A húsvéti termékenységünnep után május az anyák napja körül forog. Május első vasárnapján csúcsra jár a közhelypuffogtatás, de a gyakorló szülők tudják: az óvodai, iskolai ünnepélyek még - a gyerekek számától függően - jó hosszasan fenntartják a hangulatot.

Az anyákat persze elméletben máskor is nagyon nagyra szokás tartani. Ma, anyák napán pláne mindenhol megtudhatjuk, hogy mindenki magasztos gondolatok közt, hálásan gondol az Édesanyákra, Anyukákra. Szálvirág, csoki ma is kijár. Mini nőnap, termékenységünnep pro. Családbarátság a köbön.

Akaraterő és ügyes szervezés a kulcs!

Ideális pillanatnak tűnik ilyentájt előhúzni a cilinderből a szülésre ösztönző sallangokat is. Idén például a Fiatal Családosok Klubjától tudhattuk meg, hogy szülőként anyaként csakis "akaraterő és ügyes szervezés a kulcs" a tökéletesen rendezett hiperszuper vigyori élethez! Akinek meg nem így megy, hát csak magára vessen. Annyi baj legyen, hogy a valóság efféle rózsaszín cukorba burkolása, a szülői lét valódi arcának elhallgatása, eltorzítása iszonyú káros.

Mert hát az van, hogy szülőnek lenni nagyon-nagyon jó, de különböző okokból irtózatos szívás is tud lenni egyben.

A sok év gyes, az anyagi visszalépés, csomó lemondás, folyamatos rendelkezésre állás, monotonitás vagy a munkaerőpiaci nehézségek csak a jéghegy csúcsa.

Mert közben nyomasztanak is orrba-szájba. Legutóbb pár hete a Kossuthon szóltak akkorát, hogy csak na. "Szakértők" kérdőjelezték meg a lombikban fogant gyerekek emberi mivoltát. Közmédia, csókolom adóforintjainkból fejtegette, hogy is nyomorítja meg a gyereke lelkét aki nem tud máshogy teherbe esni így miatta istent játszva kémcsőben hoznak létre embereket, hát húzzon el terápiára az ilyen.

Az elég jó anya legendája

Szép példája ez is annak, hogy a lépten-nyomon micsoda nyomás van az anyákon. Nem az első perctől, már a mínusz milliomodiktól, ahol még "csak" azt várják el, hogy egyáltalán anyákká váljanak. Vagy ne. Vagy ne úgy.

A nőkön hatalmas a nyomás, hogy tökéletesek legyenek, de anyaként a mai nap általános nyálas üzeneteit leszámítva a hétköznapokban alig-alig van olyan, amikor bármi miatt elismeréssel emlegetnék őket.

Persze az utca személyeskedő embere is gyakran elég jól hozza a Kossuth rádió tempóját. A hétköznapi megmondóemberekből kiindulva a nők többnyire az egész anyaság ügyet szarul csinálják. Tervezte? Hogy szült? Szoptat? Hát megfázik/melege van, miért viszi így ki? Bölcsödébe egy ilyen kicsit? Szegény!
Ismerős? És ez még csak nem is a teljes best of válogatás az első pár idők lemezéről. A legjobban teszi, ha otthon marad a neveletlen kölkeivel, hát mit képzel ez magáról?

Az apákkal szemben eközben ellenkezőleg, iszonyúan alacsonyak a szülői elvárások. Ami egy apától fantasztikus teljesítmény az egy anyától legfeljebb a minimum elvárható.

Pelenkáz! Egyedül öltözteti. Elviszi a játszótérre, sőt a védőnőhöz is, hát milyen ügyesen eteti almával! Ő megy érte az iskolába. Hát micsoda fantasztikus férfi, mi mindent meg tud csinálni! Segít! Látszik, hogy igazán jó apa!

Egy nőt ilyesmiért senki nem fog párás szemmel jó anyának nevezni. Mintha nem létezne a szülőkre vonatkozó vélemények közti arany középút. Sőt. Anyként lépten nyomon lehet belefutni a legtriviálisabb témákban is sértő és/vagy személyeskedő véleményekbe. Mindenki jobban tudja. Hát minek az ilyennek gyerek! Anyuka?

Az anyasághoz kapcsolódó külső és évtizedek alatt kiépülő belső elvárások így akkora terhet jelentenek, ami egyben nagyjából lehetetlenné is teszi az ezeknek való tökéletes megfelelést.

Sebaj. Nem lehetsz a népítéletnek megfelelő "elég jó" anya az év 364 napján, szoronghatsz naponta, de ma végre lesz ezer negédes közösségi oldali bejegyzés orgona ágával, csepegős rímek halomban. Nagy öröm ez!

Igaz, hogy talán még nagyobb lenne, ha mások kiszállnának a méhünkből, a családunkból, le a gyerekeinkről, a választásainkról, ha az apák és anyák egyenrangú és egyformán elismert szülők lehetnének, fura nyomasztások nélkül élhetnék az életüket és az anyák és apák napja is belsőséges családi ünnep lenne, a gyerekvállalás meg nem közügy, és az anyák napja sem egy újabb apropó a szülesztésre...

Tovább is van, de nem is mondjuk.