Ügynökök, bérencek, agybajok

Rákosi Mátyás fénykorában nem ügynöközhettek, zsoldosozhattak, külföldrőlfizetettezhettek annyit, mint ma a kormány és a politikai gépezetének részeként működő sajtó.

A vasárnapi CEU-tüntetést természetesen külföldi ügynökszervezetek gründolták, Soros György személyesen osztogatott repülőjegyeket és küldte a buszokat, nemzetközi hálózat szervezett dezinformációs kampányt, a civil szervezetek Magyarországot támadják. A kormánypárt már ott tart agyilag, vagy inkább szájilag, hogy aki itt nem ért egyet vele, és ennek a véleményének hangot is mer adni, az hazaáruló. Nagy lépés ez előre, eddig csak a direkt politikai ellenfelek, ellenzéki pártok, politikusok voltak csípőből hazaárulók. Aztán, mivel lassan elfogytak a valós politikai ellenfelek, most már a sajtót, civileket illetve újabban sima, elégedetlen állampolgárokat kell hazaárulózni. Ellenségnek lennie kell. 

Politikusoknak, riportereknek, szerkesztőknek szemük sem rebben, nyomják, ahogy az arcukon kifér. Hollik Istvánra Németh Szilárd kontráz.

Sok új elem persze nincs ebben a kommunikációban, és álnaiv lennék, ha azt írnám, hogy primitívsége megdöbbentő. Nem, egyáltalán nem megdöbbentő, aki ebben az országban élt az elmúlt húsz évben, szépen követhette ezt a fejlődési ívet. Az orbánizmus lételeme a folyamatos verbális vívás, a konfliktusgerjesztés és a kettős beszéd. A csapásszámot mindig fokozni kell, a CEU-ügy új pályacsúcs.

Most már ott tartunk, hogy mégis ötvenezer (vagy hatvanezer, vagy hetvenezer stb.) tüntetőt ügynököznek/zsoldosoznak/kurváznak/bérenceznek le. Meg azt az öt-hatszáz-hétszázezret (milliót és így tovább), aki inkább a tüntetőkkel ért egyet, mint azokkal, akik hét röpke év alatt milliárdos magánvagyonokat hazaárulóztak össze. Nehéz elképzelni, hogy a legkeményebb keménymagon kívül bárki is vevő lenne erre a fideszes őrületre, Orbánék eddig mégis minden esetben úgy érezhették, hogy megéri. A tábor szereti, ha hergelik.

A CEU-tüntetés viszont már azt mutatta, hogyan üthet vissza ez a taktika. Túltolt kortárs szakkifejezéssel élve: mintha túltolták volna. A minden helyzetből migránsozni képes Németh Szilárd egyre inkább önmaga paródiájába fordul, ahogy a tüntetőszállító repülőgépeket vizionáló Riposton is röhög mindenki, aki képes bármit felfogni a világból. A minden kérdésre és számonkérésre arrogáns, hazug visszatámadással reagáló fideszesek és a párturalom alá hajtott sajtójuk nevetséges erőlködése inkább tüzeli a Fidesz-ellenes érzelmeket, mintsem leplezné a leplezhetetlen tolvajlást.

A hétvégén már bennünket is valamiféle ügynökszervezetként emlegetett a Fidesz-frakció sajtóközleménye. Ebben tulajdonképpen csak az az új elem, hogy most már nem csak a kormánysajtó, nem csak túlhevült publicisták, hanem maga a kormánypárt – hivatalosan, pecsétes közleményben – ragadtatta magát sunyi rágalmazásra. (Lelkes sajtómunkásaik hónapok óta tartó, lógó nyelvű, habzó szájú,. dülledt szemű ügynöközésével, hazaárulózásával sosem foglalkoztunk; egyszerűen nem vehetők komolyan.) Ez mégis új, minőség, már amennyiben a minőség szó még bármilyen összefüggésben alkalmazható. Ezt a rágalmazást szó nélkül nem hagyhatjuk.

A vasárnapi tömeg nem azért nőtt ekkorára, mert egy budapesti elitegyetem sorsa ennyi embert érdekel, és végképp nem azért, mert obskúrus nemzetközi hálózatok hisztériát gerjesztettek, hanem leginkább azért, mert nagyon sokan érezték úgy, hogy amit a kormány CEU-ügyben alakított, az tűrhetetlen, aljas és becstelen. A politikai ellenfelek, a kormány véleményét nem osztó civilek, kritikus sajtó, elégedetlen polgárok hazaárulózása, ügynöközése, az állandó fenyegetőzés – putyini tempó, amiből nem kérnek. Mert ami ennek az útnak a végén fölsejlik, az semmi, a nulla, a posztszovjet, posztfeudális sötétség. És úgy tűnik, határozott léptekkel tartunk felé.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.