„Ez nem egy egyetemről szól, hanem az egész országról és annak szabadságáról.”

Ezzel indította Berg Dániel, ceremóniamester, ceus diák a vasárnap esti demonstrációt, ahol tízezrek követelték, hogy Áder János, köztársasági elnök ne írja alá a CEU-t ellehetetlenítő és az országból elűző törvényt. 

Sok tízezer Rákay Philip

Hamarosan minden oldalról megíródnak és elmondódnak a demonstráció alapos elemzései, kritikái. Bizonyára lesznek, akiknek a néhol amatőr szervezéssel, másoknak egyes erőtlen és nem eléggé fókuszált beszédekkel lesz gondja. Lesz, aki felrója a vezérszónok, a tüzes, teli torokból üvölthető rigmusok hiányát. És biztos lesz olyan is, aki nyámnyilának, teszetoszának tartja majd az egész bagázst, amiért nem gyújtotta fel az országházat.

Kormányoldalról pedig már be is élesítették a kommunikációs Sztálin-orgonát: „Ügynökszervezetek gründolták a tüntetést”; „Soros bu­szo­kat szer­ve­zett, re­pü­lő­je­gye­ket osz­tott,még­sem jött össze a kri­ti­kus tömeg”.

De ezek az interpretációk ebben az esetben tökéletesen lényegtelenek és feleslegesek. 

Van az a mennyiségű ember, amit már nem kell megmagyarázni. 

És most vasárnap annyian gyűltek össze, úgy hömpölygött órákig fogyhatatlanul a tömeg, hogy az önmagában beszédek, skandálás, lézershow és lufieső nélkül is ütött. A vonulók hitetlenkedve ágaskodtak, és tátott szájjal, pislogva találgatták hol jár a tömeg eleje és hol marad a vége. Mindenkiből előbújt a Rákay Philip, és esélytelenül próbálták elhelyezni a demonstrációt valahol a Békemenet és a internetadós tüntetés mérete között. Lehetetlen vállakozás volt, hiszen, mikor véget ért a hivatalos rendezvény, és már elhangzott az összes beszéd, akkor még a Kossuth térre meg sem érkezett az összes tüntető. 

Pedig itt most nem azért tiltakoztak az emberek, mert a kormány pénzt akar kivenni a zsebükből, mint a netadónál, és nem is egy kiválóan szervezett párt hívei vonultak fel, mert szólítva lettek, mint a békemeneteken, hanem elvileg egy iskoláért, ahová nyolcvan százalékban külföldi diákok járnak. 

Ez nem egy egyetemről szól, hanem az egész országról

A tömeg a Várkert Bazárnál gyülekezett 16.30-kor. Itt a Tanítanék Mozgalom aktivistái mondtak beszédet, amiben nem a CEU ügyére, hanem a magyar oktatási rendszerből kiszorultakra hívták fel a figyelmet. Ezek után elindult a tömeg, ami órákon keresztül teljesen beborította Lánchidat. Majd a CEU-t érintve átvonult a Kossuth térre. 

A Parlament előtt Bródy Gábor (CEU PhD) elmondta, hogy ő a CEU-n azt kutatja, hogy egy csecsemő hogyan kezd el gondolkodni, hogyan ismeri meg a világot, és ragaszkodik hozzá, hogy ezt a munkát itt Magyarországon és a CEU-n folytathassa.

Rodics Katalin, a Greenpeace aktivistája már nem konkrétan a CEU ügyéről, hanem a kormányzat civilellenes politikájáról beszélt. Szerinte összeköti őket, hogy a civileket és az egyetemet is megbélyegzi a kormány, a „külföldről pénzelt” stigmát ragasztja rájuk.

Pedig ők csak azért dolgoznak, hogy megóvják a környezetet, az emberek és az élővilág egészségét. Mások pedig az elesettekért, a megalázott vagy bántalmazott nőkért, a fogyatékkal élőkért dolgoznak. Vannak, akik otthont, ételt adnak a szegényeknek. Vannak, akik tanítanak. Tehát a civilek azokat a feladatokat látják el, amiket az állam elhanyagol, de a társadalom számára létfontosságúak. 

„Bűn ez? Nincsenek titkaink, nincsenek ötven évre titkosított megállapodásaink. Visszautasítjuk a megbélyegzést. Harcolj a pusztítás ellen!”

Ruszkik haza!

Márton Péter (CEU PhD) volt az utolsó felszólaló, aki feltette a fogós kérdést:

„Milyen törvény az, ami árt a diákoknak, árt a tanároknak, árt az egész országnak?”

A rendezvény hivatalos része a himnusszal lezárult, de  több ezer ember ott maradt, és skandálásba kezdett: Ruszkik haza! Európa! Mocskos Fidesz! Szabad ország, szabad egyetem! Orbán a Soros! Kövér László fogyjon le!