"Az Egyetem továbbá fontos sikertörténete az amerikai-magyar kapcsolatoknak, és erős kétpárti támogatást élvez az amerikai kormányban. Az Egyesült Államok ellenez bármilyen törekvést, amely veszélyezteti az Egyetem működését vagy függetlenségét" - írta a CEU ellehetetlenítését célzó törvényjavaslatra reagálva hivatalos közleményében az Egyesült államok budapesti ügyvivője, David Kostelancik. Ennél keményebben ritkán fogalmaznak a diplomáciában. Külön is felhívnám mindenki figyelmét a "fontos sikertörténet" és az "erős kétpárti támogatást élvez az amerikai kormányban" fordulatokra. Ezek jelzik ugyanis egyértelműen, hogy a nyilatkozat nem Kostalencik magánakciója, hanem a létező leghivatalosabb kormányzati álláspont. Olyan, amilyet a Fehér Ház tudta és beleegyezése nélkül nem képviselhetne.

Ez már önmagában is érdekes, tekintettel arra, hogy az amerikai törvények szerint az Egyesült Államok kormányának nincs beleszólása az egyetemek életébe. Hiába írta hát bele a magyar kormány, hogy a CEU működéséről egyezményt kell kötni az amerikai kormánnyal, annak ez egyszerűen nem áll módjában.

Ezt most csak azért mondom, mert az Egyesült Államok kormánya annak ellenére is kemény hangon elítélte a javaslatot, hogy ahhoz bevallottan semmi köze nincs a magyar-amerikai kapcsolatok általános helyzetén túl. Képzelhetik, milyen reakciót válthat ki az a törvényjavaslat, amelyet a kormány aközben terjesztett elő, hogy éppen ezrek tüntettek Budapest utcáin a CEU mellett. Ez a törvényjavaslat ugyanis a civil szervezetek működésébe avatkozik be. Ez pedig már olyan téma, amelyhez

nagyon is sok köze van az amerikai kormánynak,

már csak azért is, mert az amerikai kormány több magyar civil szervezet működését is támogatja anyagilag. Ennél is lényegibb, hogy a szabályozás olyan területet érint, amelyben Magyarország

nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeket,

amelyeket a törvény előterjesztett változata egyértelműen sért.

Orbán Viktor vállalt kötelességet a civil szervezetek védelmére

1999-ben Magyarország, illetve személyesen Orbán Viktor miniszterelnök írta alá az Európai Biztonsági Chartát, amelynek két pontja nagyon is egyértelmű kötelezettségeket ír elő az aláíróknak. A Charta 27. pontja szerint "[a] civil szervezetek (NGO-k) életbevágóan fontos szerepet játszhatnak az emberi jogok, a demokrácia és a jogbiztonság terjesztésében, szerves részei egy erős polgári társadalomnak. Kötelességet vállalunk az NGO-k lehetőségeinek bővítésére, hogy teljességben hozzájárulhassanak a polgári társadalom fejlődéséhez, különös tekintettel az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra".

A Charta 33. pontjában az aláírók arra is kötelezettséget vállalnak, hogy "a jogbiztonságot elősegítő tevékenysége részeként az EBESZ együttműködik azokkal az NGO-kkal, amelyek elkötelezettek a korrupt gyakorlatokkal szembeni erős konszenzus kialakítására a társadalom és az üzleti világ között". Ilyen szervezetek például a kormány folyamatos támadása alatt álló, az alapvető szabadságok védelmében fellépő TASZ, az emberi jogi ügyekben aktív Helsinki, vagy a korrupció ellen harcoló Transparency International Magyarország. 

Mindezek alapján borítékolható az Egyesült Államok tiltakozása. De nemcsak az övék, hanem Magyarország gyakorlatilag összes nyugati szövetségeséé is, különös tekintettel az Európai Unió tagállamaira.

Rosszabb pillanatot nem is választhattak volna

Tovább bonyolíthatja a történetet, hogy a magyar kormány épp akkor készül gyakorlatilag egy az egyben orosz mintára szabályozni a külföldről is támogatott civil szervezeteket, amikor a NATO éppen aktív ellenlépésekbe kezdett Oroszország európai befolyásszerzése, információs hadviselése, befolyásoló ügynökei ellen. Csehországban idén január 1-én az orosz propaganda- és dezinformációs kampány ellen harcoló, húsz fős csapatot, a balti államokban orosz nyelvű hírforrásokat alapítottak az orosz kémszlengben aktív intézkedéseknek becézett befolyásolási akciók visszaverésére. Ebben a politikai klímában még az is megeshet, hogy a NATO a magyar törvénytervezetet is ilyen orosz befolyásolási kísérletként értelmezi.

A CEU-törvény világszerte tiltakozásokat váltott ki. Egyetemek, akadémiák, Nobel-díjas tudósok mellett kormányok sora, köztük az amerikai külügyminisztérium és a német elnök üzente meg Orbán Viktornak, hogy a javaslat elfogadhatatlan. Tették ezt úgy, hogy közben az EU és az Egyesült Államok is elismerte, hogy az oktatás belügy. A kár, amit a kormány okozott, így is felmérhetetlen.

A civil szféra elleni támadás még ennél is nagyobb károkat okozhat. A magyarhoz nagyon hasonló, 2012-ben elfogadott oroszországi törvény hatására a Human Rights Watch legfrissebb összesítése alapján a 158, külföldről támogatott szervezetnek minősített civil szervezet közül 30 inkább beszüntette a működését. Az orosz törvény emellett megteremtette a lehetőségét a civilek elleni egyéb büntetőjogi fellépésnek is. Ugyanezért nagyon aggasztó, hogy a magyar kormány a bejelentésköteles támogatási összeg - 7,2 millió forint, két, havi nettó 161 ezer forintot kereső munkatárs teljes éves bérköltsége - meghatározásakor a pénzmosás és terrorizmus támogatása megelőzéséről szóló törvényt is belekeverte a szabályozásba. Ez alapján minősített szervezetekkel szemben a jövőben akár keményebb hatósági fellépésre, szigorúbb ellenőrzésekre, esetleg a jelenleginél lazább szabályok szerinti nemzetbiztonsági megfigyelésre is lehetőséget adhatnak.

A törvényjavaslattal a kormány nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit szegi meg. Ha ezt megteszik, spatulával se lehet majd levakarni az Orbánt már most szélsőjobboldaliként jellemző világsajtó címlapjairól a sztorit. Magyarország végleg Oroszország és Belarusz mellé sorolódik majd a nemzetközi közvélemény szemében, szövetségesi kapcsolatai pedig helyrehozhatatlan károkat szenvedhetnek.