Hétfő este, nem sokkal a lehetséges határidő letelte előtt Áder János döntött: aláírta a felsőoktatási törvény módosítását, vagyis a CEU ellehetetlenítérésől szóló szabályozást. Egy nappal korábban több tízezres tömeg kérte tőle, hogy ne írja alá, és tiltakozott a törvény ellen világszerte 60 ezer ember, közöttük Nobel-díjasok, az MTA-elnöke, a magyar akadémiai és egyetemi világ vezetői.

Ádernek lehetősége lett volna visszaküldi a törvényt a parlamentnek újratárgyalásra, vagy az Alkotmánybíróságnak alkotmányossági felülvizsgálatra. Ő azt választotta, hogy aláírta a törvényt, ehhez pedig egy magyarázkodó közleményt adott ki. 

"A törvény gyors – bár a házszabályi rendelkezéseknek megfelelő – elfogadása, a két új törvényi feltétel előírása sokakban ellenérzést váltott ki. Jó néhányan egyetemük jövőjéért aggódnak" - írja. Egyben felkéri a kormányt, hogy "haladéktalanul kezdje meg a tárgyalásokat az új törvényi rendelkezések végrehajtása érdekében".

"Meggyőződésem, hogy kölcsönös jó szándékkal és közös akarattal a törvényben biztosított határidőn belül ez megoldható. Mindannyiunk érdeke, hogy az az érték, amely a Magyarországon működő külföldi egyetemeken az elmúlt években létrejött tovább gyarapodjék, és a tudományos munka zavartalanul folytatódjék."

Ez már önmagában is súlyos ellentmondást rejt. Áder azt írja, mindannyiunk érdeke, hogy a CEU folytathassa magyarországi tevékenységét - 

ehhez viszont ő maga semmivel sem járul hozzá, sőt, ezt ő maga akadályozza a törvény aláírásával.

Amikor 2013-ben a negyedik alkotmánymódosítás idején zengett az ablaka alatt a  "Ne írd alá, János!", akkor sem tett többet, mint hogy egy televíziós közleményben magyarázkodott, és aláírta.

Mostani aláírásánál viszont már nemcsak arról van szó, hogy csalódást okozott azoknak, akik tőle remélték, hogy szembeszáll a törvénnyel. 

2012-ben elmondott beiktatási beszédének szellemével ment most szembe.

Öt évvel ezelőtt többek között ezeket mondta államfői beiktatásakor:

"Tanulni számomra annyit jelent, mint megérteni önmagunkat és a körülöttünk lévő világot. (...) Tudomásul venni, hogy bizony felelősek vagyunk egymásért, és közös boldogulásunkért. Ennek felismerésével válunk nyitottá, s tudunk különbséget tenni jó és rossz, hasznos és ártalmas, igaz és talmi között. Ez a tudás. Ez minden tanulás értelme. Ha ezt tudjuk, nagy baj már nem érhet bennünket."

Beszélt arról is, Magyarország "nyugatos polgárosodását" egy új magyar kiegyezés szolgálja.

"És ezért a kiegyezésért mindannyiunknak van személyes tennivalója. Készen állok arra, hogy ebből a nemzet előtt álló nagy feladatból a rám jutó részt elvégezzem. Ezért javaslom, az önmagunkkal való kiegyezés útját követve kezdjünk el lépésről lépésre változtatni közgondolkodásunkon."

A teljes beszéd itt olvasható, így fejeződik be:

"Készen állok az előttem álló feladatra. Arra, hogy az Önök érdekeit és értékeit képviseljem, arra, hogy Magyarország köztársasági elnökeként hazámat szolgáljam."

A tudásról, a tanulásról, a teljesítményről, a megbecsülésről és a kiegyezésről beszélt Áder János, amikor köztársasági elnök lett. Ehhez képest csont nélkül aláírta a törvényt, ami egy egyetem politikai célú kinyírásáról szól.