltő ember esetében nagyjából lényegtelen lenne. Nem egy, nem két szigorúan vallásos ember él hasonló módon. Azonban, ha közülük bármilyen felsővezetőről, pláne az USA alelnökéről van szó, már cseppet sem mellékes, az illető hogyan látja, ítéli meg és kezeli a nőket. Beosztottai, szavazói, állampolgárai legalább felét.

Ebben a világnézetben ugyanis nincs, nem is létezhet ellenkező nemű munkatárs, vagy barát sem. Szükségszerűen tehát a nők nem lehetnek egyenlőek a férfiakkal, ami pedig egyenes út lehet a férfiak által dominált munka és politikai környezethez, vagy éppen a férfiak és a nők közötti egyenlőség tagadásához is.