Ezekről a tüntetőkről nagyon nehéz elhinni, hogy Magyarország ellenségei

Nem volt előre megszervezve, hirtelen jött az egész, miután Áder János hétfő este saját ígéreteivel is szembefordulva aláírta a CEU ellen hozott törvényt. Ez annyira felhúzott jó néhány embert, hogy elindultak a Sándor-palota felé. Először csak néhány tucat, aztán több száz, végül ezres nagyságrendű tömeg sorakozott fel a Várban. 

A tömeg magját szakkollégisták adták - a Bibó István, a Rajk László, a Széchenyi István és a Simonyi Károly szakkollégiumból, és a korábbi diáktüntetések szervezésében is nagyon aktív Társadalomelméleti Kollégiumból is jöttek emberek. Sokan késő éjjelig együtt is maradtak, miután átgyalogoltak a Lánchídon, az Andrássy úton, a Nagykörúton, végül a rádió épületénél kötöttek ki, ahol már vegyesebb volt a társaság az útközben csatlakozók miatt.

B cikk 1

A most már negyedik tüntetésnél tartó sorozat meghatározó eleme a skandálásfesztivál. A többségben huszonévesekből álló tüntetők percenként valami újjal állnak elő a politikáról, a médiáról vagy az internetkultúráról (többször is zengett a Sziauramozás), és ezeket nagyon lelkesen kiabálják. A hétfő este fő témája persze Áder János volt, aki „elvesztette elnökjellegét”, illetve „bajszos szar”, és

„Áder János azt üzente, nincs szükség egyetemre!

Ha még egyszer ezt üzeni, mindnyájunknak el kell menni, éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

Volt persze szabadország, szabadegyetemezés és mindenféle Rogán-Habony-dal, de az igazi ínyencségek még nem is ezek. Az Európa! Európa! kiabálás már alap, de tényleg ÉS-előfizető legyen a talpán, aki számított arra, hogy lát majd fiatalokat azt kiabálni, hogy 

"Jogállamiság! Jogállamiság!"

Amikor pedig a jogászkeménymag azt skandálta, hogy

B cikk 1 (így, ritmusosan, bé cikk egy), 

akkor tényleg azt hittem, hogy álmodom. Az alkotmány B cikkének első pontja egyébként azt mondja ki, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam.

Túlcsordultak a hazugságok

A skandálások másik fő témája a kormánymédia működése volt, ami érezhetően az egyik legérzékenyebb pont. Egyszerűen van annyi hazugság, amit már nem lehet elviselni, és a tüntetők eljutottak erre a pontra.

Éjjel-nappal hazudtok! Éjjel-nappal hazudtok! Igaz híreket! Igaz híreket!

- skandálták a tüntetők a rádió épülete előtt éjszaka. De ennél is többet mondott a

"repülővel jöttünk!"

kiabálás. Ez a kormánymédia cikkeire utal arról, hogy a vasárnapi tüntetőket Soros György repülővel szállította ide, és egyébként is alig volt bárki a tiltakozáson. Túl azon, hogy az önmaga paródiájává fajult pártpropagandán a legtöbben már tényleg csak röhögnek, képzeljük el egy pillanatra, milyen érzés egy huszonéves szakkollégistának, ha azt látja, hogy a kormánya szerint amit ő csinál, az egyrészt nincs, de ha van is, akkor háttérhatalmi machinációk eredménye.

A köztévé tudósítóit most szerencsére nem érte a vasárnapihoz hasonló atrocitás. Az M1 tudósítójának nagyon nehéz dolga lehetett a körülötte skandáló emberek között, de az is igaz, hogy a tüntetők erőszakmentes eszközökkel igyekeztek átütni a propaganda falát az élő bejelentkezés közben:

Az a ragacsos, mindent átható cinizmus, amibe az Orbán Viktor által kiépített médiarendszer megpróbálja belefullasztani az országot, pártpolitikailag biztosan hoz eredményeket. 

De egyre jobban látszik, milyen erős ellenhatást vált ki a gőg és az arrogancia. Ahogy Bencsik András hazaárulózása biztosan aláírások tömegeit hozta a Momentumnak, úgy a tüntetők semmibevétele is csak tüzeli a tiltakozást.

Vonulás a Lánchídon át. 

A tüntetés másik feltűnő eleme volt, hogy egyértelműen megjelentek a nemzeti szimbólumok, és az EU-zászló mellett magyar zászlók is voltak a tömegben. "Aki ugrál szabad magyar hej-hej!"-találkozott több kiabálásban a szurkolói és a jogállami kultúra. Ha valaki megnézi, ahogy a rádió épületénél kitűzte az uniós zászlót egy tüntető, közben pedig a tiltakozók a himnuszt énekelték (ezen a videón , 24 perctől).

nehéz lesz azt gondolnia, hogy ezek az emberek Magyarország ellenségei. 

A nemzeti szimbólumokat, a nemzeti érzést sokáig kisajátította magának a politikai jobboldal. Legutóbb a Momentum bonyolódott vitába az  "egészséges nemzettudatról". Most mintha mindez különösebb probléma nélkül megtelne tartalommal az egyre növekvő orosz befolyás árnyékában. Amikor egy tömeg "Ruszkik haza!" és "Állítsuk meg Moszkvát!" kiabálás közben magyar és EU-s zászlóval vonul, azon nincs mit magyarázni.

Igaz, hogy volt a rádiónál olyan szélsőbalos aktivista is, aki a netadós tüntetések után most is szovjet zászlós pólóban jelent meg (még ha egy internetes mém alapján is) - a Fidelitas már meg is találta magának, és az egész eseményre próbálják ráhúzni ezt a hangulatot. De önmagukat is becsapják, ha azt hitetik el magukkal, hogy ez volt a tüntetés meghatározó jellemzője.

Akikről lemondott a Fidesz

A hétfőn felvonuló tüntetőket lehet egyszerűen kormányellenesnek nevezni, de nemcsak erről van szó. A fiatalabbak nem egyszerűen csak a Fidesz ellen vannak, hanem konkrétan egy másik világban élnek, mint amit Németh Szilárd és Kósa Lajos felrajzolnak nekik. Az itt tüntetők jelentős része egész, közéletileg tudatos életét úgy élte már le, hogy csak Orbán Viktor rendszerét tapasztalták meg. Ami korábban volt, azt legfeljebb csak a történelemből ismerik, de személyesen nem mond nekik semmit, hogy valaha mit jelentett a jobboldalnak a polgáriság, nem mond nekik semmit a múlni nem akaró fideszes világfájdalom a liberálisokkal szemben.  

Ennek egyik példája volt, amikor a Nagykörúton Varga Miklós Európa című számát énekelték, és hirtelen én is öregnek éreztem magam, amikor eszembe jutott, hogy 2002-ben még a Fidesz-nagygyűléseken szólt ez a dal. (Hasonló a helyzet most Oroszországban, ahol a Putyin rendszerén kívül soha mást meg nem tapasztalt fiatalok mentek ki először az utcára.)

Az is jól látszik, hogy tele vannak energiával az emberek. Lehet, hogy a hétfő esti események több elemének nem volt konkrét értelme (Áder nem volt akkor a Sándor-palotában, a rádió tényleges munkája pedig már nem itt folyik), de ez semmit sem csökkentett a lendületen.  Egy előre meg nem tervezett eseményre többen mentek el, mint máskor komoly ügyekben, alapos szervezés után, és miután átgyalogoltak a városon, éjjel kettőkor úgy búcsúztak el egymástól, hogy „szerdán tali”.