• Véget ér a mostani világrend, de még a pusztítás időszakában vagyunk, így nem látszik, mi jöhet ezután. Az Egyesült Államok erejét a belé vetett bizalom adta a nyugati szövetségen belül, ez a bizalom azonban most eltört, Trump eddig csak a saját szövetségeseibe rúgott bele, az USA úgynevezett riválisaiba nem.
• Mit ér egy amerikai ígéret? Ugyanúgy, ahogy Trump az ukránokat a busz alá löki, miért ne lökhetne más szövetségest is?
• Az álmoskönyv szerint az erősebb kutyák világában kiszolgáltatva maradni nem jelent túl sok jót.
• Míg Emmanuel Macron szerint Európa nem engedheti meg magának, hogy a jövőjét Washington és Moszkva döntse el, úgy tűnik, az állítólag birodalmak elnyomása ellen küzdő magyar kormány pontosan ezt akarja.
• Európában egy sajátos szürke állapotban vagyunk jelenleg: még nem háború, de már nem is béke. Lehet, hogy az európaiak nem állnak háborúban Oroszországgal, de ez fordítva nem igaz. Az amerikai külpolitika változásával az oroszok új célpontja Európa, ennek következményeire pedig mindenkinek fel kell készülni.

Az Amerika által létrehozott világ halála/Túlélheti a világrend a Trump 2.0-át?/Trump példa nélküli sebességgel változtatja meg a világrendet/Trump felborítja az Amerika által létrehozott világrendet

Miközben átlagemberként is érezhetjük, hogy a világban valami épp megváltozik, a nemzetközi sajtóban egyre gyakoribbak a fentiekhez hasonló címek. Trump óriási lendülettel vetette bele magát a második elnökségébe, újságírói szempontból áldás az a néhány óra viszonylagos nyugalom, amikor az elnök az óceán túlpartján alszik. Trump tempója nem csökken, ennek a világunkra (és a világrendre) gyakorolt hatásai pedig egyre érezhetőbbé válnak.

De milyen is az a világrend, amiben most élünk, és miért ilyen? Mi jöhet a Trump-tornádó után?

Eurázsia a történelem középpontjában

Eurázsia a történelem kulcsfontosságú konfliktusainak központja volt, ami egyáltalán nem meglepő: itt található a Föld lakosságának, gazdasági erőforrásainak és katonai potenciáljának nagy része. Eurázsia partjait mind a négy óceán mossa, amelyek árukat és fegyvereket/hadseregeket szállítanak a világ minden tájára. A két világháború és a hidegháború pusztításainak romjain alakult ki az a világrend, amiben ma is élünk, ebben pedig nagy szerepe volt annak, hogy az Egyesült Államok a világháborúk után nem kivonult, hanem aktív szerepet vállalt Eurázsia békéjében. Az amerikai szövetség megléte elrettentette az Eurázsia iparilag dinamikusan fejlődő peremvidékei - Nyugat-Európa és Kelet-Ázsia - elleni agresszív törekvéseket, miközben a régebbi feszültségeket relatíve alacsony szinten tartották. Ennek a rendnek az eredményei is hozzájárultak a Szovjetunió bukásához. A Szovjetunió összeomlása után egypólusú korszak alakult ki, amelyben Washington megpróbálta a saját rendszerét világméretűvé tenni, kiterjesztette eurázsiai szövetségeit, támogatta a demokrácia és a szabadpiac elterjedését Kelet-Európában és más régiókban is. Az USA-val való szövetség a hidegháború után valószínűleg megakadályozta a globális rivalizáláshoz való gyors visszatérést, súlyos egyenlőtlenségeket fenntartva ugyan, de a világot mégis szabadabbá, gazdagabbá és emberibbé tette. A tartós eurázsiai béke azonban elérhetetlen maradt. A birodalmi (re)víziókat dédelgető illiberális államok számára a liberális rend nem csábítónak, hanem elnyomónak tűnt. Kína és Oroszország arra használta fel az USA vezette rendszer által elősegített jólétet, hogy újabb geopolitikai kihívásokat finanszírozzon belőle.

Kelet-Európától Kelet-Ázsiáig a nemzetközi rend revíziójára törekvő hatalmak egyre aktívabbá válnak (lásd Oroszország Ukrajnában, Irán a Közel-Keleten, Kína a Dél-Kínai tengeren). Megpróbálják tönkretenni a liberális rendet is, szétzúzva annak legfontosabb normáját: az erősebb bármit megtehet a gyengébb szomszédokkal. Mindegyikük számára a nemzetközi jogon és multilateralizmuson alapuló világ hanyatlása lehetőséget nyújt a céljaik elérésére, így az Egyesült Államok Donald Trump alatti irányváltását lélegzetvisszafojtva nézik.